2011.08.06. Szombat
Meló miatt ismét első nap kimaradt. A második napon iszonyat mód szakadt az eső, amire még sötétben kezdtek rá az égiek. Mivel eléggé pocsékul is éreztem magam, némi gyógyszer kúra után le is pihentem, majd dél előtt Ancsa jelezte hogy abbamaradt az esőzés. Összeszedelőzködtünk, akkor már meg is ebédeltünk, majd elindultunk a tóhoz.
Addigra az utak felszáradtak, és mivel a "jó" időnek hála forgalom sem volt, zavartalanul haladhattunk. Még a balaton partján sem akadályoztak minket a nyaraló mazsolák, alig pár autó lézengett, leszámítva Fonyód környékét.
Fehérváron csatlakoztunk az ottani klubos ismerőseinkhez, majd irány a helyszín. A kempingben sokáig nem maradtunk, mert zavartak is minket a "kémfotózás" helyszínére.
Ott aztán örömmel láttuk, hogy a létszám ismét jó lett, a lengyeleknek külön örültem, hogy szép számban jöttek. Nemsokára megjött a repülő a mi udvari fényképészünkkel, az alant tartózkodók nem kis örömére. Ment is a szövegelés: pl lát e minket KeMa, nem e zuhan közénk a repülő, látszik e a képen hogy valaki egy bizonyos ujját mutogatta felfelé, meg olyan mélyenszántó gondolatok, hogy hall e minket egyáltalán?
A felvonulás a tavalyi útvonalon ment ismét, a pacsizós résszel együtt. Kellemes perceket az idei "pálya ördögei" okoztak, azaz Chris és Gaben, illetve némileg finomítva Laceeeee. A két rat huszár ugyanis összevissza gázoltak mindenen és mindenbe, amibe bele lehetett. Tengelyig érő pocsolya őket nem nagyon zavart, mert megkeresték az összes potenciális gödröt, akár az út túloldalán is. Ha jól rémlik először Laceeee -ék autójából láttam felbukkanni a szekercét, de végül csak az ő autóján nem láttam csattanni, a ratosok osztották vele egymást.
Volt egymásnak ütközés (szándékos csatt), autó tetején ugrálás egy megállásnál, és még sok minden. Az éjszakát a városban töltöttük. Sikerült egy garázsba két 126 -ost bepaszírozni, behajtott tükrök alap követelmény volt. A mi gépünket ráadásul úgy kellett betolni előre beállított kormánnyal, majd miután sikerült, a vendéglátónk rájött, hogy bent maradt a lakáskulcs...
Másnap időben kiértünk, a tábor viszont vagy 2 órás csúszással reagált a "műsorrendre". Idén nem versenyeztem, a pályán próbáltam segédkezni. Hála az égnek eső csak a vége fele volt, az is alig érzékelhető mennyiségben. A pályát sikerült úgy megcsinálni, hogy az a résztvevőknek tetszett, legalábbis a legtöbben ezt nyilatkozták.
Hazafelé a kaposváriakkal mentünk. Volt Takácsvéder Nagyúrnak némi gondja, Tunyi meg kiderült hogy nem éppen egy GPS egység, szeret totál rossz felé menni kitörő lelkesedéssel.
Mindenkinek köszönet a hét végéért, jövőre ismét, ugyanott.
Kommentek
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!