Azt hiszem most tényleg sikerült... :)
Időnként ténykedtem a karburátorokkal, hogy sikerüljön összehozni végre egy olyan motort, ami pöcc-röff indul, szépen viselkedik, szép alapjárata van, és menni is megy annak ellenére, hogy az ex-Raszta motor vezérmű tengelye is rendesen kopottnak tűnik (egy hengerre).
A felújításkor anno sikerült beszerezni egy Weber 30 DGF 4/100 -as karbit újonnan, az OGY&KG Művek segítségével. Azt tudtam még a behozatal előtt, hogy lesz meló a karbival, de hiába faragtattam rá a gyárilag hiányzó csőcsonkot a depressziós szabályzás számára, a szaki alaposan félremérte a dolgokat. Túl kicsi lyukat fúrt a csőcsonk belsejébe, emiatt nem tudott akkora vákuum hatást kelteni a dobon, ami ki tudja téríteni a megszakító alaplapját. Az viszont látszott hogy próbálkozik, innen aztán tudtam, hogy az elképzelésem jó volt, csak el lett szabva. Még mielőtt jön a kérdés: azért óhajtottam ezt a funkciót akár utólag is beépíteni, mert igencsak megérezte a kisautó, ha emelkedőn kellett küzdeni - nem egy haszontalan találmány...
Felfúrni már nem volt olyan egyszerű: előszöris nem tudtam, mekkora átmérővel lett fúrva a csonk. A gumicső felőli végén olyan belső átmérőt kapott mint a karbi gyári megfelelője, a torokban viszont ugye nem lehet méricskélni. Az öreghez nem nagyon akartam visszamenni, mivel lenyúlt a karbiról egy műanyag alkatrészt, amit pofátlanul le is tagadott. Aztán nem sokkal ezelőtt az is kiderült, hogy nem is találtam volna meg (mármint az öreget), ugyanis időközben elhalálozott. Gond volt még az is, hogy beépítve nem találtunk olyan kis átmérőjű fúrót, ami átérte volna a beépített csonkot teljes hosszában.
Félre is tettem a 4/100 -as karbit. Elővettem helyette egy másikat, ezt anno a Rasztától vettem, szemre olyan, mint ha új lenne. Ez a 3/151 -es viszont tuti volt használva, mert elég szép íve volt a talpnak, ami nem jellemző az új, vagy alig használt karbikra.
Mivel alapvetően nem ment rosszul a gép vele, csak az alapjárat szórakozott, először próbálkoztam tömítésekkel, nem jött be. Később véletlenül beelbotlottam egy emberbe, aki mint kiderült tud karbi talpat síkolni nekem - nosza repültek is le a karbiról az alkatrészek, és lett is szép sík talpa a delikvensnek. Mostanra kezdett nagyon kultúrált kinézete lenni a karbinak, az alapjárat viszont továbbra is olyan volt, amilyet én nem tűrtem meg. Bár ki lehetett trükközni a gázkar és az emelt alapjárati rész hangolásával, de akkor sem tetszett, ha pl a fehér vizipók után kellett meghallgatni.
Az utolsó felvonás már pár nappal ezelőtt zajlott. Dexter javaslatai miután nem váltak be, kipróbáltam a frissen megérkezett, vadi új karbitálcát. Már az idejét sem tudom mikor lett megrendelve, nyári talin is elkallódott, most viszont Gyulának hála megérkezett. Gépkönyvből sasoltuk a gyári paramétereket, mindent amit lehetett beállítottam rajta (esküszöm a fehér pók karbijával összesen nem molyoltam ennyit
), bekerült az új tálca, új tömítések, és vártuk a csodát... A csoda végül az lett, hogy ugyanolyan sz*r az alapjárat, vagyis izé, még sz*rabb.
Na itt lett elegem az egészből: leporoltam az "A" tervet, azaz előkaptam a 4/100 -as karbit. Gyári állapotúra visszafarag, fúvókák, fedél vissza, úszót a megszokott helyre (ennyit a könyvről). Tálcánál volt egy kis gubanc: anno Csanak átfaragott egy karbi tálcát a 4/100 -asnak, mert hát az nem olyan az emelt alapjárat vezérlésnél, mint a vizipók gyárija. Mivel az új tálcát nem óhajtottam szétvágni egy olyan kísérlet miatt, aminek nem látom előre az eredményét, előkerestem a faragott tálcát. Mivel marhára nem volt kedvem épp akkor tömítést vágni, előkotortam két használtat.
Jött a 4/100 -as műtétje: régebben egy varrótűvel kiderítettem, hogy az utólag beépített csőcsonk belső átmérője 0.6mm (tű épphogy befért, azt meg tolómérővel már le lehetett mérni). Viszont nem tudtam hogyan volt rögzítve a csonk, ezért megpróbáltam finoman megmozdítani. Miután a finomkodást nem szerette, kombinált fogó a kézbe, és a csőrén lévő négyszög profillal megragadva elkezdtem tekergetni a csonkot. Nagy nehezen rá is állt a noszogatásra, de borzalmasan nehezen adta meg magát, negyed óra tuti volt, mire sikerült kitépni a helyéről. Mint utólag kiderült, az öreg pillanatraganyóval rögzítette...
Innentől felgyorsultak az események: mentem is a megszokott esztergályos műhelybe. Itt jött egy olyan rész ami idegőrlős, ugyanis fogalmam sem volt, mekkorára kellene felfúrni a csonkot. 0.6mm -nél nagyobb kell, az tuti. Ha túl nagy, az a gond hogy olyankor is vezérelhet, amikor nem kellene. Ha túl kicsi lesz a furat, akkor meg ugyanott fogok tartani, ahonnan indultam. Ezek ráadásul akkor derülnének ki, ha újra be lenne ragasztva a helyére, és élesben próbálnám a karbit.
Végül elvetettem a korábbi 0.7-0.8mm körüli tervet. Már csak azért is, mert az esztergályos műhelyben nem találtunk hirtelen 1mm -nél kisebb fúrót...
Fúrás, meg a fogó nyomainak eltüntetése után nyomás haza ragasztani. Itt aztán kiderült, hogy az öreg anno elszabta a csonkon lévő vállat is, ami felült korábban a karbi öntvény házára kívül. Nagyjából belőttem a szöget (torok miatt a csonk vége szögben le van csapva), majd ragasztóval bekenés után óvatosan bepozícionáltuk a pillangó szelep tányérjáig (így most legalább nem támasztja ki egy picit sem, mint korábban).
Usgyi ki a garázsba, ahol használt tömítésekkel, és egy viharverte karbi tálcával olyan gyönyörű alapjárata lett a kisautónak, hogy öröm hallgatni.
Üröm az örömben, hogy az emelt alapjárati vákuum rész szépen lassan elkezdi emelni a gázt, és elég pörgős lesz az alapjárat emiatt. Pár perc után sikerült rájönni, hogy már megint az a nyavajás vákuum szelep szórakozik (zárt állapotban mégsem zár teljesen), ami egyszer már szivatott. Ideiglenesen kikötöttem ezt a funkciót, már csak azért is, mert egyenlőre érthetetlen okból alig változik az alapjárat a hűtő ki/bekapcsolásakor. Alighanem most végre meg lesz csinálva az egykoron Csanaktól beszerzett mágnesszelep, ami valami "négykarikás" gépből származik.
Hosszú volt ez idáig, de a lényeg:
-felújított megszakító egység idáig szépen teszi a dolgát, 10° -on megy ismét, azon nem csörög (lassan nekiállok a fehér pók megszakítójának is)
-ex-Raszta mobil motorja beépítve, működik
-végre sikerült összetákolni egy fasza kis karbit, ami mostanra úgy működik, ahogy én azt már az elejétől fogva akartam. A depressziós vezérlés is üzemel végre, az 1mm -es fúróval úgy tűnik tényleg sikerült jól eltalálni a méretet.
Ezek után tényleg semmi akadályát nem látom, hogy talira induljunk a kis kék veszedelemmel. Bár addig még van nagyon sok minden, amit meg akarunk oldani (pl kis díszlécek, első csomagtartó fedelének gumiszalagját beépíteni, futóművet állítani, fékdobokat próbaképpen cserélni a gyári újakra), de végre megvan az a lépcsőfok, hogy van egy szépen ketyegő, üzembiztosan doromboló motor, amivel el merek menni találkozókra is.
Tehát ha nem jön közbe semmi, őszi talira húzunk mint a vadlibák, és végre kék autóval.
Kommentek
Buszos Petya
Az öreg fószer eltüntetett egy műanyag alkatrészt a karbidról, aztán utána nem sokkal meghalt? Gyanús vagy te nekem.VadMacs
Tagadott azért.Amúgy érdekes jelenség volt. Anno amikor a fehér karbiját megcsinálta, egész jól el lehetett vele beszélgetni. Évekkel később viszont megkettyent, állandóan miépes/jobbikista/"magyarországaföldszívcsakrája" propagandát kellett hallgatni nála (fél/egy óra szónoklat, mire hajlandó volt a melóval foglalkozni), és ezt többen is felhánytorgatták azok közül, akik az utolsó 1-2 évben megfordultak ott. Az a műanyag biszbasz sok weber karbin előfordul, beszerezni nem lehet külön, gondolom felhasználta máshol, jó pénzért...
Mondjuk meggyőzően adta elő hogy nem ő volt a tettes. Majdnem el is hittem, de az asszony emlékeztetett rá hogy tényleg megvolt amikor átadtuk, szóval nyugodjak meg (egy ilyen után...?), jól emlékeztem.
Igazából megcsinálok szinte mindent magamtól a DGF 30 -as karbin, vagy tudom hol kell csináltatni (lásd síkolás), egyedül a bronzperselyezés nevű műveletet nem tudom megoldani. :(
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!