Nos jelentem megvolt a termosztát főpróbája.
Voltak itt aggódó hangok hogy ne vegyem félvállról ha a vizipók a vízzel szórakozik. De olyannyira biztos voltam a termosztát hibájában, hogy szombaton délután elindultunk győrbe.
A célpont Csanak volt, átadtuk neki a kék kisautó motorját. Utána elmentünk pizzát enni, de csak állítólag. Helyette mentünk tök sötétben olyan helyeken amit a GPS sem ismert, az egyik ilyen utat (azaz egy bombatölcsért) a futómű bánta, mert onnantól állandóan jobbra húzott a kormány (idehaza átnéztük, úgy tűnik egy futómű beállítás majd megoldja a problémát, alkatrész kárt első olvasatra nem találtam).

 Kb egyéb kitérőkkel együtt lefutottunk cirka 400Km -t, a kisautó hiba nélkül teljesítette a távot. Azaz a generátor zörgött mire hazaértünk, de azt meg orvosoltam a csavarjának meghúzásával.

Megindult a bontás, első lépésben kiugrott a motor + váltó kombó.
Ezekért elmentünk a fehér vizipókkal, majd elszállítottuk az üresen maradt garázsba. Ott mivel most jó sok hely maradt a szerelésre, neki is álltam szétbontani a váltót, hátha meglelem végre azt a disznóságot ami miatt csal az órám.

 A disznóság végül meg is lett, de le is ültem mindjárt meglepetésemben: kiderült hogy a kék gép eredeti váltójában kicserélték a Km óra meghajtás csiga kerekét a légesére. De mekkora pech kellett ahhoz, hogy a bontózott váltóban szintén ezt qrták el?
Mindenesetre hálás köszönetem a szervízkönyves embereknek, akik be akarták bizonyítani hogy nincs különbség a BIS és léges kihajtása között, aztán bebizonyították hogy mégis van (& fényképekkel illusztrálták a különbségeket). Nekik hála most nem kellett töprengeni, azonnal meg lehetett állapítani a "hiba" okát. Már ha az hibának minősül, hogy b*lfasz emberek kicserélik ezeket a (tudtommal) jellemzően tönkre nem menő alkatrészeket.

 Felvettem a kapcsolatot a "kórházzal" is, ahova beutaljuk a kék pók motorját. A "doki" kérésére nekiálltunk ma a faterral letakarítani a motrot, mert amúgy tényleg elég retkes volt. Nem is csoda, sokáig a kipuff szórta a szemetet, szelepfedél is okozott gondot, karbinál is tolta az olajat. Plusz amikor leszedtük a váltót a motorról, a kuplung is úszott az olajban.

Amúgy ma is meg akarták venni a fehér gépet. Persze megint a nyitva hagyott hátsó ajtót szúrta ki valaki (épp végeztünk a motor hurcolásával), aki még nem látott ilyet. Nagyon tetszett neki a fehér vizipók, egyből kérdezte az illető az árát. Közöltem hogy nem eladó, fater meg inkább röhögött a háttérben...

A lakatos holnap ugrik igazán a melónak. Közben annyi váltózás áll be a műsorfüzetben, hogy a díszlécek lekerülnek a gépről, a légbeömlők pedig a szélvédő alatti kopoltyúkkal együtt színre lesznek fújva.

U.i.: bár nincs köze a szereléshez meg az autónak ehhez, de egy megjegyzést azért megér. Az imént a "töprengeni" szót p betű nélkül írtam, és a derék FireFoksz barátunk helyesírás ellenőrzője szerint ez teljesen helyes volt. Biztos hogy jó ez az izé?

Na! Zajlik az élet.
Alig végeztem a termosztáttal, a következő úton máris jött a következő hiba. Egy hangot lehetett hallani, kb olyat mint a régi Ikarus buszok hátuljában lehetett érzékelni. Hajtóművet kizártam, motort szintén, gondoltam kizárásos alapon a generátor (Hollóval együtt erre jutottunk).
 Nos ma kimentem ellenőrizni az elméletet. Eredetileg váltó nézőbe akartam indulni, de gondoltam belefér előtte egy generátor próba, meg esetleg csere. Kedvenc vizipókunkon hála az égnek baromira egyszerű generátort leakasztani, meg cserélni.

De nem most. A jó k*rva édes annyát annak a balf*sz állatnak, aki fordítva rakta be a generátor alsó csavarját! Hála ennek az idióta f*szláma embernek, most szerelhettem le az egész hátfalat, a hosszú csavart ugyanis csak így lehetett kiszedni a hátfal mögött. Normális esetben ugye a vízcsövek felől van befűzve a hosszú csavar, de itt bizonyosságot nyert hogy nem csak bontották már le pár alkatrészét, hanem emelték már ki a motort a helyéről. Csak így lehetett fordítva befűzni azt a szerencsétlen csavart.

 Viszont miután sikerült kiszerelni, már minden ment gyorsan. Az időközben kék vizipókunkból kibontott motorról leszereltem a nemrég csapágy cserét megélt gencsit, és átpakoltam a fehér pókra. Most így sokkal csendesebb...

Régen írtam, így lassan ideje lesz megint.

Fene sem gondolta volna, de ma annyira unatkoztam, hogy elmentem ki a garázsba termosztát szerelésre.
Első napirendi pontként farigcsáltam egy tömítést, mert azt elfelejtettem rendelni.
Mivel ez volt az első hűtővíz leeresztős manőverem, ideje volt ebbe is beletanulni. Simán ment minden, bár a termosztátot korábban valaki már csesztette, mert volt leszerelve a fedél. Valami brutális vastagságú tömítést használtak, abból is többet egymáshol szorítva, plusz még gondosan pasztázták is vagy fél kiló anyaggal. Szemrevételeztem a cuccot, majd bekukkantottam a vízpumpa házába, és a biztonság kedvéért megnéztem a pumpa házát. Tiszta volt, a lapátok sértetlenek.
Ezután Csanak tanácsára bezsíroztam a magam fabrikálta tömítést, majd gondosan lepucoltam a pumpa fedeléről a paszta maradványokat. Ezután összeszereltem, majd feltankoltam hűtővízzel.

 Ezután jött a légtelenítés. Kihajtottam a gépet a garázsból, majd feltolattam a garázsbejárathoz. Itt nekikezdtem a hosszadalmas manővernek, majd tankoltam még vizet a levegő kikergetése után. Úgy 5perc után kezdett végre értelme lenni a dolognak, ugyanis végre bekapcsolt 95-96°C -nál a venti, de rögtön utána ki is kapcsolt. Később a levegőztetések hatására elkezdett melegebb, majd forró levegőt tolni a hűtő, és rendszeresen bekapcsolt. Némi radiátoros levegőztetés után fogtam a gépet és elmentem próbaútra. Kicsit másként ment a gép, mert nem 95°C -> 90°C -> 95°C volt a kapcsolási sorrend, hanem 95-96°C -> 93°C -> 95-96°C. Nem is hűtőventizik olyan sokat egyszerre mint régen, viszont az a kb 95°C az sziklaszilárdan tartva van. Amint bekapcsol a venti, tolja a forró levegőt, ami határozottan melegebb mint korábban.

 A próbaút után kapott még egy légtelenítést a gép, még egyszer pótoltam a hűtővizet, majd újabb próba. Ezúttal is rendesen viselkedik a vizipók, szóval (remélhetőleg) probléma megoldva. Garázsba beállás után ezúttal elmaradt a vízcsöpögés a kisautó bal hátuljából...

A fehér vizipók beleúnt a hibátlan életbe, ezért kitalálóst kezdett játszani velem. A rejtvény: nekiindul és felmászik a vízhőfok 95°C fölé. Hűtőventi nem kapcsol be, ha bekapcsolom manuálisan az sem segít érdemben. Viszont a radiátor és a fűtés bekapcsolásávan le lehet szorítani hideg időben a hőmérsékletet 95-96°C körülre. Csanakkal átbeszéltük a témát, majd miután a hengerfej tömítést és a levegős rendszert kizártuk, maradt az a verzió hogy valószínűleg megdöglött a termosztát.

Tudom, most jönnek majd azok a szólamok hogy "kellett nekem vízhűtéses kispolszki". Főleg ha eredeti olasz, ami lengyelben készült.
De ha már egyszer van egy bontott motor donorként (egyre inkább úgy tűnik teljesen szétqrt állapotban), talán majd most a hasznunkra válik. Nosza lekapjuk a termosztátot, aztán kipróbáljuk mit szól hozzá a fehér. Meg is vettem a fagyállós témát, majd előkaptam fater garázsából a rezsót, hogy lehessen mivel fűteni. Mire kellemes idő lett a garázsban, megindult a szerelés. Első körben lekaptam a donor motorról a termosztát fedelét, aztán...
Na itt véget ért a szerelési rovat. A termosztát ugyanis nem volt sehol, így a programot elhalasztottam. Az új termosztát ma érkezett meg, szerelés szerintem hétvégén esélyes.

Lassacskán haladnak a dolgok.
A karbi (miután össze lett legózva kettőből) úgy tűnik egyenlőre nem akarja az igazat. Fals levegőt kizártuk, viszont találtunk egy sérülést az öntvényben, az 1 -es toroknál (meg olyanok hogy a torokban lévő keverőcsövet laposfogóval szétb*szták, stb). Valami ügyes kezű ember lehetett az okozója, egyenlőre nem tudom mennyire lehet majd javítani.

Aztán volt időm eljátszani a gyújtással. A Marelli cuccos a sajátomhoz hasonlóan kissé "megöregedett". Perselyei szétkoptak, a röpsúly rugók cserére szorulnak (majdnem 0 fokra kell ezt is levinni hogy ne csörgedezzen, persze ezt is 98 -as benzinnel). Plusz a beüzemelés előtt át kellett raknom a vezeték házba bejuttatására szolgáló bakelit elemet. Valaki szerint jó szórakozás volt hogy a tövében körbe tekergette a drótot, ami tőbe megtört a szigetelés alatt (gratula az illetőnek). Úgyhogy a donor motornak idáig egy hasznosítható alkatrésze sem vált be (generátor néz ki egyedül használhatónak, de azt még nem próbáltam ki). Emlékeztetőül a lajstrom idáig: hengerperselyt szétqrták, karbi hulladék, gyújtáshoz a komplett belsejét cserélni kellene (lásd Motopol). Vezérmű tengely szétkopva (76000Km ezek után erősen megkérdőjelezve). Illetve van még egy örömhír, de azt a másik kisautóhoz vezetem be, amint végzek ezzel a bejegyzéssel.

A tegnapi napon - ideiglenesen - elköltözött tőlünk a kisautó. Holnap megindul a meló rajta, motorja pedig lehet már a hétvégén Csanak kezébe kerül. Beszéltem továbbá a Zeusos srácokkal. Ha az anyagiak később lehetővé teszik, szívesen megcsinálják a kövi kipuffot is. Sajna az anyagiak miatt valószínű hogy nem lesz módosítás, csak egy másolat fog készülni a fehér vizipókét alapul véve.

Meghalt? Vettem vasat, majdnem meghaltam, voltam gépműhelyben & többi hasonló szólam. Ha már egyszer divat lett másolni, nem maradhatok ki én sem.

No de a lényeg:
vettünk vasat, igaz még tavaly májusban. Azóta valamivel könnyebb lett, ez részben egy csomó kidobott szemét miatt történt, újabban viszont a kasztni kezdett el-eltünedezni. A napokban felpörögtek az események, igaz a pumpa is bennem. A pumpa a fehér gép miatt, de azt hamarosan javítom. A Laceeee BIS viszont mint kiderült nagyon rászokott a rozsdásodás nevű időtöltésre, ezért halaszthatatlanná kezdett válni az erről való leszoktatása.
Némi anyagi segítség is érkezett ebben az ínséges időben. Sok nem, csak annyi hogy esztétikus állapotba tudjuk hozni mindkét vizipókot, illetve a kék motorját. A Laceeee BIS ugyanis megvétele óta elég gyengén muszikál. Sikerült ugyan idővel megbízható motort varázsolni, de itt bontás lesz, a dolog elkerülhetetlen.

Első lépésben a karbi fronton nyitottunk. Levittem az öreghez a 4 -es számú karbinkat, erről írtam az előző bejegyzésben. A karbi azóta beszerelésre került, de valahol fals levegőt szívott, valószínűleg a karbitálca és a karbi között nem volt minden passzentos (paszta nélkül szórakoztam). Perpill fel van függesztve a project.
Aztán jött egy ajánlat az OGy & KG Művektől, így érkezett egy Weber karbi. Igaz a dgf100 jelzés nem mondott semmit, mert a mienké a 3/150 -est kapta, de Csanakkal megbeszéltem, max átfabrikáljuk. Gyuláéknak ezer köszönet a beszerzésért. A karbi még pesten (vagy hol) vesztegel, de majd csak megindul hamarosan. Addig is a Gyulától kapott képeket tudom mellékelni. Plusz annyi infot, hogy ez tényleg nem a dgf150, ez azokra a vizipókokra került, amelyeken nincs vákuum az előgyújtáson. Van viszont rajta egy harmadik dob, ami a gázkart buzerálja, gondolom hideg motornál. Mivel ezekhez a cuccok nincsenek meg, valószínűleg leszerelésre kerül - hála az égnek eltávolítható a szerkezet pár csavarozással. Viszont a karbit meg kell fúrni, ha a gyújtást rá akarjuk majd kötni (nincs megfúrva ez a luk, csak a helye van meg).

Hétvégén újabb lépés történt:
megvan a fényező, megvan a lakatos. Az időpontok is jól alakulnak, a színt is sikerült kikeverni (egy Fiat szín, talán 412 a száma, plusz variálás a szemcsékkel). A mintához le lett szerelve az első lökös, ami alatt végre megszemlélhettem a kasztnin lévő legnagyobb méretű disznóságot. Eljátszogattam a csavarhúzóval, kicsit ráijesztettünk a rohadásokra.

A menetrend hétfőn kezdődik. Indul a kisautó a lakatoshoz, majd a motort visszük Csanak mesterhez a kiszerelést követően. Utazik vele a FanTomeetól kapott motor is, meg a tartalék váltó. A tartalék motort Csanak szintén megsasolja, ő fog nyilatkozni arról hogy mennyi kárt okoztak a néhai igazi vizipók valamikori gazdái.

Vettem vasat!
Igaz nem most, de most végre meg is javult.
Előző bejegyzésemben szerepelt hogy beadtam szervizelésre a tökéletes működésre legalkalmasabbnak tűnő bontózott karbimat. Legnagyobb meglepetésemre ma már szólt is a mester hogy kész a cucc, mehetnék érte. Átvételkor tételesen felsorolta a javított dolgok listáját, észrevételeit, meg hogy miket állított be.
Ha jól rémlik volt egy szakadt alapjáratot emelő vákuum dob membrán. Aztán át lett mentve a "donor" karbiról pár alkatrész, pl szivatókar és alsó pillangót összekötő kar a csatlakozójával együtt. Megoldotta az kettes torok pillangó tengelye mögött a ház külső részén lévő kar (emelt alapjárat) rögzítését. Az előző tulaj a csapot kirángatta, majd egy bazi nagy csavar belefúrásával "oldotta meg" a problémát. Szegény későn jött rá, ha a csavart meghúzza, rögzíti a kart úgy hogy az nem fog mozdulni - ha nem húzza meg, idővel kiesik a csavar, de addig is a kar nem üzemel rendesen, mert annak átmenő furata jóval nagyobb a csavar átmérőjénél, és így a kar fordulás helyett csak lötyögni fog.
 Beszerelés legközelebb. Amint kész a mű, majd nyilatkozok a tapasztalatokról.

Sikerült beszerezni fűtőszál javító ezüst lakkot.
Van ára, de bízom benne hogy tervem sikeres lesz, és vissza lehet varázsolni az előző tulaj által leszakított bal sarut a hátsó szélvédőre (siker esetén relative jóval olcsóbb lenne ez a megoldás egy másik szélvédő + újra fóliáztatásnál). Mint korábban megírtam, a saru helyén műszerrel lehetett mérni ellenállást, tehát van esély felszórni a sarut. A műveletet - annak esetleges sikere esetén - majd publikálom.

Egy lépéssel közelebb a tökéletes felé, kár hogy épp most hagytuk ott a rajtvonalat.

3 délelőttbe került, de sikerült lebontani a 4 munkahengert. Volt berohadt alkatrész bőven, aztán sorra beköltöztek az új alkatrészek. 4 új munkahenger, 4 új fékdob, valamint 4 pár új fékpofa a lista. Volt még némi fékcső csere, rögtönzött fékcső biztosítólemez gyártás, de a végére csak összeállt a gép. Az érdekességek kategóriát ezennel egy fékpofa nyerte el, amibe belesült egy alátét (lásd kép).

Alig készült el a gép, máris nekiindultunk a városnak. Kicsit csatangoltunk egyet, hónapok óta először mertem teljes lelki nyugalommal közlekedni e vizipókunkkal. Ha minden igaz hétvégén lesz egy állapotfelmérés, amikor kiderül (nagyjából) mennyi meló lesz, mi mindent kell cserélni a kasztnin. A városi séta alkalmával próbáltam még felderíteni hogy a váltások mennyire egyeznek a fehér pókunk hasonló adataival. Mivel az elmúlt hónapokban javarészt a másik géppel közlekedtünk, volt hasonlítási alapom. Nagyon úgy néz ki, hogy nagyobb sebességhez tartozik egy-egy váltás. Lélekben felkészültem arra, hogy a váltócserénél valami újabb trükkre derül fény.

Leadtam a múltkor Fantomee -nál összebontózott karbit egy másik társaságában, ugyanazt az embert bíztam meg aki a fehér karbiját rendbepofozta. Remélhetőleg egy príma karbi lesz belőle a kék vizipók részére, és használható lesz a jelenlegi vacakhoz képest.

Olajozottan haladhat a soron következő, esedékes motorolaj csere mindkét kiasutóban: sikerült 2x4l Valvoline olajat szerezni 6200Ft -os áron (teszkóban az 5l volt 6500Ft).

A mai nap poénja: úgy néz ki sikerül egy beszerezhetetlennek hitt alkatrészt mégis beszerezni. A nevezett alkatrész csupán apróság: hátsó ablakmosó fúvóka. Kapásból egy kb 15db -os készlet jön. Ha van olyan vizipók tulaj akit érdekel a dolog, a 126.hu -n keressen meg egy PÜ -ben.

Igazából csak egy kis merengés lenne a téma.
Ma voltam körülnézni a városban, próbáltam alkatrészeket felhajtani a kék veszedelem közelgő rendberakásához. Kiskanizsán volt egy üzlet, ahol javarészt keleti autókhoz árultak kasztni elemeket, és nem rossz minőségben. Gondoltam elmegyek és megérdeklődöm mennyiért vesztegetik a cserélendő elemeket, de jött a meglepi: az üzlet szőrén szálán eltűnt. Csak egy rakás toronyba rendezett könyvet találtam az ablakon betekintve. Nincs tábla hogy elköltöztek vagy bármi hasonló. Így hát ezentúl messzebbről kell rendelnem az ilyesmit, ha szükség lesz rá. Hát ennyi, ez is bekövetkezett... :(

 A napokban úgy néz ki nekiállok megcsinálni a fékeket, első lépésként szereztem munkahengereket. Ugyanis bárhová akarom majd vinni a gépet lakatolni & fényezni (hogy ha nékem sok pénzem lesz... ), jelen állapotban nem jutna messzire. Egyre pocsékabbak a munkahengerek: a bal elsőnél az egyik dugó, a jobb hátsónál mindkettő beállt, a maradék kettő munkahenger sem teljesen százas. Ezért aztán első körben ezeket cserélem le, aztán ha szükséges akkor kap egy új fékpofa & dob szettet is. Mindenesetre amint lesz működő fék, elvisszük megsétáltatni a kisautót, elvégre hónapok óta nem lehet a fékproblémák miatt közlekedni vele. :(

Tegnap:
 Temetőbe járós időszak lévén tegnap elmentünk a közeli Liszóba, koszorúzás és gyertyagyújtás végett. Ez még bőven világosban történt, ezért később elmentünk egy kis felfedezőútra. Bejártuk a faluban egykor élő nagyszüleim birtokait - hiába, 19 év alatt gyökeresen megváltozott minden. A faluban megnéztük a rendszeres oda nem járásunk óta elkészült tavat, amit nagyon szép gondozott környezetben találtunk.

 Hazaérve a garázs előtt állva azon gondolkodtam, ideje végre beállítani az alapjáratot. Ilyen célzattal utoljára akkor nyúltam a karbihoz amikor elkészült a felújítása, azaz nem mostanság. Mint utólag kiderült most sem kellett volna...
 Még kaposváron egy rövid várakozás közben történt, hogy a járó motorral otthagyott kisautó visszaérkezésemre már álló motorral fogadott. Akkor kezdett megfogalmazódni bennem hogy elmászott az alapjárat (érezhetően meg is változott,alacsonyabb lett, főleg hűtőventis terhelésnél), ezért akartam tegnap beállogatni. Gondoltam finomítok az emelt alapjáraton is, ezért elkezdtem tekergetni a karbi vákuum dobjának a csavarját. Először azt hittem hogy túl pici a csavarhúzó, a motortetőt ugyanis nem nyitottam ki teljesen (gondoltam gyors állogatás és vissza minden). De kiderült hogy nem a csavarhúzóval van a gond, megtaláltam ugyanis a végállást.
 No ekkor már nyilvánvaló lett hogy nem a karbival van a gond, úgyhogy szépen elb*sztam a több éve eszközölt (és amúgy nagyon príma) alapjáratokat. Seráfütty.
Aztán a következő gondolatom a mágnesszelep lett. Na ott meg is találtam a disznóságot, az egyik saru ugyanis letört a tekercsről, a saru meg ott figyelt a kábelvégben. Elsőre csak azt próbáltam kiötölni hogy most javítsam, vagy bezúzzam a FanTomee -tól múltkor beszerzett tartalékot a helyére, végül ez utóbbi mellett döntöttem. Ennek következménye végül egy garázs felforgatás lett a kék veszedelemnél, de a tartalékot csak nem leltük. Nagy valószínűséggel az ott maradt Somogyaszalóban...
 Ekkor már egyértelmű volt a helyzet, leszereltem majd bevágtam a hátizsákomba az elromlott mágnesszelepet.

Ma reggel aztán nekiálltam rendbepofozni a delikvenst.
Első körben a saru műanyag borítását bontottam meg, mert e műanyag burkolat peremén tört el a fém, de a saru ugye folytatódik a műanyag alatt tovább. A kibontáshoz eredetileg szikét próbáltam használni, de a műanyag erősebb volt: jött a gázlánggal felmelegített, ilyen célra feláldozható pici csavarhúzó. Ezzel lefejtegettem a tetején lévő anyagot, a másik oldalt meghagytam mintegy támasztéknak (ott ne akarjon törni). Mivel a csavarhúzóval olvasztásra került műanyag maszatolódik, ezért a megmaradt vékony réteget előbb reszelővel, majd durva csiszolóvászonnal szedtem le. A fémről még eltávolítottam az oxid réteget, majd előszedtem a Weller forrasztó állomást. Forrasztóanyagot kapott a tisztított felület, majd egy kábelvégre szerelhető sarut vettem elő. Ennek a kettő közül a legvégén lévő kábel szorítóját levágtam, a másik szorítót meg fogóval kilapítottam. Ezután a rögzíteni kívánt végét beterítettem forrasztó anyaggal, adtam bőségesen hogy pici merevítést ez is adjon a sarunak. Ezután csipesszel megfogtam az előkészített sarut, és a két forrasszal előkészített felületet összemelegítettem. Az eredményt egy Piko modellvasút trafóval teszteltem is, immáron újra működőképes a mágnesszelep.

Nos mivel valakinek volt egy ilyen óhaja, felvéssük az utókornak Taky-G pókja megállásának okát.

Nos ma az említett úriember megjelent. Elnavigáltunk gyalog a fehér vizipókunkhoz, majd 1-2 szerszám, meg vontatókötél berakodása után elindultunk mentésre. Szerencsére Roland ott volt még az út szélén, teljes élet nagyságban, nem érte bántódás. A Laceeee által megadott tippeknek próbáltam utánanézni, mint pl AC. Nos az alig akart nyomni indítózásra, de ugye elfelejtettem kivinni magammal a megmaradt egyetlen léges AC pumpámat. Akkor javasoltam a bevontatást (előtte még megnéztem van e megszakító hézag, volt), mert ha véletlenül melléfogunk, legalább nem kell minden tipp miatt külön ki-be autóznunk.
Ennek megfelelően vontatókötél fel, majd irány a vizipók garázsa. Ott aztán nem sikerült megtalálni az említett AC -t, amit valószínűleg az öcsém nyúlt le valamikor.
Elkezdtem bontogatni az AC -t, de nem találtam olyan égbekiáltó hibát, ami miatt ne működne rendesen. Akartunk még indítózni, de az akksi benyögte az unalmast: lemerült. Na ekkor kék vizipók garázsába be, lenyúltuk a gép akksiját.
Próbáltunk indítózni, de nem akar semmit sem csinálni, csak puffant picit, ha jól hallottam. Aztán Taky szólt, hogy valami füst távozik rossz helyen (mint utólag kiderült, a karbinál nyomta ki). A következő helyett ha jól emlékszem egy k*rva nagy durranás, Taky füle bánta a dolgot (mivel ott állt a nyitott motortér mögött). Na mondom nem létezik hogy ez nem kap benzint, megnézem még egyszer a gyújtást. Elkezdem forgatni az ékszíjtárcsát, de hoppá, valami nem stimmel. A megszakító tengelye ugyanis nem mozdul. Hozzányúltam a tengely végéhez, és kézzel lehetett forgatni. De nem csak forgatni: megmozdult tengelyirányban is, fel - le. Na itt már tudtam hogy megvan a hiba oka, meg azt is sejtettem hogy mi történt, de nem hagyott nyugodni a gondolat. Kiszereltük, aztán jól hiányzott az aljáról a fogaskerék. A stift szó szerint elnyíródott a tengely / fogaskerék mentén, a stiftnek csak a tengelyben maradt meg az oda passzoló fele.
 Gyorsan kitoltuk az akksijától megszabadított kék vizipókot, majd áttoltuk a fehér garázsába. Helyére meg betoltuk Rolandot, és nekiálltunk lebontani az olajteknőt. Abban aztán megleltük a fogaskereket, meg később a hézagoló lemezeket. Közben többek tanácsára gyári stiftet akartunk vadászni, ami kimerült végül egy bontózott elosztóban. Az meg rotoros volt, szóval most olyan is van Takynak raktáron.
 Ezután több kevesebb töketlenkedéssel összeraktuk a cuccost, majd belövöldöztem gyorsan a gyújtást 10 fokra. Roland első próbálkozásra beindult, majd összerakás és a vizipókok garázsolása után elhagytuk a csatateret. Roland pedig gazdájával együtt folytatta az útját Zalaegerszeg felé.

U.i.: bocsi de fotó nem készült, valahogy kiment a fejemből.

Kötelező bejegyzés, voltunk Őszi talin.

Elég felemásan sikerült, munkanélkülivé válásom miatt eléggé spórolósra kellett venni a dolgot. De elhatároztuk, akkor is megyünk. A spórolásnak aztán az lett a következménye, hogy a szálláson és a kaján is spórolni kellett, így azt hiszem érthető miért nem voltunk ott péntek éjjel, kaja, stb.

Indulás előtt sikerült felszórni a dísztárcsákat, hála az égnek az egy kritikus darab is megmaradt a helyén. Az indulást megelőző napokban Raszta Bandi gépén is alkottunk, váltót lőttünk, gyertyát cseréltünk, hűtő áramkört rekonstruáltunk(tam).
A felvezetést magamra vállaltam, kényelmes 80-85 -ös tempóban mentünk kaposvár felé, már amikor lehetett. Az utat ugyanis erősen bontogatják, erősítgetik, emiatt egy rahedli helyen meg kellett állni.
Kaposvárra érve sok autót nem találtunk, ezért még több órát kellett várakoznunk, miközben egyre hidegebb/sötétebb lett. Aztán órákkal később egyre másra előkerültek a résztvevők, majd elindultunk Szenna felé. Ott a résztvevők egy része szállásra vonult, majd beindult az elmaradhatatlan mustra, gépbemutatókkal, szerelgetéssel, sok szöveggel, némi röhögéssel. Páran KeMát várták a projektor miatt, hátha lesz aznap vetítés (ez az érintett kései érkezése miatt végül elmaradt). Viszont felfedeztem hogy van a közelben egy lezáratlan router, és e tény kihirdetését követően páran kollektív felfedező útra indultunk a neten (várható időjárás, otthon maradottak molesztálása, stb).
 Este 8 után le kellett lépni, a szállás miatt. Átvonultunk magányosan Somogyaszalóba, mert FanTomee szüleinél szálltunk meg. Nekik ezúton köszönjük a helyet és a lehetőséget.

 Másnap reggel felkeltünk, vételeztünk némi készpénzt (amit tali előtt elfelejtettünk), majd indultunk vissza Szennába. A szokásos notórius emberek miatt megint késés lett a műsor aznapi első tétele, de alig több mint 1 órás késéssel végül elindultunk a kvázi szomszédban leledző falu múzeumba (vagy skanzen vagy mi a frászparipa a neve).
Ott aztán láthattunk szép templomot, macskát, korabeli zsuptetős házakat, korabeli Tuto lakatot, korabeli libapásztort (KG), korabeli gépeket, korabeli birkakergetőt (KG), szőlős pincéket, stb.
 Ezután átvonult a banda Várdára kajálni. Ünneprontók lévén nem ültünk be kajálni, hanem Dave -el dumáltam, majd Becii kollegának nyitottam ki a motorháztetőt valami vívó karddal (vagy mi a szakszerű neve), mert a zárral nemigen lehetett.
 Ezután tettünk egy kitérőt a csapattól, elmentünk Csaba & Dave párossal kaposvárra Csabáékhoz, ott terveztünk a későbbiekben csatlakozni a teszkós bandához. Időközben Csabáéknál megjavult két laptop a kezeim között, biztos csak valami szakmai ártalom.

 Ezután elmentünk a cuccainkért, majd átköltöztünk a szennai szállásra mi is. A laptop hamarosan be kellett hogy ugorjon melózni, a Dömi által nyúzott példányon ugyanis nem sikerült meglelni a klón képernyős üzemmódot. Azaz ha jól rémlik elvileg megvolt, csak gyakorlatban nem óhajtott működni. Így aztán kipróbáltuk a sajátunkat, ami szerencsére már a projektorra kötéskor klón módban üzemelt, így nem volt akadálya a vetítésnek. Az avi videók még csak működtek normálisan, de a DVD már némi gondot okozott. Itt kérek elnézést mindenkitől a keleti talis DVD darabos lejátszása miatt, de pár napja lett kísérleti jelleggel feltéve a Win7 RC1, és mivel nem ezt szántuk lejátszásra, nem is győződtem meg arról hogy minden tökéletesen működik e rajta.

 A klubos videók alatt elég rendesen esett a nézőszám, aztán jött egy kérdés. Hallották hogy van net, nem e néznénk Youtube -os videókat. Na innentől borult a kultúra, elgurultak a gyógyszerek. Beb*szott emberek ordibáltak, miközben a Humor topicból is ismert klipek kerültek lejátszásra, olyan slágergyanús számok kíséretében, mint pl a Belga - Egy-két-há című száma.
Aztán ahogy haladt az éjszakai műsor, egyszer csak KG, Szőr, Sün barátunk azzal állt elő, hogy diszkózni akarnak kaposváron. Pár óra múlva 3 autóval el is indultunk egy (most már) felejthetetlen éjszakai mulatozásra (KG, Sün, Pedro, Áron, Dömi, Tunyi, KG, a leányzó nevét elfelejtettem, meg még páran).
Az igazsághoz hozzá tartozik, én inkább csak a józanságom miatt kerültem képbe, és csak arra vállalkoztam hogy beszállítom akit kell, de nagyon nem fogok ott várakozni. KG meg is jegyezte, ő is valószínűleg visszajön majd velem, bár így utólag visszagondolva nem hinném hogy ezt komolyan is gondolta...
Induláskor KG meg is jegyezte, Pedo gépének jobb hátsó kereke mintha lapos lenne. Na ezt össze lehet adni egy diszkó előtti körforgalommal, amit természetesen 4 személlyel is nem gyengén akart bevenni. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a tömlő nélküli gumi lefordult a felniről, azt' csókolom a kezit (utólag kiderült, a szelep is eltűnt). Így a diszkó elé begördülve első lépés egy kerékcsere volt.
 Sün és Pedro eltűntek a retro diszkóban, de a többieknek nem tetszett az 1500Ft -os belépő. Más bulit akartak keresni, ezért Tunyi emlékezetére hagyatkozva nekiálltak felderíteni a belvárost. No ebből lett a "valaki" által említett első idegenvezetés, amit Tunyi követett el részegen, az éjszaka kellős közepén. Természetesen nem volt semmi, viszont legalább körbe lett hugyozva a fél belváros. Utolsó ötlet gyanánt egy rokker kocsmát javasoltak az idegenvezetők (Pogo), viszont odaérve az nem tűnt olyan nagyon jó ötletnek. A társaság aztán kapott egy oktatást egy barátságosan dülöngélő részegtől is, itt olyan dolgokra kell gondolni hogy milyen rondán kell nézni másokra, meg hogy látszik, Áronék még nem végeztek az iskolájukkal, stb. Ezek után visszamentünk a kocsikhoz, útközbeni sétánkat egy park szétrombolása tette színesebbé, amit a környékbeli hajléktalanok (vagy csak szimpla részegek) követtek el. Mi azért barátságosan átmentünk az út túloldalára, ahol járda sem volt. Biztos ami biztos. KG azért átordibált nekik. Biztos ami biztos, bátor ember...
 A két Petya diszkózott, nekem mehetnékem volt, Dömiéknek sem kellett sok. Ő elvitte a kaposvári zsiványokat haza, mi addig négyen elindultunk a szállásra. Negyed órás késéssel követett minket a második csapat, majd ugyanennyi idő elteltével az utolsó csapat is. Sün barátunk megpróbálta még felébreszteni a földszinten alvókat, de végül az ordenáré ordítozás és a folyosó szétverése sem késztetett senkit erre.

Vasárnap reggel, a szokásos késés begyűjtése után felállt a banda fotózásra, majd a városba tartott múzeumozni. Itt már kezdett a sor szétesni, mi is itt hagytuk ott a népet. Nekünk volt még egy kitérőnk Somogyfajszra, majd onnan hazafelé egy izgalmas utazásunk. Marcaliban még úgy gondoltam, lesz elég benzinünk. Aztán kiderült, nagyon nagyon necces a dolog. Végül Zalakomárt kihagyva Galambokon tankoltunk, addigra 70 -es tempóval próbáltam spórolni, mert a szintjelző bővel a nulla alatt volt...

Összegezve: nagyon jó kis tali volt, rengeteg késéssel, de a hangulat mindenért kárpótolt. Köszönjük mindenkinek!

Update:
a telefonon találtam még 1-2 képet a hétvégéről, azokat beszórtak a képgaléria végére.
A legutolsó képen a hétvégén kapott alkatrész (radiátor szélvédő alatti kopoltyúja) szerepel, amit Csabától kaptunk.

Tegnap reggel forrasztva lett a behozott fokozat (sönt), majd folytatódott a garázsolás.

Lekerült a hűtő 1 -es fokozata, rögtön meglepetéssel is szolgált - ez ugyanis némileg eltér a másik két hűtő hasonló berendezésétől. Más módszert alkalmaztak a biztosítós körre, már ha ez az izé tényleg az akar lenni. No meg a külalak is megváltozott, és a saruk is másként állnak. Természetesen működik rendben, és nem tűnik olyan hibbant megoldásnak (öregedésre szétporlad) mint ami a másik kettő söntnél tapasztalható volt.

Mint hogy közeledett a műszaki, átnéztem mit kellene még javítani. Kiderült hogy a rendszámtábla világítás nem működött, ezért az övé lett a prioritás. Az egy dolog hogy műszakin szóvá tennék, de a sünök is kötekedhetnek miatta, szóval nekiugrottam inkább a témának.
Mivel olyan egyszerűen nem akarta megadni magát, úgy döntöttem leszedem a hátsó lököst. Ha meg lekerült, kicserélem a tolató és ködlámpa párost is, mert úgy rémlett hogy pár éve vettem újakat (Wesem), csak lustaságból soha nem került fel a gépre. A másik gond meg az volt, hogy elfelejtettem melyik garázsban tárolom: mindjárt fel is túrtam 3 garázst emiatt, végül amikor kezdtem feladni, megtaláltam a fater garázsában.
 Lassan rutinosan szedem le a  hátsó lököst, most hogy nem kellett kísérletezni a szerszámokkal (mi fér el egyáltalán), egész könnyen ment. Leszerelés után a rendszámos világítást kiszabadítottam, majd jött a fejvakarás, azt ugyanis a gépet felújító jómunkásember szintén kezelésnek vetette alá magát. Eredmény: nem ott jön szét ahol kell, azaz roncsolás nélkül nem is lehet szétszedni. Kvázi az égő foglalatát téptem ki a lámpatestből, majd jött a próba: nem az ékszíjtárcsa okozta vezetékrongálás miatt felejtett el működni, hanem az időközben oxidálódott és kilapult saruk miatt. Ezután összeraktam volna, de mivel gányolni nem akartam, egy merész ötlettől vezérelve kiugrottam kedvenc autós boltunkba (Sztráda), ahol legnagyobb meglepetésemre volt is újonnan ilyen szajré, és véletlenül nálam is volt az ellenértéke (egy ezres). Gyorsan visszazúztam a garázsba, gondoltam innentől minden gyorsan fog menni. Na ez utóbbi nagyon nem sikerült, de legalább volt egy normálisan kinéző, és működő világítás.
 Ezután jött a ködlámpa és tolatólámpa. Utóbbi gyorsan megadta magát, lekerült a lökösről. A helyére pályázó Wesem viszont nem akart beférni, a tetején ugyanis volt egy szép kiálló rész, a hozzáadott vasakkal csuklósan lehet rögzíteni. Csuklottam is, majd némi fejvakarást követően előkerült egy fűrészlap, és egy jól irányzott mozdulatsorral lekerült a "felesleges" műanyagdarab. Így foglalat már felpasszolt a neki szánt helyre, viszont a lefűrészelt darabka miatt lyukas lett a teteje. Ezt körbeszalagoztam, majd kábel befűz, és felszereltem a helyére.
 A ködlámpa ellenben megizzasztott: mindkét csavarja menthetetlenül berohadt, meg sem lehetett mozdítani. Egyik végül is kiszakadt a műanyag házból, ezt utólag egy csavarhúzóval ellen tartva sikerült kicsavarni. A másik csavart ellenben meg kellett fúrni, de úgy sem adta könnyen magát (plusz ezt is lehetett fűrészelni). Azért győzött az erőszak.
 Ezek után nem volt nagy kunszt összeszerelni. Rendszámos világítással kellett még szórakozni, kicsit elállogatni az üvegfejű izzónak a lábait, de második nekifutásra már stabilan működött. Kapott egy kis takarítást is a hátsó részen a kisautó, a lökös alá úgyis nehéz benyúlni takarítás végett.

 Lökös után következett a két hátsó lámpabúra lecserélése, természetesen csak a jeles alkalom miatt.
Azután már kezdtem azt hinni hogy minden szép és jó, de este az Interspakliba menet fékezéskor nekiállt kopogni valami a futóban. Kisakkoztam hogy ez megint kerékcsavar lesz, pár napja már bal elöl kellett leszedni pár csavar hosszából. Most nem bíztam a véletlenre a dolgot: este sötétedés után nekiálltam hogy párosával leszedjem a csavarokat (nem akartam emelőzni), és a minap kikísérletezett 49mm -es hosszra szedtem le az összeset. A kopogás ezek után megszűnt.

 Ma ment reggel 7 -re vizsgázni a kisautó. Akadályokat szépen vette, meg is kapta az újabb két évet.
Szemrevételezés is volt, az egyik ott dolgozó hölgy ugyanis körbejárta a gépet, amikor meglátta. Kérdezett pár dolgot, mert neki is van kispolszkija, de messziről kiszúrta hogy nem sima utcai munkásgépről van szó. Amíg a papírok töltődtek, megpróbáltam felkelteni az érdeklődését a klub iránt, lehet a jövőben megjelenik majd talin. Mindenesetre szereti a pókokat, állítása szerint az előző pókjával megjárta olaszországot. Milyen jó érzés így elbeszélgetni, nem pedig azt kapva a fejünkhöz hogy "mit akarunk ezzel a sz*r csettegővel".

A mai nap tulajdonképpen itt kezdődött, már úgy vizipók ügyileg.

Történt hogy szerettem volna beállni a kék villám helyére a fehér géppel, mivel ez a garázs rendelkezik aknával. Csakhogy az istennek sem akart beindulni, ha minden igaz talán csak a gyengécske akksi miatt (hiába, kellene néha menni is :( )...
Tehát jött a töltő, majd amíg elkezdett tőttikézni, addig unalmamban kipakoltam a fehér gép hátulját (műszaki...), visszatérve pedig nekiálltam szöszmötölni a tolató lámpával. Igen, a tolatólámpával, ugyanis az szintén nem akart működni ezen a pókon sem. Talán valami vírusos járvány, vagy a fene tudja.
Kontaktra gyanakodtam, ezért lekaptam a tolatólámpa búrát. Na ott nincs kraft, műszer kussol. Na akkor aknázzunk, leszálltam a garázs mélyére. Ott kiderült hogy a tolatólámpa kapcsolóból kiugrott a stekker, csak visszacsatolás és usgyi próbálni. Affene, ez világít. Azért itt is elvégeztem a szokásos csiszolgatást, oxid mentesítést. Meg egy saru cserét, mivel a lámpánál az egyik draut a saru tövében meg volt törve.

 Még mindig unatkoztam, és ha már ott volt a két mérőműszer, kíváncsiságból nekiugrottam a hűtő 1 -es fokozatának. Az ugyanis állandóan csak teljes fordulattal üzemel, nincs kis fordulatú üzemmód. Csanak vezérletével aztán kiderült, hogy ott valami nincs rendben: sem a több kilós ellenállat nincs meg (amiről utólag kiderült hogy csak pár Ohm ), zárlat sincs (hogy valaki rövidre zárta volna), ez így fura. Kiderült hogy nem kötöttek el semmit, meg kellene nézni kiszerelve a söntöt. Még elugrottam venni egy marok csavarhúzót, ami pont oda passzol a motor meg a hűtő közé. Ki is ugrott a sönt, majd jött egy csodálkozás: elszállt (eltört) az a biztosíték szerűség a sönt előtt, aztán ugye van szakadás. Magyarul olyan mint ha nem is lenne. Még magyarabbul: ezek szerint átugrotta az első fokozatot a hűtés, és csak a kettes volt üzemképes (pár fokkal magasabb tartományban dolgozott).
 A felmentősereg a Fantomee -tól kapott hűtőből jött, abban ugyanis már elő volt készítve, meghekkelve ott hevert a sönt. Egy réz dróttal zárták az áramkört (nem a sönt van kikerülve, csak a bizti helyére van illesztve), ez csak nem fog elporladni. A kiszerelt söntöt hazahoztam, majd javítás után visszakerül a garázsba, be a tartalék hűtőbe. És amint lesz erre lehetőségem, megvizslatom a fehér vizipókét is, hátha lesz ott is elporladós meglepetés disznóság.
 
 Aztán - ha már egyszer a tarcsi alkatrészeket rakosgattam, fogtam a leszerelt ékszíjat és bedobtam tartaléknak a kék gépbe. Legalább ebből legyen itt is, ha már a tesónak van...

 Még mindig maradt időm, ezért visszaerősítettem az egyik Abarth emblémát.
Nem, nem vagyok rajongó, csak mivel nemrég leesett a bal ajtóról, kiderült hogy nem hiába van ott. Egy csavart takar, azzal hekkelték meg a díszlécet. Szóval maradjon ott, legalább egy fokkal "szebb".

Defekt.
Ja hogy az volt, újra a normál keréken közlekedtem napok óta.
Aztán egyszer csak elkezd 50 -es tempónál rázni a kormány. Azt hittem pocsék út. Elvittem egy körre melót nézni, de egy idő után egyre gyanúsabb lett a kormány rázása. Ez nem úthiba, talán a keréknek nem húztam meg a csavarjait. Elakadásjelző ki, nézem, annak ugyan semmi baja. Biztos ami biztos, kiálltam egy út maradványra, ahol nem zavarom a forgalmat, és szükség esetén szerelni is lehet.

 Na ekkor jött az ámulás, a minap feljavított keréken a gumi egy ponton elkezdett kifordulni a felni pereme alól. Na ilyet sem láttam még, vittem a gumishoz. Aki szintén nem látott még ilyet, de most lát. 10 perc, és kiderült hogy a gumi az kuka. Hiába dobtuk ki a tönkrement belsőt, és "alakítottuk át" tömlő nélkülire (amilyennek eleve kellett volna lennie), úgy néz ki az oldalfalban valami csúnyán elszállt, és megszűnt a merevítése. Annyira nem is érdekelne ha kiszolgált volna, de mivel még nem volt padlóig darálva a mintázat (sőt...), felettébb bosszantott a dolog.

 Gumis srác elugrott nézni használtban, perpill a munkanélküli státusz miatt ez van. Ugyanis emlékezett arra hogy a pótkeréken található típus van valahol eladóba (ha jól értelmeztem horvátországból érkezett ide). Mára elő is került a gumi, így végre teljes a szett ismét.

 Kellett is a gumi, mert pár nap és megy műszakira a kisautó. Úgy néz ki simán fogja venni az akadályt, legalábbis az előműszaki alapján. Megérte beruházni a fékpofákba.
 De ha már műszaki, akkor nekiugrottam a tolatólámpának. Sokszor nem világított egyáltalán, bár az utóbbi időben meg néha szokott. Egy halom kontakt gond volt a háttérben, ezek megszüntetése után ismét működik szépen.

Míg a fehér gép futójával szórakoztunk, a szünetben nekiugrottam a friss árunak.
Leszereltem a minap érkezett motorról a generátort, valamint a megszakítós egységet. Generátor csapágyait nézegettem először. Bőven használható, de felmerült az az ötlet, hogy csere az új csapágyakra, és megy a polcra mint azonnal bevethető csere / tartalék.

Aztán elszórakoztam a megszakítóval is, ami pár helyen szétesett. No meg persze kívülről olajsár, minden mennyiségben, a vákuum dob meg merő egy rozsda. Ez utóbbinak amúgy bemutattam a draut korong nevű egységet. Meglepő hatékonysággal tisztította le a dobot, és meglepő hatékonysággal állította belém a drótszálakat.
A végeredmény kb ez lett, igaz a kiinduló állapot (darabokban, & retkes) lenne igazán mérvadó.

U.i.: most hogy sikerült működő féket okozni a tesónak, következik ez. Csikorgó fék bal elöl, jobb elöl meg képes és állóra blokkolja a kereket a legkisebb fékezésre is. Mikor lesz ennek vége?

No kérem.

Történtek itt érdekes dolgok.
Pl van fék!!!
Hihetetlen, de végre működik úgy, ahogy szerintem kellett volna mindig is.

A dolog apropója az, hogy ma megejtettünk egy Nagykanizsa - Nagyatád - Tarany távot, az első éles próbautat. Kb 120Km oda vissza, mindenféle minőségű úttal (& útfelújítással). Az igazat megvallva a legjobban azt vártam, amikor elérünk az út végére, az utolsó 8-10Km szokta ugyanis azt a jelenséget okozni, hogy ha addig nem is, de akkor padlóig kell majd nyomni a fékpedált, és ha mázli van, lesz még fék is (de inkább nem szokott, sokszor volt motorfék rulez).

 Nos jelentem innentől fogva másképp zajlanak a dolgok. Fékpedál nem esik be, magasan is van a fogáspont. Fékezésnél nem húz egyik irányban sem, és a fékbetétek sem állnak neki csikorogni, ha városi forgalomban melegszenek.

 Aztán elcsendesedett a futómű is: kicseréltük a bal első futómű 2 éves, de mostanra berágódott csapágyait. Befejeztem az utolsó simításokat is a karbin, plusz ellenőriztem a gyújtást.

Volt némi meglepetés is:
-85 -ös utazónál az eddigi majdnem 5 literes fogyasztás legalább egy felessel kevesebb lett. Létezik, hogy a fék, illetve a csapágy ennyit fogjon...? Illetve új légszűrő bele tud szólni fogyasztás témába?
-utazunk, utazunk, egyszer csak jobb elöl a futómű elkezd rosszalkodni. Mivel most volt futómű illetve fékszerelés, alapvetően az ugrott be, talán nem rögzítettem megfelelően a kereket. Megállás, elakadásjelző ki. Hát kaptunk egy szép defektet...

Ezúton köszönném meg Döminek a fékpofás tippet. Merem ajánlani a Maff típust én is. És persze itt jön az a rész, hogy mennyivel jobban megéri, ha meg tudjuk csinálni magunknak ezeket a dolgokat...
No és a végére: Samko fékpofákról mindenkit lebeszélnék.

Unalmas perceimben szemrevételeztem a FanTomee -tól nemrég kapott cuccokat. Jelenleg a figyelmem nagyobb részét a karbi köti le, az ugyanis - leszámítva a "hozzáértő" kezek által okozott (elb*szott) károkat - egészen jó állapotban van. Olyannyira, hogy megszületett a döntés, ő lesz a kék villám karbija.

 Jelenleg (a tartalékokkal és üzemben lévőkkel együtt) 4 karbi van a "háztartásban", mind a 4 a Weber 30dgf féléből. Ebből a fehér BIS karbija van a legjobb állapotban, a perselyezést után nem is valószínű hogy hozzá kell nyúlni mostanában, max dugulás miatt.
 A kék fogja megkapni a most beszerzettet, sikerült ugyanis szerezni végre egy gyári műanyag csuklót a szivató rudazathoz! Nagy szó ez a mi esetünkben, ez és a karbi állapota miatt most kezdek megnyugodni (végre, össze lehet rakni egy funkcionálisan gyári példányt). Sajna ezen a karbin kell még alkotni, ugyanis hazavágták az alapjáratot megemelő mechanikus kar helyéül szolgáló alkatrészt, helyére bevágtak egy menetes csavart. Kitalálható a dolog: ha a csavart meghúzom akkor a kar nem mozog, ha nem húzom meg, a csavar idővel kilazul, és karbi barátunk útközben elhagyja a darabjait. Valami perselyes megoldáson töröm a fejem, meg gyűrűs biztosításon.

 Aztán van a hármas számú karbi: erre akartam lecserélni korábban a szolgálatban lévő kék BIS -es karbit. Ennek hiányzik a sokat emlegetett műanyag csuklója, viszont Szél mester adott egy azt pótló (made in házilag...) eszközt. Ehhez kell majd még egy (lehetőleg gyári) szivató rudazat, majd nem ártana egy perselyezés, talpnak a síkolása. Na meg a szivató felső pillangóinak vissza"kalapálása", azokat ugyanis megkalapálták hogy mindenképpen legyen legalább egy résnyi nyílás (ha már egyszer rudazat van, de b*szik működni).

 A jelenlegi meg megmarad a tartalék tartalékának. Kidobni nem fogom, mert ahhoz túl sokat dolgoztam rajta. De teljes értékű sem lesz, mert több helyet szétverték a karbi öntvény házát, emiatt pl nem lehet állítani a co csavaron sem. Éljenek a szakbarbárok...
(Képek elvileg majd ma készülnek.)

Végéhez közeledik a maratoni fékszerelés - immáron 3 napja dolgozgatunk szeretett első BISünk fékrendszerén.
Őfenesége elmondhatja magáról, azóta pocsék fékkel rendelkezik, hogy hozzám került. Na nem mi csesztük el, bár félig tehetek a dologról. Több tízezres, 2.5 év, meg egyéb apróságok vannak a listán, ennyibe került az hogy mással próbáltam mindig megcsináltatni.

 Mivel közeledik a vizsga, bevásároltam pár cuccot. Dömi blogját tanulmányozva úgy döntöttem, MAFF fékpofák kerülnek az idáig csak "elvben" szidott Samko helyére. Vettem egy adag munkahengert is, meg első gumicsövet.
 Ez utóbbiakra nem volt szükség: nem tudom mikor kerültek oda az első fékek gumicsövei, némi törölgetés után úgy néztek ki, mint ha vadi újak lennének. Mivel nem cseréltük a megérkezése óta, nem számítottam erre.
 Aztán nekiugrottunk a fékeknek. Bal hátsóval kezdtük - fékpofákat ledobtuk, majd a fékcsövek látványa (kvázi állapot) miatt megpróbáltuk csak a belsejét kicserélni. A munkahenger belseje hibátlan volt, azért alaposan kipucoltuk. Fékpofák fel, majd jött a hidegzuhany: nem lehetett feltenni az OGy -tól vett fékdobokat. Némi káromkodás után eszembe jutott hogy van pár alaposan felszabályzott dobom, hátha rámegy. Természetesen rá is ment, így ideiglenes jellleggel fent hagytuk. Bal első futónál már nem lehetett megúszni a munkahenger cseréjét, ugyanis a hátsó dugattyú alaposan beszorult (kifelé nem akart mozdulni, befelé annál inkább). Természetesen itt sem lehetett megúszni hogy alapméretű dobok kerüljenek fel, ment a felszabályzott. Következett a jobb első futó. Szintén beállt az ugyancsak hátrafelé néző dugattyú, kezdtem érteni azt hogy miért hiányzott a fékezőerő egy része. Aztán jött a meglepi, elfogyott a felső méretre szabályzott dob.

Másnap nekiugrottunk a témának, egy Csanakkal leegyeztetett haditerv birtokában. Jómagam is gondoltam arra, hogy kellene egy kis mahinálás a pofákon. Nosza leegyeztettem öcsémmel a tervet, és a harmadik futóra már úgy kerültek fel a fékpofák, hogy előtte beköszörültük a munkahengerre felfekvő felületeket. Gondoltuk hátha így felpasszol végre a frankó dob készlet, az eredmény természetesen nem maradt el. A negyediknél kellett még reszelgetni a kézifék kulisszának kialakított helyeken, de az is passzolt.
 Ezek után nem volt megállás, következtek a többiek: szépen sorban le lettek köszörülve a pofák. Én még azért kezembe vettem egy ráspolyt is, és kicsit faragtam a pofákon, hogy minél jobban hozzápasszoljanak a nekik szánt dobhoz.

 Volt még némi malőr a légtelenítésnél, csak erre elment vagy 2-3 óránk. Szinte magától is gyógyult meg, ráadásul úgy hogy akkor épp feladtuk a küzdelmet. Remélem tényleg nincs most ilyen gondja...

 A pofák meg...
Hát, a Samko -t leszedés után szemrevételeztük. Az automatika szinte az összes pofán pocsék volt (8 pofából asszem' kettőn rendelkezett tűrhető automatikával), kézzel nyugodtan és (a körülményekhez képest) könnyedén lehetett noszogatni. A fékbetétek meg vékonyabbak voltak, azaz inkább a Maff betétei voltak érezhetően vastagabbak, gyanítom ezért volt a nagy köszörülés.

 Kézifék nincs még véglegesen beállítva. A bal hátsó pofákon a kulisszához kapcsolódó reszelgetést túlzásba vittük, és most győzöm beállogatni hozzá a bowdent és a kart.
 Volt próbaút is: határozottan jobb a fék, meg ahogy kezd bekopni, végre nem kell szinte padlóig nyomni, meg úgy hogy a tűzfalnak kell kiszakadni az erőlködés miatt. Annyi malőr volt hogy az első próbán valami ütemesen zakatolt a bal oldalon: mint utólag kiderült, valami beszorult a (bal első) fékdob és az agy közé, aztán kvázi azon billegett. Takarítás után patent lett.

Bónusz 1: ha már egyszer volt, lecseréltem ezen a gépen is a légszűrőt.
Bónusz 2: két fényezés között (öcsém Bravo gépének egyes elemeit kellett) unalmamban beültem, és megpróbáltam "szóra bírni" a rádiót. Mivel a tetőre az autót felújító jómunkásember szerelte fel az antennát, ezért ott kezdtem bontani, mivel a rádió körül nem találtam hibát. Meg is lett a hiba: a jómunkásember úgy fűzte be a lukon az antenna talpát, hogy a szigetelését nem bújtatta rendesen a furatba, így az antenna szigetelés nélkül hozzáért a kasztnihoz. Egy gonddal kevesebb...

Pár napja telefon csörgött, FanTomee a vonalban. Bontózást rendelt el másnapra, tárgya a kapott vizipók.
 Sokat nem gondolkodtunk a dolgon, másnap útnak is indultunk tetemes késéssel. A tetemest csak az okozta, hogy mivel munkanélküli lettem a múlt héten (multinacionális cégek bürokratikus gondolkodása: kirúgni olyat, akiből kétszázat keresünk minden létező helyen, mert senki nem akar jönni...), így jól jön minden fillér, így egy PC javítással borzolták az idegeimet.

 Mint később kiderült, nem csak mi indultunk becsületes késéssel - meghívóink is.
Somogyaszalóba menet nem volt semmi gond, leszámítva hogy a Kanizsa - Kaposvár közötti utakat túrják egy halom helyen. Ahol elkészült, ott iszonyat jó lett minden (széles út, sima aszfalt, tényleg minden elismerésem), de ha belegondolunk, még ezután jön majd az M9 -es építése, és ha pár éven belül sor kerül erre, belegondolni is rossz mit művelnek majd a kőszállító gépek. Kanizsára is annyira megígérték a vasút használatát, hogy egy deka követ nem szállítottak azzal. Pedig milyen vicces, itt volt a Tungsram ipari vágánya (telekszomszéd az autópályával, még vissza is kellett vágni a nyomvonal miatt), kicsit visszább az erdészeti rakodó, még beljebb az állomás - inkább tönkreverték a nem sokkal azelőtt felújított főutat.

 Mire megérkeztűnk a műveleti helyszínre, a kollegák (Zoli, Tunyi, FanTomee) már végeztek egy halom melóval, alig maradt valami. Azért beálltam picinyt segítgetni (amennyire a kórházi kalandjaim okozta tiltások mellett lehetett). Pl kikaptam pár mozdulattal a kiegyenlítőtartályt, amivel állítólag fél órája szenvedtek. Pedig én sem vettem ki a sajátjaimból, mondhatni semmi gyakorlatom nem volt.
 Aztán ment a többi bontódás. Motort kikaptuk, trafót, mágnesszelepet, benzintankot, váltó kulisszát, aztán oldalra borítgatások közepette futóművet és kormányművet, meg kábelköteget mentettünk. Ez utóbbit pár helyen megnyesték, szóval annyira nem tökéletes.

 Amúgy maga a kasztni borzalmas állapotban volt - nemhogy BIS, de sima pók kasztnit sem sokat láttam ennyire elporladt állapotban. Alkatrészein is látszott hogy nem éppen hozzáértő módon hekkelték. Motornak pl a hengerperselyét fúrták meg, de hogy végképp nagyot alkossanak, (gondolom) évekig tárolták a szabadban a motort leszedett hengerfejjel, úgyhogy a henger perselyek nekiálltak finoman rozsdállani. Hogy menthető e ennyi kókányolás után, az nagyon jó kérdés, majd Csanak fogja megmondani a frankót.
Karbit (Weber 30) szokás szerint buzerálták, eltűnt műanyag csukló a gázkaron, mondhatni szokásos történet egy magyar BIS életében. Ezt leszámítva elsőre (korához képest) jó állapotúnak tűnik, legalábbis alapanyagnak jó lesz a felújítós projecthez (pár kart kell kicserélni kevésbé kopottakra, perselyezés, meg egy pótalkatrész legyártása a lista). Gyújtás (megszakítós téma) elsőre szintén hibátlannak tűnt, ott javarészt kozmetikai melók lesznek. Generátor üzemképes, csapágyai remélem nem korrodáltak a nedvességtől. AC pumpa gyárinak tűnik. Valahol az események között felbukkant átfutóban Csaba és Niki, ezúttal megint másik autóval. Hogy honnan van ezeknek ennyi, passz...
 No igen - sok a szöveg, de a vége az lett hogy a motor, felvágott kábelköteg, hűtő, pár vízcső, meg egy halom válogatni való (gyaníthatóan szemétre kerülő) cuccot bedobozoltunk, berakodtuk a BIS hátuljába (légesbe ennyi cucc az életbe nem fért volna be ), majd egy jót kajáltunk. Tomi szülei vendégeltek meg minket, majd ő hazavitte Zolit Dombóvár citybe, némi Tunyi utánfutóval. Mi még elbeszélgettünk Tomi szüleivel, majd elindultunk haza.

 Gondok csak itt adódtak, de felettébb bosszantóak.
Kaposfürednél elkezdett bizonytalanná válni a gyújtás, majd egyhengerezni kezdett a vizipók. Az első lehetséges helyen kiálltunk, kipakoltuk a szerelőállást, majd némi fejvakarás: a kábel a helyén, mindenhol. Az egyik igaz kiszabadult a tartójából, és elkezdte égetni a kipuff leömlője, gondoltam visszatesszük és megnézzük mit művel. Vizipókunk egyből abbahagyta az egyhengerezést, el is indultunk Kaposvár felé. A városba érve viszont megint rázendített, volt ahol le is állt szegény. Gondoltam kiszállok megint, erre indítás után megint jól viselkedett. Mondom fene a formáját, adunk neki még egy esélyt. Tesco után megint rákezdett. Elkerülő végénél kiálltunk a benzinkútra, ott kiálltunk egy nyugis helyre, majd nekiugrottam megint a témának. Kissé gyanúsnak tűntek a kábelek elsőre, mert a gyertyán látszódott hogy meddig van a koszos rész, és hol kezdődik a tiszta. Gyertyapipa mintha nem a helyén lenne, de mégsem lehet jobban ráhúzni. Plusz az utolsó (gyors hazai) szerelésem miatt összevissza keringtek a gyújtás kábelei a karbi környékén, gondoltam rakjuk rendbe az egészet. Közben úgy jött ki a lépés hogy a gyertyapipák a másik gyertyához kerültek, érdekes módon így meg rámentek a helyükre. Káromkodtam egy sort, majd gyors próba: megint jó. Reméljük az is marad, mindenesetre rászóltam Tomira hogy ne igyon még, hátha kábelt fog hozni nekem.
Szerencsére nem kellett, hazáig példásan szedte a lábait vizipókunk, meg is érkeztünk rendben.

Garázsnál minő véletlen, fater meg öccs épp befejezte az új szerzemény (Fiat Bravo) bűvölését, így rögtön lett darum a motor csomagtérből kiemeléséhez.
Másnap Ancsával kimentünk a garázsba, mivel előző nap úgy hagytunk ott mindent, mint ahova beb*szott az atom. Sikerült valami rendfélét kreálni...

U.i.: Robinak régen megígértem hogy fotózok egy radiátor elhelyezkedést. Hogy miért csak most jutott eszembe az passz, de most le lett fotózva.

Hurrá, újra nyári tali.

És már megint csak szombaton tudtunk útnak indulni. :(
Odafelé az utunk nem volt eseménytelen - ezúttal azonban nem a kisautó tehetett róla, ő ugyanis egész hétvégén szépen muzsikált, egy apró malőrt leszámolva (erről később).

Megérkezéskor kipakoltunk, regisztrálni csak később tudtunk Dömi elfoglaltságai miatt. Alig végeztünk a sátorral, máris indulhattunk a tavalyi megszokott helyszínre (ügyességi versenyek). Jó volt újra látni a lengyel BIS -t, Fifit, nem hiába mondom hogy a lengyelek őrültek, meg hogy a vizipókok akkor is jók...
 Viszont örömteli volt hogy idén jóval több külföldi jött el, üröm az örömben, sok ismert magyar kollega viszont távol maradt. :(
Láttunk Tibeeeee gépet, hollooooo gépet, a tavaszi taliról ismerős zöld gép is felbukkant (el is neveztem Süsünek, már csak úgy a füst miatt is ), CsuTee vizipókja is él még. KG gépe nagyon pörög, a villany polszki meg akár egy villanymozdony, úgy gyorsul.
 Szombaton megint elfoglaltam CsuTee másodülését, akárcsak tavaly. Idén annyi volt a változás, hogy helyezést is értünk el. Én is beszálltam a saját géppel, mert vérszemet kaptam.
 Aztán jött a vakvezetés. Ott bevontuk CsuTee tesóját is, így forogtunk hárman, a három autóban. Menet közben jöttem rá a taktikára, ami mint később kiderült, a lehető legjobb is lett. Igaz Qtee mondta a magáét, hogy ilyen idiótán navigáltuk, mennyi időt vesztett. Pedig csak logikusan kellett a pályát gondolatban végigvezetni, majd ezt lediktálni a sofőrnek. Már eleve gyanús volt az idő amikor végigzúgtunk vele a pályán, de az igazi meglepetés az eredményhirdetéskor jött - (javítva: ) harmadik hely. Qtee ezek után elnézést kért, hogy kételkedett bennem, meg CsuTeeban, én meg megnyugodtam hogy tényleg nem baromságokra vettem rá őket.

 Amúgy még szombat délután volt egy jókorára sikeredett felvonulás. Kivételesen a sor elejébe akartam állni, viszont épp ezért nem készült szinte egy kép sem a menetről. Felvonulás után páran kipuff durrogtatási versenyt rendeztek (Grosso volt a második egyén, amikor az elsőtől vérszemet kapott ), erről kering is valami videó.

 Szombaton volt még egy műsorszám, amit Csanak nyert meg - igaz ő volt az egyetlen induló, a műsorszám pedig: BIS szelepemelő csere. Nos jelentem, a fehér vizipókunk motorja jócskán lecsendesedett, elveszítve (hogy Gyula barátunk szavaival éljek) idióta varrógép hangját.
Csanaknak ezúton is mega köszönet, amiért még ott, és este, már a sötétben nekiállt hogy ígéretét betartsa. Sajna én még lógok neki egy melóval, de hamarosan elkészül az is. Hubonak (aki azóta nem DJ ) is köszönet az emelőért, Ravernek meg azért hogy nem kellett visszavinnem az üléseket (amiket Csanakkal párhuzamosan mi szereltünk Ancsával).

 Vasárnap reggel az első műsor az volt, hogy felszárítsuk a sátrat, meg a vizipókot. A sárkánygép gazdájával beszéltem egy kiadósat, majd séta. Séta közben előkerült Misee, megrakva 1db Lajoskával, 1db Tibeeevel, és 1db Grossooooval a volán mögött (ha volt negyedik személy akkor majd kijavítanak ). Sikerült rábeszélnem őket, bár csak poénnak indult: "kora" reggel Misee Grosso hathatós segítségével olyat durrantott, hogy a szomszéd autó riasztója nekiállt visítani, a szlovákok gondolom legnagyobb örömére Végül jött egy passz, karbi és dísztárcsa képében. Karbira vadásztam, dísztárcsát meg gondoltam megnézem. Dísztárcsákat szemrevételeztem először, az első még egész tűrhető állapotban volt, a többi azonban erősen viseltes, ezért első körben arról mondtam le. Aztán jött a karbi. Már a szatyron keresztül gyanúsnak tűnt, kibontva jött a meglepi: ez nem a weber amire vadászom, hanem az utolsó vizipókoknak szánt F.O.S. Élőben nemigen láttam, egy bontóst leszámítva - azt viszont csak a résnyire nyílt motortér ajtón keresztül. Tehát szemrevételeztem egy kicsit a szerkezetet. Látszólag mindene megvolt, de mintha mégsem. További szemrevételezést követően jöttek a kérdések. Hol a gyorsító rajta? Nincs talán? Kívül nincs, úszóházba meg másnak kell a hely (mondjuk benzin). A szép kis weber licensz alapján gyártott karbinak nincs gyorsítója? Na akkor pillangók és torkok vizsgálata. Eggyes torokban ott a két fúvóka - tehát akkor mégiscsak licensz alapján készült, de...
Aztán a végén összekapcsoltam a látottakat a korábban mentoromtól tanulltal: az F.O.S. karbi a weberhez képest kb olyan, mint a neve. Jóval gyengébb (nem csak a gyorsító hiánya miatt), hiába a licensz.
 Tehát ezt figyelembe véve újra átnéztem a karbit: a licensz miatt ezen is lenne gyorsító, csak magát a dobot csesztek felrakni. A "helye" megvan, kb ott lenne mint a weber tesón. Itt csak a helye van meg, lengyel szokás szerint ezt lespórolták. Aztán kicsit megvariálták a szivatót is. Kidobták a felső pillangót, és egy szemre megbízhatatlanabbal helyettesítették (újabb variálás, pl mi lett a weber hidegindítója helyett betákolva). Igaz kevesebb mechanikus alkatrészt jelent ez, de a weberen is csak egy kritikus alkatrészt ismerek ilyen téren, azt a műanyag csuklót, amit idáig csak a saját, fehér vizipókomon láttam gyárit. A lengyelről egy dolgot nem mertek lespórolni, azt a mechanikát ami vákuum (és egy mágnesszelep nyitása) hatására emel egy adagot az alapjáratra, ha a hűtőt bekapcsolja. Viszont ránézésre kellett volna egy darabokra cincálás, mozgó (egymáshoz passzoló) alkatrészről rozsda eltávolítás. Így hát dönteni kellett, a döntés meg az lett, hogy ha már egyszer mindenképpen kell venni, és szinte tuti hogy lesz megint egy út az itteni karbi felújítós ürgéhez, akkor törekedjünk a minél jobbra (CsuTeenak pl szemmel láthatóan tetszett a felújított karbi a talis próbaúton, amikor vezethette a vizipókunkat ). Így hát legnagyobb szívfájdalmamra - átvizsgálás után - visszaadtam Gyuláéknak a karbit. Nekik ezúton is üzenem, hogy nem találtam meg még azt a BISes csávót (telefon "átmenetileg" ki van kapcsolva), aki itt van kanizsán, és karbit akar bevásárolni, de ami késik nem múlik.

 Aztán jött a csomagolás, majd elindultunk. a versenyek helyszínére. Útközben a menetből kiállt egy játékos, megálltunk hátha segíthetünk. Mivel korlátozottan járóképesnek ítéltük többen a gépet, elindultunk volna a többiek után, ekkor azonban rotyogó hangra lettem figyelmes. Azt hittem a hangszórók buzerálják a kasztni elemeit, de kiderült nem. A vízre kezdtem gyanakodni, de az nem volt az ilyenkor szokásos 120-130 fok körül (mint amikor a hűtés villamos köre produkciózik), viszont 100 körül ment, és ezt az akkori levegő hőmérséklet nem indokolta (dög melegben egy tervezési baki miatt megteszi). Vészhűtés jó, villamos probléma tehát nincs. Hőfok megy lejjebb. Oks, útnak indulunk, venti is be be kapcsol. A versenyen, azaz a free gyorsulásin (amikor Lajoska volt a ballaszt) nem is mertem annyira nyomni, ugyanis megint 100 fok körül keringett a mutató, de a Szél Mesternek beígért futamot azért megtartottuk. Utána rögtön félreálltam, és elkezdtem a vizipókosokkal felállítani az elméleteket. Ők hőgomba csati sarujaira gondoltak, első körben én is. Amikor kiderült hogy ezek nem bűnösek, ők már passzoltak, de nekem jött az ötlet: kevés víz. CsuTee adott egy flakonnal, amit elkezdtem óvatosan beleönteni, hátha mégis tele van. Hát nem volt, be is nyelte az egészet (meg hazaérkezés után még egy litert). Bár ki sem próbáltam, olyannyira biztos voltam hogy "megtaláltam" a hibát, hogy csak egy rövid alapjáratos meg túrázgatásos körre indítottam be a motrot, ahol szemmel láthatóan gyorsabban reagált a hűtésre, és nem ugrott olyan hirtelen a hőmérséklet. Ezek után lefutottam a szlalomot is, ott már kicsit jobban megeresztettem a gépet, persze szigorúan hardi / menesztő / váltó kímélő módban.

 Szlalom után hollo bekéredzkedett a villanygépbe, erre én is kunyeráltam egy belépőt. Hollo után így én mehettem, már akkor közölték hogy ennyi, utolsó utas vagyok. A gép indul mint barom, tényleg illik kapaszkodni, a fék volt viszont a legbrutálisabb - emberünk nagyon kicentizte hogy hol kell "az utolsó pillanatban" megnyomni.
Visszafelé útra akart mindent beleadni, de a gép letiltott, így (állítólag) tényleg én lettem az utolsó utas aznapra.

 Ezután kemping, majd búcsú mindenkitől, indulás haza.
Hazafelé alig találkoztunk balf*sz közlekedőkkel (talira menet csak 8x akartak megölni minket, jó ha mások helyett is figyelek :( ). Az utazást viszont színesebbé tette az a zamárdi környékén felbukkant Tico, ami megpróbált ott hagyni minket. Zajlik a 4 sávos út, amikor emberünk megereszti a Tico -t. Szenved a gép, hogy lehagyjon minket, pedig csak 85-90 körül mehettünk. Na mondom segítek neki eldönteni a kérdést, én meg kíváncsi vagyok mennyire ellenfél ez a taliga. Nem rögtön padlógázzal, hanem olyan kényelmesen gyorsítva elnyúltunk tőlük, örömmel nyugtázva hogy anno nem ilyenre szórtam a pénzem, mert fater próbált felbujtani hogy vegyek ilyet (vagy Marutit), ez is kis autó, de sokkal jobb. Mire beérkeztünk az első lakott területre, már alig láttuk a visszapillantóból, csak lakott területen ért utol minket, ahol gondolom jóval gyorsabban jött mint 50, mert hirtelen ért utol. Előzni természetesen nem óhajtott ezek után (pedig hagytam, el is engedtem volna), békésem poroszkált mögöttünk egészen siófokig, ahol "eltűnt".

Valahol még találkoztunk egy szembejövő pókossal a balcsi parton, mint utólag kiderült, Csaba volt. Amúgy semmi gubanc nem volt, nyugisan haza is értünk.

 Nos ezúton is gratula a szervezőknek, kitettek magukért. Bár mindenhol lehetett hallani hogy kiidegelte az embereket a tájékozódási, minden másról csak pozitív véleményt hallottam.

Így előre is sorry, képek nem nagyon készültek...

Még tegnap este nekiugrottam a karbinak. Hála a jó égnek megint volt meglepi, az úszóház alja tele volt alumínium forgáccsal. Amit ugyanis kitéptek meneteket a csavarok, azok apró darabokban ott landoltak.

 Tanakodás volt rövid ideig, aztán rászántam magam a nagyobb menet felfúrása mellett. Tegnap neki is álltam a mutatványnak, de fel kellett függeszteni egy szúnyoginvázió miatt. Ezek után belegondoltam, mennyi lehet a velencei tavnál...
Mai napra maradt a befejezés. Plusz el kellett látogatni a csavarboltba, ugyanis olyan trágya állapotú egyedeket leltem fel, hogy inkább újak vételére szántam magam. Vettem ajándékba szép fekete csavart az ál-légbeömlőhöz a kék gépre is (ha már ott jártam), ugyanis kezdenek azok szépen rozsdállani.
 Garázsba visszatérve kellett még egy alátétet faragni az ötödik fedél csavarnak, majd összerakás, öröm és bódottá'.

 Ancsa közben nekiállt és kifényesítette a kék vizipókot, majd a fehér is kisebb mosáson esett át. A flotta végre ismét teljes, hogy melyik pókkal indulunk a nyári talira, az még nekünk is jó kérdés.

U.i.: most hogy "üzembiztosra" sikerült végre hegeszteni a karbi fedelét, reménykedünk, hogy a következő "motorbanyúlásos" dologra többet kell várni, mint 2 év. Kíváncsi lennék hogy ha ez (az előző tulajok szerelőinek gányolása) nem jelentkezik, mennyi ideig ment volna szerelés nélkül.

Fene sem gondolta volna hogy ma blogolás lesz, pláne nem évfordulóval.

Történt hogy tegnap sikeresen lekéstem a melósbuszt. Nosza van két üzemképes gép, menjünk mondjuk a fehér vizipókkal. Kezdtem örülni hogy lesz egy játszópajti az úton, összeakadtam ugyanis egy motorossal, akinek kb hasonló végsebessége lehetett mint nekem az utazó. A mókának egyszercsak jókora rángatózások vetettek véget, első gondolatom a szemét a karbiban című műsor lett volna, de nem sokkal később megjavult a gép, ment tovább rendesen. Egerszeg felé kezdett megint szórakozni (de akkor már erősen kezdett a használhatatlan kategóriába esni a gép), ezért elmentem szerszámot keresni. Nos, jelentem kiszakadt a karbi 5 fedél csavarjából kettőnek a menete, a többi csavar meg kitekeredett totálra, illetve a szívászajcsökkentő leszedése után jött az igazi meglepi: az ötödik csavar ugye a zajcsökkentő alatt van, az pedig nem csak hogy lelazult, át is repült a szívótorokba, és kvázi a gyorsítóra felakadva állt meg. Alátét hála az égnek ott maradt a helyén, én meg nem győztem hálát adni az égnek, amiért minden ott állt meg, ahol végülis...

Ja, évforduló? Szinte napra pontosan 2 évvel ezelőtt, a nyári talin volt utoljára motorikusnak mondható problémája a kisautónak. Felvonulás közben szintén a fedél okozott gubancot, akkor is lelazultak a csavarjai...

Nos mivel is kezdjem? Legyen a kipuff.

Mint ahogy azt pár bejegyzéssel ezelőtt említettem, a győri vizsgázás után nekiállt szórakozni a kipuff, hazaérve pedig egy jókora repedést találtam rajta.
 Elérkezett az idő a javításra.
Leendő lakatosunk szólt hogy a hétvége alkalmas lesz némi hegesztgetésre, így kapva az alkalmon elmentem leszerelni a kipuffot. Leszereléskor jött a meglepi, a leömlő ugyanis nem megrepedt, teljes egészében letörött. A kipuff alján aztán megtaláltuk a hosszirányú friss sérüléseket, tehát eléggé arra gyanakodtunk hogy a vizsgán mégis odacsaphatták a kisautó fenekét a görgős pad széléhez.
Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy nem teljesen az ő hibájuk volt a dolog, ugyanis lehetett látni, hogy a repedés egy része régebbről származott, valószínűleg ezért adta (valami) a ciripelő hangot (a csatt csak az utolsó csepp lehetett a pohárban). Látni csak azért nem láttuk, mert a régi repedés a két egymásra húzott csőből csak a belsőt érintette, ezért nem volt az látható.

 Természetesen megszemléltem a (magyarszerdahelyi) műhelyt is, ahol a srác karosszériázik maszekban. Az akna kissé széles, a pók simán bezuhanna ha megpróbálnék ráállni, de a srác megnyugtatott hogy kispolszkikkal keresztbe szokott ráállni, a műhely ugyanis nem egy sima garázs, a bejárati ajtótól jobbra is van még egy ugyanakkora rész, oda beállva majd onnan keresztbe rátolatva már megy a manőver.

 Aztán volt némi haladás a felni project -ben is.
Egyik nap láttam egy autókázás alkalmával, hogy megint nyitva van az a kiskanizsai udvar, ahol a gumikat szoktam javíttatni. Nosza be is ugrottam lazán, annál inkább mert láttam hogy a műhely is nyitva van. Ember sehol, de előkerült egy nagyobbacska kutya, aki nem éppen jónéven vette hogy oda betértem, ennek hangot is adott. Aztán előkerült a gazdi, és rögtön kiderült két dolog. A srác, akivel beszéltem, mint "tanuló" státuszban volt utolsó emlékeim szerint, most nem találtam az öreget. A srác közölte hogy sajna már nem tudok vele találkozni, mivel időközben elhalálozott, Isten nyugosztalja. Így a srác vette át a kis gumiszerelő műhely "üzemeltetését", ami jól is jött, mert megszűnt a melója. Mindjárt vihettem is le a pók kerekeit, és kb egy ezres per darabért el is készültek.

 Hogy rossz hírek is legyenek:
a kerekek felszerelésekor a jobb első sárvédőnél disznóságokra lettem figyelmes. Elég szép disznóságokra, ugyanis a dob / padló / belső küszöbnél a lemezek feladták a harcot, a padló a dob körül 3-4cm szélességben átrohadt, a dobon is vannak ez fölött kisebb lukak. A belső küszöbön kívülről nem látszik disznóság.
 Aztán ott van ugyanannak a dobnak a másik vége, az ahol találkozik a homlokfallal. Azt tudtam hogy ott a perem szétment, csak azt nem hogy mennyire. Egy kb 10 cm -es rész ott kuka, plusz a csomitartó felé is át van lukadva a lemez (csomitartó utáni). Ennek örömére nekiálltam hogy kicsit alábányásszak az alvázvédőnek, az ismerteken kívül nagyobb disznóságot nem találtam, de célszerű lesz szó szerint leradírozni mindent az aljáról, amikor jön a lakatolás / alváz és üregvédelem. Szóval lesz meló, bár ahogy elnézem ez nulla ahhoz képest, hogy a légesen mennyi mindent kellett kicserélni, és akkor az még fiatalabb is volt. Annak meg pláne örülök, hogy minden eleme még gyári a kisautónak.

Sikeresen halad a "downgrade" project.
Tegnap elmentünk ősömmel a felnikért, szóltak hogy kész a művelet (homok & szinter).
Van egy olyan érzésem hogy nem utoljára jártam a mesternél, pláne hogy bónuszból ingyen elvállalt egy diódarálót is, pedig azt csak azért vittem hogy megérdeklődjem, ilyennel is foglalkozik e. Amúgy egy eléggé koros példányról van szó, nemrég kaptam szüleimtől, ha jól tudom bőven idősebb még a faternál is.

 Felnikkel mindenesetre nem volt gond. Ahol kellett kiegyengették a peremeket, rohadás hála az égnek nem volt rajta, úgyhogy hála a segítőimnek, van a kék vizipóknak egy "gyári állapotú" felnikészlete. Sajna pótkerék még nincs hozzá (azaz ezt a szerepet egy normál 12" -os pók kerék vállalta be), de tervbe van véve hogy a fehér vizipók kerekei is fel lesznek ilyen módon újítva, addigra szerzek pótkeréknek 13" -ost, így 6db felnivel felszerelkezve fogok útnak indulni.

 Amúgy történt némi baleset is: Zalaszentbalázson sikeresen kirohant elénk egy fajtiszta korcs, amit sikeresen eltaláltunk. Átrohant előttünk, majd amikor átért, némi gondolkodás után visszafordult, és lazán telibekaptuk a fejét (jókorát durrant). A kutya túlélte a mutatványt, bár eléggé szédelegve ment tovább, pár másodperc múlva eltűnt a házak közt. Nekünk a Punto jobb első ködlámpája bánta, amit a fater úgy vadászott egy bontóból. Kiszakadt a ködlámpa összes felfüggesztése, meg a teteje (műanyag burkolat) ment ripityára. Azt sikerült kinyomozni hogy honnan szökött ki, de a tulaj nem volt otthon, plusz azt sem tartottuk valószínűnek hogy az egyedül élő nyugger mammer majd fizetne. A szembe lakó próbált segíteni előkeresni a kutya gazdáját, hogy rendezhessük vele a ködlámpát, de végül kénytelenek voltunk tovább indulni, örökké mi sem várhatunk ott egy helyben. :(

u.i.: ezer köszönet kopasz Rasztának a felhajtott felnikért, és FZRtom -nak a jómunkásember elérhetőségéért.

Mivel a múltkor elég sietősen távoztam a garázsból, illetve örültem hogy hazaértünk a dunántúli turnénkról, csak gyorsan kidobáltam a csomitartóból a felniket és gumikat. Igazából csak felületesen néztem át a bontóban is a cuccot, felhőszakadásban nem éppen a legkellemesebb aprólékosan megvizslatni a dolgokat, inkább fedezékbe húzódna az ember.
 Nos idehaza, pláne alapos szárogatás után volt időm megnézni a múltkori zsákmányt (4 BIS felni, 4 gumi hozzá, 16db kerékcsavar). Kezembe fogtam egy draut kefét, meg pár célszerszámot, és lecsekkoltam a veszélyesebbnek kinéző rozsdafoltokat. Hála az égnek rohadás sehol, csak némi felületi rozsda próbál meg ilyesztgetni.
 Pénteken sikerült elérni az FZRtom által ajánlott (egerszegi) homokfúvóst, aki nagyon készségesen válaszolt a kérdéseimre, és azt is elvállalta hogy elvégezteti a porfestéses melót is. Nekem csak el kell vinnem a felniket, majd készen megkapom őket. Kb félár a kanizsai bandához képest, még az üzemanyagköltséget beleszámolva is olcsóbban jövök ki így a dologgal.

 Szemrevételeztem a gumikat is. Azok is egész jó állapotban vannak. Nincs "padlóig" kopva, és nincs féloldalasra kopva egyik sem. Ha jól rémlik, a fehérnek vannak ilyen típusú papucsai.

 Kipuff egyenlőre úgy van ahogy hagytam: törött leömlővel. Lakatos ismerősömmel már konzultáltam, jövő héten ha lesz időnk akkor megpróbáljuk reparálni. Viszont erősen elkezdtem azon morfondírozni, hogy még az idén, év vége felé jó lenne beszélni Barnival, hogy volna e kedvük a kék villámra is építeni egy kipuffot. Őszintén szólva kezd a t*köm tele lenni az ilyen szanaszét törős, szanaszét rohadós kipuffokkal.

Bónuszként kezembe fogtam egy tuning seprűt, oszt' jól elsöpörtem a múltkori vihar által a garázs elé termelt szemét és törmelék kupacot.

Igaz már pár napja történt, de ideje bejegyezni.

Kisautó leműszakizott, zöldkari is meglett, úgyhogy most nyugodtan vághatunk bele a tervezett melókba - amennyiben lefut a nyári tali és a fehér műszakija.
 Sajna a dolgok nem a tervezettek szerint haladtak. Csanak nem ért rá (győrben gondoltuk ki a műszakiztatást), így a szerelgetések elmaradtak. Műszakin viszont megjelentünk, ahol úgy tűnik sikert arattunk, mert sokan megnézték a kisautót. Csak várni kellett sokat, és "pár apró dolgot" leszámítva nem is volt gond, pedig tartottam sok mindentől.
 Visszafelé út előtt még betértünk Csanaknéhoz felvenni a postát, majd indultunk visszafelé. Azaz kis kitérővel, Csornán keresztül szombathelyre tartottunk. Útközben elkapott egy durva felhőszakadás, aztán örültünk hogy megúsztuk. Szombathely előtt aztán durva felhők jelentek meg, a távolban (osztrák hegyek felé) lehetett látni hogy nagyon nem lesz jó ha elkap minket. Aztán sajna el is kapott, és olyan szinten esett hogy a főútvonalon a forgalom belassult csigatempóra.
 Szombathelyre bontózás végett mentünk. Félreraktak ugyanis egy szett gyári felnit, meg néztem hozzá egy készlet gumit is. Szerencsétlen bontósok hülyén néztek rám hogy "most kelljen kimenni a szakadó esőben, nem lehetne hogy visszajövök másnap?", de miután meggyőztem őket arról hogy nem megoldás ez, kénytelenek voltak kifáradni zuhanyozni.

 Amúgy hazafelé úton érdekes ciripelő hang kezdett el megjelenni, mintha valamikor már hallottam volna ilyet. Bontóban ugye kombivá kellett alakítani a gépet, így motort jobban hallottuk. A ciripelő hang eleinte hasonlított a vákuumos előgyújtásra, de ahogy hangosodott, úgy váltam egyre bizalmatlanná az elképzeléssel kapcsolatban. Szombathely után már erőtlen is volt sokszor, majd egerszeg felé jókora csattogások voltak hallhatók. Hazaérve (kipakolás után) megnéztem a motorteret, és meg is lett a hiba: eltört a kipuff hátulsó leömlője, de nem akárhol. Ott, ahol a legvastagabb a cső, a hf -hez kapcsolódó talp után, ahol a llegvastagabb a cső. A törésről meg az időpontjáról csak azt gondoltam hirtelen, előfordulhatott hogy vizsgán odaverték a kisautó fenekét a görgős pad széléhez, mert azelőtt nem volt baja, és a cső is ép volt.

U.i.: Andrea (Bundás magyar hangja) ezúttal is félrenavigált minket párszor. Első alkalommal a vizgsa helyszíne helyett a belvárosban kötöttünk ki. Másodjára a helyszínre menetnél adódott probléma. Aszongya' "tarst jobbra, tarts jobbra", de a kijelzőn meg a kijelölés egyenesen halad tovább. Mondom csak jobban tudja hova kell mennem. De csak nem, mert tényleg nem jobbra kellett menni.
A másik ami még tutira emlékezetes lesz: győrből kiérve (ahol egy szembejövő polszkis kb szájtátva szerűen bámult minket ) elértünk oda ahol Csorna felé kell befordulni. Aszongya' menjünk tovább - de ugyanakkor a gép meg rajzolta az utat balra fordulással. Pech, balra be kellett volna fordulni. Idióta... Mostanra sikerült megtanulni, hogy a kijelzőt is nézze valaki, és ha eltér az a mondottaktól, akkor ne halgassak Andikára.

Kissé érdekesre sikerült a mai program.
Két feladatot akartam végrehajtani:
-kókányolt benzincső cseréje (Laceeee nagy kedvence lett amikor náluk szereltük a vizipókot )
-kuplung bowden cseréje

Előszöris az utóbbi feladat törölve lett, majd később bepótoljuk.
Helyette jött némi festegetés, a motortérben az egyik csöveket tartó vas ugyanis elég randa állapotba került. Kellően rozsdás ahhoz hogy hozzányúljak, hála az égnek a számított állapotba még nem került - azaz még nem rohadt, csak nagyon úgy nézett ki. Természetesen ugyanazt a kezelést kapta mint a fehér vizipók szelepfedele: rozsdátlanítás amennyire lehetett, zsírtalanítás, majd némi rozsdagyilok lötty, száradás után meg festés. Sajna fekete nem volt kéznél, volt viszont fehér és ezüst. Ez utóbbi mellett döntöttem, mert bevált.

Közben felváltva ment a benzincső cseréje. Azaz első körben nekiálltam letekerni a csavarokat, illetve kibontottam az utasteret a megfelelő helyen. A tank csavarjaiból az egyik megadta magát (kiszakadt), mondhatni legnagyob örömömre. Ez a küszöb felőli egyed volt, aminek a feje legnagyobb örömömre elérhetetlen helyen van. Nem volt mit tenni, fel kellett fúrni és egy 8 -as menettel elláttam, majd így rögzítettem azon a ponton a tankot. Kissé nehezen lehetett kifűzni a régi csövet, az ugyanis olyan mértékben hajlíthatatlan lett, hogy hajlítási kísérletre törött.
 Visszaszerelésnél kissé meg kellett küzdeni a gumicsövekkel, de végül sikeresen elkészült minden. Valaki leírhatná hogy a retekbe kell ezt egyszerűen megoldani.

 Egy újabb bejegyzés.
Fuvar adódott, és mivel a fehér vizipók bal első futójának érthetetlen okból megszűnt a morgása, gondoltuk elvisszük egy távolsági útra. Visszafelé ismét volt a futónak "hangja" - létezik ilyen hogy csak hűvösebb időben zajong?

 No nem kell rögtön több száz Km -es távra gondolni, a szokásos Nagykanizsa - Nagyatád - Tarany útvonalat jártuk be. A szállítmány sikerült érdekesre, lásd képek...

Hogyaszongya. Hol is kezdjük?

Voltunk a tavaszi talin.
Sajna nem tudtunk végig ott bandázni, eleve annak is örülni kell hogy a jelenlegi körülmények (anyagi) között ott tudtunk lenni.

Erre az útra a kék vizipókot jelöltük ki, okot lásd az ezt megelőző bejegyzésben.
A kék vizipókkal idáig csak a környéken mertünk mozogni, mivel a megvételekor minden volt csak nem megbízható - és jó ideig eltartott mire sikerült azzá tenni. Mostanra gyújtás, karbi, kipuff elkészült, az utóbbi kivételével a többi már bizonyított, így "nyugodt szívvel" választottuk ki eme feladatra a Laceeee BIS -t.

 Reggel mosással kezdtem, aztán útnak indultunk keszthely felé. Ott találkoztunk Becii kollégával, onnantól "konvojoztunk" a balaton északi partján. Nyugodt tempóban mentünk, kb 85 -ös tempó lehetett az átlag. Tihany körül mentünk át 90 -es utazóba, hogy nagyjából tartani tudjuk a reggeli 8 órás érkezést - ez pár perc híján sikerült is.

 Érkezéskor szokásos pacsi, puszi, meg ilyenek, majd rég nem látott gépek szemrevételezése. Értelemszerűen Holló gépe volt a leginkább átalakult gép, bár negatív értelemben Buszos Petya gépe is alakul (tőle ígéretet kaptunk arra hogy még szétesés előtt le lesz állítva és pár év alatt újjáépül).

 Aztán a banda útnak indult a földalatti túrára. Útközben igazi látványossággá nőtte ki magát a vonulás, mivel szép létszám jött össze, ha jól rémlik 36 kisautó volt.
A földalatti túra klassz volt, hihetetlen mit tudtak összerakni soksok évvel ezelőtt az akkori "mesterek". Volt még némi vegyi üzemes vasúti kalandozásunk, ahol Pocoknak sikerült magát sínre tenni. Azaz csak közé, mert mint kiderült, a pók nyomtáva kisebb mint a normál vasúté.

 Ezután indultunk Tihany felé, ahol sikerült a hegy tetején megállni, egy parkolóban. A banda egy része kajálni ment, a másik meg inkább körülnézett. Mi inkább fotózgattunk, nézelődtünk, pár apróságot vettünk. Az árak azért ütnek rendesen...

Utána következett Nagyvázsony, megint vonulás. Ide sokan csak késéssel érkeztek, mindjárt két felvonásban. Kicsit viccesre sikerült a várlátogatás, mivel ha jól láttam, a banda nagyobb része inkább kiült a domboldalba, vagy sétált, vagy szerelt, vagy csak traccsolt a miniatűr parkolóban.
Mi ezután búcsúztunk is, már akitől tudtunk - a tömeg ugyanis elkezdett lelépni, mi meg próbáltuk összerendezni a keszthely felé, illetve a kaposvár felé tartókat. Mi végülis Csabával mentünk, és az északi part melletti utat választottuk. Keszthelyen még megálltunk elbúcsúzni, (amiből egy tisztes hosszú beszélgetés lett aztán), majd hazaindultunk kanizsa felé.

 Ezúton is szeretnénk megköszönni:
-Dömiéknek a szervezést
-a sok sok megjelent embernek a közös kirándulást
-tihanyi és vázsonyi eszmecseréket az érintetteknek
-Robinak, hogy Nagyvázsony felé tartva a templom mellett a gépét megrúgatva kőzáport kaptunk tőle, telibe verve a kisautó orrát...
-a szervezőknek, hogy eleve a felvonulást vezető autó állt neki körbe körbe szaladgálni a körforgalomban, meg a templomnál, és az előbbinél kis híján belénk rohant egy ideges arra közlekedő egyén

E két utolsó sirámot leszámítva nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük mindenkinek ezt a klassz hétvégét.

u.i.: a kisautó természetesen "hiba nélkül" futotta végig a kb 340Km -es távot. Az apró baki az én szerelési hibám volt, kipuff szerelésnél a gázkar mögé ugyanis véletlenül befűztem az egyik gyertyakábelt, emiatt odafelé menet párszor kiakadt a gáz, és ordított a motor (illetve tempomat volt sebességbe kapcsolva).

Eldöntöttük hogy ha csak szombatra is, de elmegyünk a tavaszi talira.
A feladatra először a fehér BIS lett kiszemelve, de az úgy döntött hogy nekiáll morogni (mármint a bal első kerékcsapágy), így az a cseréig rövid távra lesz rendszeresítve.

A kék vizipókon viszont nem volt kipuff, mivel még leszerelve várta a javítást. Én csak délután fél négykor értem haza melóból, ezért esélytelen volt találni olyan kipuff javítót aki foglalkozott volna vele. Ehelyett egy merész ötletem támadt, majd felhívtam a garázs környékén lévő vonóhorog gyártó műhelyt (pár hete jártam ott érdeklődni), hogy nem e vállalnák be. Miután megnyugtattam őket hogy a kipuff le van szerelve, közölték hogy vigyem, de akkor induljak azonnal.
 Először megmutattam hogy mit is akarok foltoztatni. Aztán elkezdték kapirgálni, amikor kiderült hogy van még rajta több repedés, de azokat alig lehet látni. Szóval ez a Zara gyártású dob: annyira nem rohad, inkább törik.
Skacok gyorsan megcsinálták, majd hazafelé találkoztam a másik kanizsai BIS tulajjal. Épp megjárták a "márkaboltunkat", meg víztócsát láttam a bal hátsó (ismerős) sarok alatt. Megnyugtattak hogy csak kevés volt a víz, már semmi gond.
 Ezután hazaszáguldottam kajálni, amit felfüggesztettem a javítás miatt. Kaja után rongyolás a garázsba. Egyből nekiestem a kisautónak, és meglepődtem hogy milyen gyorsan sikerült felrakni a hiányzó alkatrészt.
 Aztán jött a próba: kegyetlen nagy füst, ezért kiálltam az udvarra. Ennek a fele sem tréfa, gépből kiugrás, majd összes ajtó és ablak kinyitása. Szerencsére nem égéstermék volt, hanem a sok ujjlenyomat, olaj, wd40, meg ilyenek égtek le az első befűtéskor.

 Bónusz: Teszkózni indultunk este (talira készülődés), amikor hívott a vizipókos srác. Némi gondja támadt a géppel, az ugyanis forralja a vizet. Teszkó előtt így elmentünk megvizsgálni a gépet, a srác pedig "kitörő örömmel" fogadta a jó hírt: hengerfejes lett a gép - olajbeöntő sapka kissé habozott...

Kövi project:
mivel az elmúlt időszakban kissé idegesített egy dolog, nekiálltunk ismét szerelgetni. Az a bizonyos dolog az volt, hogy hideg indításnál, & gázfröccsöknél valahonnan tolta a füstöt. Az idő haladtával sikerült is beazonosítani a helyet: az elülső kipuff leömlő csonkjánál eresztett a tömítésnél.

 Mivel a jó múltkorjában Polimpexelt tömítések elkallódtak, ezért első feladatként fel kellett túrni a garázst miatta. Azt hiszem lassan megint rendet kellene rakni...
 Aztán elkezdtem leműteni a csavarokat. Bár a fehér vizipókon már megvolt a kipuff csere, de mivel ahhoz nem kellett nyúlnom, ezért most újnak hatott a meló. A csavarok pár kivételével szépen megindultak, voltak azonban olyanok amik a fenébe sem akartak lecsavarodni. Nem az erőnléttel volt a gond - szokás szerint megint a BIS motorterében tapasztalható legendásan "sok" hely volt a nagyobb gond. Az oldalsó rögzítési pontnál viszont volt némi furcsaság, ez később derült ki.

 Nagy nehezen lejöttek a csavarok. A szelepfedél miatt kissé nehezen lehetett kivenni a helyéről, de azért összejött a mutatvány.
Kárfelmérés: tényleg átégett a kipuff tömítés. Elkezdtem draut kefézni hogy kissé tisztább felülete legyen az új tömítések számára, akkor azonban észrevettem még valamit. Akkor derült ki, hogy az oldalsó tartó letört. Alatta meg több mint 1cm hosszan felrepedt a kipuff teteje.Valószínűleg emiatt volt nehéz megállapítani hogy honnan jön a füst - a kettő között van a szívósor, és mögötte kavargott az égéstermék. Hol úgy tűnt mintha a csonkról jönne a füst, hol úgy hogy nem onnan. Pech.

Viszont akkor jöttek az emlékek: a fehérnek is a kipuff tetején volt luk, aztán megpörkölte a blokkot. Úgyhogy aknába le, aztán a lámpával odavilágolva látható is lett a dolog: ez a blokk is kapott. Úgyhogy gyorsan nekiálltunk suvickolni, aztán olajmentesíteni is kellett, mivel az AC talpánál korábban eresztett, és ide folyt le a lé.

 Sajna egyenlőre itt állunk. Remélhetőleg sikerül holnap meghegeszteni a kipuffot, ez esetben az esetleges szombati talizásra ezzel a géppel megyünk.

Más:
a vizipókhoz tartozó bólogatós kutyus sajna krónikus nyaktörést szenvedett. Ezért hazahoztam és megműtöttem. Most már lábadozik, és ügyesebben is bólogat mint előtte.

A minap azzal ért véget a történet, hogy a kék vizipókunk megkapta a tartalék generátort, és minden okés.
Aztán kiderült hogy jó lenne sietni, hogy minél előbb visszakerüljön a saját generátora. A tartaléknak is megérettek a csapágyai a cserére, így nekiálltunk hogy szétkapjuk a saját generátorát. Szépen haladt a meló, kikerültek a csapágyak. A kisebbik eléggé elhasználódott, a nagyobbik meg atomjaira szaggatta a csapágygolyókat. Porvédő alatt lehet valamennyire látni a darabokat.

Generátorozás.

Ma délelőtt irány a garázs. Autóval kiállás, majd a felszabaduló helyre kivonszoltam a tarcsi váltót, hogy elkezdjem majd lesuvickolni. Ezt később inkább a szabad levegőre vittem, jó idő van...
 Lekaptam gyorsan az elhalálozott generátort, majd előszedtem a garázs mélyéről a tartalékot. Kapott egy kis takarítást, majd jött a felszerelés. Gond csak annyi támadt, hogy az alsó csavar meghúzásakor úgy mozgott a helyén hogy ihaj. Azért meghúztam a beállító csavart is, gondoltam kipróbálom milyen a cucc így. A motor természetesen veszettül elkezdte rázni a generátort, viszont leállítás után lehetett végre húzni még az alsó csavarján. Így végre benn a helyén, töltés van, minden fasza.

 Történt egy kis baleset is: a szembe garázsszomszéd megjelent, és mivel tudtam hogy amúgy is megkérne, még ezt megelőzően odébbálltam a kisautóval - hogy őfenesége kiférjen a tank méretű autójával. Látszólag semmi gond nem volt, egészen addig amíg emberünk úgy nem döntött, hogy kiállás után egy kövér gázzal még jobban meghátráljon. Aztán egy csatt hallatszott - emberünk eltrafálta a váltó difi felőli végét...

Látogatós körút.
Szép nap, sok autókázás a belvárosban. Bevásárlás. Útnak indulás atád felé. Tarany előtt utolsó kanyar előtt valami hegesztős szag, mondom mi a fene, idáig érezni a faluból. Utolsó kanyar a falu előtt, egyszercsak fék, kerékcsikorgás, autó a motorral együtt megállt.
Mondom mi a fene. Önindítózásra nyöszörög. Okés, nem erőltetjük. Talán motor állt be? Nem rémlett hogy a vízhőmérő 95°C fok fölé mászott volna. És tényleg. Talán generátor? Nosza a legnagyobb kulcs megpróbál, épp az kell a generátor tartócsavarjaihoz. Ékszíj le, generátor megteker. Azaz tekerne, az cseszik fordulni...

 Örömmel jelentem be, hogy ma délután 15:00 körül, ünnepélyes fékcsikorgást követően beállt a generátor csapágya. Az út további részét (kb 65-70Km) generátor és töltés nélkül tettük meg. Üzenem a "Csevegő"ben elhangzottak szerzőjének: nem felététlenül hátrány hogy víz van a vizipókban...

 Hála az égnek van egy tartalék generátorom, amit anno Bilux kacatjaiból rámoltam. Valszleg csak az egyik kábelt kell hekkelgetni, mert Zelmot (egyik kábelnek más a csatlakozója, ha jól láttam), míg ezek a vizipókok Marelli -t kaptak.

A minap épp egy vonóhorgosnál jártam, amikor az illető a vizipók alját vizslatva megkérdezte hogy fog e a fékem. Mondom persze, de miért kérdi? Á semmi, csak azt hitte a fékcsövek lógnak szabadon a gép alján...

Nosza több sem kellett, alá is feküdtem a gépnek. Kiderült hogy a kézifék kötél végére csatlakozó vasdarab unatkozott, és elhagyta szolgálati helyét. Egyenesen a fék alaplapon kívülre disszidált.

 No mivel arra még nem jártam, gondoltam ideje megtanulni ezt is. Felhíttam' Laceeee -t, aki éppen a tegnapi nap másnaposságával küzdött hősiesen (ha jól értettem Takácsvéder nagyúrnál). Ellátott némi infoval, majd nekiestünk a dolognak. Hamarosan lekerült egy adag szenvedés után a fékdob, és hullottak ki az alkatrészek. Fékpofák le, és az előzőleg lebontott BIS lengőkar futójáról kiebrudalt csuklót próbáltam az öreg garázsos szaki segítségével a neki szánt helyre bepaszírozni. Ha nem figyelek simán lehetett volna érdekesebb a szitu, mert miután észleltem hogy kissé szorul a helyén a szerkezet, egymás mellé raktam a két vasat, és valami nem stimmelt. Hát mintha tükörképe kellene nekem... Az öreg közben adott nekem egy ilyen vasat, hogy abból szedjem ki a nekem kellő sasszeget. Sasszeg azonban megmakacsolta magát, és nehezen indult meg - utána meg nem sikerült a rágyógyult gyűrűt leoperálni, hogy a csap kiessen végre helyéről. Na mindegy, még jó hogy a végére észrevettem, az öreg által adott vas pont a jobbos futóba kell...

 Na akkor össze az egészet. Elsőre sikerült minden, de kiderült hogy mégsem: a balos fékpofát nem a helyére sikerült bepakolni. Pedig hogy örültem hogy milyen gyorsan bementek a visszahúzó rugók a helyükre...
 Másodjára már a rugó szopatott, aztán jött a fékdob, ami a fenének sem akart visszamenni a helyére (itt már Laceeee hiánya miatt Csanak volt a tippmixes ember). Nagy nehezen azt is visszaszenvedtem a helyére, igaz ehhez le kellett oldani a bowdent - ismét.
No felkerült a kerék, gondoltam kéziféket később lerendezem. Első fékszerelgetést megnézzük sikerült e. Affene, nem indul a gép, pedig pörgetem a motrot. Kicsit megmozdul a gép, de mintha beszorult volna a fék. Na addig addig erőlködtünk, egyszercsak megindult a gép. Zutty. Ja, ki kellett volna szedni a hülye tuskókat amivel kiékeltem a kerekeket...

 Na ezek után próbaút, kézifék visszaköt, amjd hallelujja, végre tudjuk miért ugrott hirtelen a kézifék kar akkorát (dupla akkorát kellett húzni, mint amikor megvettük a kisautót).

 Ebédre eldöntöttem, fékszerelést ma semmiképpen nem vállalok.

Hol is kezdjem...

Még 2 héttel ezelőtt hétvégén nekiállt furcsa indulásokat produkálni hidegen. Nehezen indult, összevissza változott a szivatós alapjárat, puffogott, leállt, stb. Mivel akkor még épp hogy be bírtam szállni az autóba (kórházi kalandból felépülés rulez), nem nagyon álltam neki kideríteni mi lehet. Az út hazafelé tartó szakaszán azért beugrott hogy a hidegindítóval lehet valami.

 Pár nappal később, ahogy kezdtem javulni - és ezzel párhuzamosan unatkozni, elvonultam a garázsba. Az elmélet bizonyítást nyert, mivel kiderült hogy a hidegindítóhoz tartozó lépcsős rudazat fordult ki a szivató karján leledző csuklóból. Azért azt illik megjegyezni, hogy mind a rudazat, mind a csukló egy kókány vacak, ráadásként a csuklót tartó szivató kar sem gyári (de ez utóbbi legalább funkcionálisan működik).
Hogy mi történt a gyári alkatrészekkel azt már örök homály fogja fedni, én azonban úgy döntöttem hogy valahogyan visszaerőszakolom ezt a szivató rudazatot a csuklóba. Nos a csukló ezt nem nagyon komálta, még kalapáccsal sem lehetett jobb belátásra bírni (mivel az eredeti pici műanyag alkatrészt egy bumfordi fémmel pótolták ki, az meg bírja az ütést ). Na ekkor volt az hogy Gáspáry Laci jelezte a fórumon hogy megjött a cucc, aki kérte jelezze. Örültem mint állat, aztán meg nem. Miután sikerült kitalálni hogy a szóban forgó alkatrészek nem a Weber karbihoz valók, sikerült beazonosítani hogy az FOS S2H karbihoz való cuccok jöttek. Na téma elnapolva, nekiálltam kissé idegesen szétbontani mindent. És akkor jött az ötlet, hogy megcsinálom ezt a nyüves rudazatot. Mi a fenének vagyok karbantartó?
 Először vagy 1 órám ment el arra hogy 3 garázst felforgassak, de egyikben sem találtam olyan anyagot ami megfelelt volna. Aztán unalmamban elkezdtem kotorászni a léges bontásokból megmaradt vödörben (2 kupac alkatrész), na ekkor a kezembe akadt egy lestrapált nívópálca. Miután meggyőződtem arról hogy ez totálkár, jött a méricskélés. Majd kalapálgatás, fűrészelés, menetmetszés, aztán elkészült a nagy mű. Sajna ráment még 1 nap, mire sikerült összehangolni mindennel, ráadásul elsőre a fenének sem akart működni (plusz egy feltöltött akksit is "kinyírtam" a sok indítózásban). Másnap kipucolás, majd újra próba. Na akkor már indul, de szivatózás közben összevissza bőg, vagy lefulladna. Lehet kicsit játszadozni, de nem az igazi. Na mondom erről ennyit. Mára viszont elmúlt ez a baja, és mint a jó kis gyerek, kezd végre rendesen viselkedni. Úgy látszik ezek a Weber karbik már csak ilyenek, a fehér vizipók karbija is rendetlenkedett egy ideig a felújítás után, aztán magától rendbejött.

 Ha már egyszer itthon voltam, gondoltam nekiállok az egyre több sebből vérző kalaptartónak is. Előszöris kiszereltük a fehér gép kalaptartóját, lecsupaszítottuk, majd a "deszkát" elvittük lemásoltatni egy helyi barkácsáruházba. Nos a másolás baromira nem sikerült precízen, hála az égnek az ára sem lett túl vészes. Fatertól csórtunk némi raganyót, majd először összeraktuk a fehér pók kalaptartóját, hogy legalább abban legyen zene ha megyünk valahova. Még jó hogy pont azzal megyünk a legkevesebbet.
 A kék gép kalaptartója itthon lett pontosabban méretre szabva. Viszont az ami elfért a fehér gépben, a francnak sem akart elférni a kékben, a kék gyári kalaptartója (ami mint kiderült meg lett támogatva némi deszkával anno) meg jó mindkettőbe. Puff neki. Na nekiestem újra egy jókora ráspollyal, mivel fater dekopírgépe az öcsémnél pihen, aki nem használja soha semmire. Végre sikerült összetákolni, ma ezt is sikerült beüzemelni.

U.i.: a két gyári fűtéscsőből (hosszú) sikerült az egyiket befaragni a kék villámba. Kíváncsian várom lesz e hatása a fogyasztásra, ha fűtött levegőt kap a karbi télen.
Annyit már most elmondhatok, kezdem érteni miért tűntek el a vizipókokból ezek a csövek. Egyrészt káromkodtam rendesen mire beszereltem, másrészt onnantól kissé nehezebb szerelgetni azon a környéken.

Hiába a tartalék karbi, a mai napig nem sikerült egy normálisan működő példányt összekalapálni a kék vizipóknak (a napokban sikeresen szétesett az amúgy odagányolt, hidegindítóhoz csatlakozó, gázrudat tartó csukló mókolás). Úgy tűnik lesz alkalmam most megsasolni egy bontás alatt lévő gép maradványait, amiből a karbi még nem került eladásra. Elsőre úgy tűnt ez nem a Weber, hanem az FOS 30 S2H lesz. Elhozni nem mertem, mert egyrészt már cseszték át az agyam "normális" alkatrészzel, másrészt gondoltam meglesem először hogy miként is fest egy egészben lévő példány. Nem ám megint valami kókányoltat sikerül megvenni.

 Hála az égnek sikerült két normálisnak tűnő képet találni, kellett nekem nyuszy blogjában kotorászni...
http://www.offdog.hu/?p=426&b=1014

Kalaptartó kiszerelésre került. Gyári volt, viszont már merevítéssel látta el valaki házilag (némi deszka és fém alkatrésszel). Az egyik saroknál azonban kezd egyre jobban szakadni, úgyhogy a fehér tesójának kalaptartója lesz lemásolva - kárpitozással együtt.

Ezen kívül a hátsó szélvédőfűtés reparálásán dolgoztam, vagyis inkább csak kutakodtam. Műszerrel méricskélni kezdtem, azzal úgy tűnik nem sérült meg maga a fűtőszál a leszakadt saru helyén. Ha minden igaz lehet javítani némi ragasztó és fűtőszál javító (ezüst lakk) segítségével. Egyik haver éppen ilyen lakkot vadászik, ha sikerül vásárlás nélkül hozzájutni akkor megspórolunk egy adag lóvét, ami legrosszabb esetben a szélvédő cseréje és az új fóliázása lenne.

Hosszú állás után ma ismét be lett indítva a fehér vizipók. Vészesen közeledett ugyanis a zöldkártya lejárása, így elmentünk beújítani. Természetesen a kisautó messze a határértékek alatt teljesített, úgy rémlik a mostaniak a legjobb adatai amióta nálam van.

Továbbá másolás céljából kiszereltük a kalaptartót. A fene essen beléje, ez is megvetemedett... Asszem' valami fém merevítést kellene felapplikálni az aljára.

Nos reagálva a kérésekre, íme a minap beszerzett sportülések:

Nos az úgy kezdődött, hogy valaki dobott egy hasznaltauto -s linket, hogy ismerős autó. Méghozzá Harsányi Lacié. Kicsit csodálkoztam hogy miért is lett eladó, de a figyelmemet jobban lekötötte hogy egy szemre szép állapotú sportüléssel rendelkezik.

Az autó ára miatt gondoltam megkérdezem nem adnák e el külön az üléseket. A válasz sokára jött, és nemleges volt. Már el is felejtettem a dolgot, amikor érkezett egy üzenet, érdekelne e még az ülés. Akkor tudtam meg, hogy érdeklődők hiányában a kisautó sorsa valószínűleg bontó lesz, és ha ez lesz a végzete, akkor pár dolgot még lementenek belőle. Nem sokkal később eldőlt a dolog, így az ülésekért kellett volna menni. Sajna ez egy pénzügyi (bankos téma) dolog miatt nem működött, ezért megbeszéltük hogy januárban megyünk, amikor megérkezik a fizum.

Voltaképpen ennyi az előtörténet.
Tegnap melóból hazaérve gyors kajálás, majd útnak indultunk Pécs felé. Egész szépen haladtunk, aztán Lad környékén elkezdett erőtlen lenni a gép. Azt hittem valami baromira hosszú dombon megyünk fel, és azért lassul a kisautó. Aztán nem sokkal később kisebb rángásokat produkált, akkor már kezdtem aggódni. Szigetvár előtt már erősen kenguruzás volt, erre padlógázt nyomtam - na akkor feltámadt. Hoppsz kicsit gyorsan megyünk, vegyük vissza a gázt. Na megint bakkecskéset játszik. Gyorsan átgondoltam mi lehet a probléma, majd arra jutottam hogy valószínűleg az 1 -es torok fúvókája beszívott valami szmötyit.
No ekkor felhívtam Laceeee -t, hogy otthon tartózkodik e. Na az oké, csak közölte hogy nem igazán ért a BIS -ekhez (bakker egyszer el kell kezdeni ). Mondtam semmi gáz, csak egy kis helyre lenne szükségem, ha nem a repkedő mínuszokban kell szerelni az már elég nagy segítség lenne. Oké, úgysem látta még a kék kisautó a kék kisautót.
 Miután ez le lett tárgyalva, elugrottunk beszerezni az üléseket. Nagyon szép állapotban vannak, és bár kissé furcsa Hógolyó sportüléseihez képest, azért meg lehet szokni. Főleg hideg időben, az üléshuzat ugyanis a zimankó ellenére sem tűnt jéghidegnek, és kellemes tapintású. Laci sehol, a szüleivel ment végig az üzletelés.

 No ezután elindultunk a legendás garázs felé.
Laceeee és a családfő épp munkában volt, a műtőasztalon Enikő motorja boncolódott. Laceeee beállt a garázsba egy " na végre vezethet BIS -t" féle szöveggel, úgyhogy teljes 3-4m -en vezethetett végre egy vizipókot. Kicsit szövegelgettünk, majd nekiálltunk bontani. Először csak a "befogom a száját" féle dolgot próbálgatta a kollega, aztán rátértünk a műtétre. Nosza karbi le, aztán a jól megolajozott karbit feldaraboltuk. Én gondosan letettem az asztalra a fúvókákat, abban a sorrendben ahogy kiszedtem. Laceeee gondosan megtörölgetett & lemosott mindent, aztán azon kapom magam hogy a fúvókák össze vannak keverve. Nosza felhívtam Csanakot, este 9 után kissé meglepődött hogy miért hívjuk. Elmondta a sorrendet, aztán egy általános (abbahagyhatatlan) szövegelés után visszatértünk szerelni, de előtte az úszószinten állítottunk. Az összerakáskor volt némi káromkodás, kókányolások és gányolások áttekintése. A karbi legnehezebben hozzáférhető tőcsavarjának menetére rátekeredett valami idióta retek, így karbit le, majd a csavart megjáratva távozott a szemét, így végre fel lehetett csavarintani mind a 4 csavart. Gyorsan összeraktunk mindent, majd elmentünk egy próbaútra. Úgy tűnt megoldódott a probléma, így visszamentünk. Volt fotózkodás, majd elbúcsúztunk és elindultunk haza.
Sajna a devla akkor tört ki igazán rajtam, úgyhogy hazafelé már full lázzal, laza gázzal mentem. A kisautó rendesen viselkedett, most már semmi probléma nem volt. Éjjel negyed kettőre meg is érkeztünk.

B.U.É.K.!

Mostanában ritkán érkezett hír a kisautóról.
Ennek leginkább az volt az oka hogy beköszöntött a kellemes kis pocsék időjárás, amiben nem szerettem volna használni. A napokban a garázs tulaja ki akart venni valamit az ott maradt szemétkupacából, ezért kimentem. Előzékenyen úgy gondoltam, hogy akkor ideje megjáratni a kicsikét.
 Ő azonban másképp gondolta. Akksija kissé lemerült, így gondoltam majd töltögetni fogom. A srác viszont (akinek kellettek a kacatok) közölte van bikázó kábel, akár beindíthatnánk úgy is a gépet.
 Jó volt újra hallani a kisautó kellemes hangját, majd eldöntöttem hogy asszonypajtival elvisszük megsétáltatni - ha már egyszer szép idő volt...