Kicsit borult az éves terv.
Mostanra úgy terveztem, hogy már hosszú téli álmát alussza a kisautó. Feledékenységből nem tettem meg az óvintézkedést, ami annyi lett volna, hogy akksiról lehúzom a sarut, ha már egyszer tervezett hosszú leállásra került sor. Akksi ennek megfelelően le is merült, de olyan szinten, hogy a visszajelző lámpák sem világítottak a műszerfalon, amikor fel kellett kelteni "téli" álmából.
 Akksi így hát kapott egy kiadós töltést, majd többször volt járatva hol a városban, hol a melósbusz lekésése miatt zergeszegre.

 Közgyülire úgy terveztem, kölcsönkérem a fater Puntoját, és nem lesz gond az időjárásos kérdéssel, plusz kellene a raktér is, mivel időközben KeMa fényképezős segítségével gyártattam a klub számára egy tisztes adag naptárat a helyi nyomdában. Nem szívesen használom a gépet felsózott utakon, ezért próbáltam másik gépet szerezni. Pár nappal az indulás előtt viszont tisztán látszott hogy nem lesz ilyen probléma, ezért eleve a vizipókkal mentem a rakományért. Majd vásároltam pálya"matricát", gyanítom hosszú évekig nem kell ilyesmivel foglalkoznom a jövőbeli árak miatt.

 Pályán kivételesen nem volt semmi gond. Alig pár 180 körüli tempóval közlekedő, előzéskor nem tolt le senki, nem villogott le senki, nem is értettem ez hogy lehetséges. Az egyetlen őrült csak hazafelé volt, az is valami olasz rendszámos istenbarma. Pesten mi nem csatlakoztunk a többiekhez a libegőzés miatt, pedig szívesen mentem volna, mivel bírtam azt pár évvel korábban. Volt helyette elnökségi ülés, utána közgyűlés. Kiosztásra kerültek a KeMa által fotózott anyagokból készült naptárak, remélem legalább a fiúknak bejött a dolog, mert KeMa elég sok melót beleölt. Többször éjszakába nyúlóan foglalkoztunk a melóval, kerestük a naptár rész hibáit (amiért KeMán kívül köszcsi az asszonypajtinak is ), vagy próbáltuk a nyomdai gépnek emészthetővé tenni a kinézetet, míg végül pár nappal az indulás előtt valóra vált a kolléga álma. A részemről gratula érte, és örömömre szolgál azt mondani, a nyomdásoktól kezdve csak dicséretet hallottam az anyagról, nőket is beleértve.

 Nem lenne közgyülis tali, ha nem mentünk volna el alkatrész börzére OGy által. Kissé nehéz (a lehetetlen pontosabb kifejezés) arrafelé olyan parkolót találni, amivel nem sértem meg a KRESZ -t, de azért nagy nehezen egy környékbeli utcában sikerült mégis. Még jó hogy csak küszöböket kellett kézben vinni...

 A kisautó továbbra is méltatlan a hírnevéhez. Csak nem akarja tudomásul venni hogy ő megbízhatatlan, ennek megfelelően gond nélkül falta a kilómétereket, talira menet és jövet semmi probléma.
 Apróság, de úgy néz ki itt is kell majd csiszolni rezet, mert a hőmérő a műszerfalon néha úgy trükközik, mint nemrég tette azt a tesógép. Látszólag vizet forral, de gyújtáskapcsolózással ki lehet szűrni a trükköt (100°C, gyújtást el, pár másodperccel később gyújtást rá, zuhan vagy 5-10°C -ot). Szerencsére fejben van már egy check list, ami alapján ki lehet zárni a hf, vagy termosztát elé beszoruló légbuborék problémát, alkalomadtán majd betolom a 126.hu FAQ rovatába.

 U.i.: időközben rászoktam arra, ha garázsban állásnál 1 napon belül nem tervezek újra menni vele, akksi sarut szerelem is le. Azóta még a legnagyobb hidegben is ott lehet hagyni hetekre az akksit, legközelebb ugyanis töltés nélkül is indít pöccre, önindítót tekeri rendesen.

Sorrendre nem emlékszem pontosan, de ami történt:
-hátsó biztonsági öveket gondoltam poénból telepítem a gépsasba. A badacsonyi kirándulás alkalmával az öcsém kislánya kijelentette hogy most akkor át akar ülni hozzánk, de ezt a hátsó biztonsági övek hiányában nem lehetett megoldani. Mivel felnőttek elég ritkán ülnek a hátsó ülésen, a szállítmány meg rendszerint nem panaszkodik, gondoltam akár ki is lehetne próbálni, milyen ha telepítve van a hátsó öv.
Az öveket anno úgy vettem az OGy & KG Művektől, és mivel bontós volt a cucc, ezért kellett egy kis csutakolás. Aztán jött is mindjárt az első, ám annál nagyobb probléma: nincsenek meg a csavarok. Sebaj, csavarboltba le. Ott viszont jót röhögtek rajtam, mondván hogy ez az első csavar, amit nem fogok tőlük megkapni, mert valami nem metrikus vacak. Hurrá.
Beszéltem az esztergályos bandával, akik a csigakerekeket gyártották részünkre. Bevállalták a dolgot, bár egyenlőre nem álltak neki a késésem miatt. Mint kiderült, az övekhez a csavarok a legtöbb autóban ugyanazzal a menettel rendelkeznek, így hát bontózni mentem. Kaptam is egy adag csavart, viszont a hosszuk más és más volt (amit éppen találtak), plusz kiderült hogy kb a fele metrikus menettel rendelkezik. Így az övek telepítése jelenleg úgy áll, hogy az ülés mögöttiek bent vannak, a maradékot meg később pakolom be, ha megérkezik hozzá minden ami kell.
-ha már egyszer bontóztam, körbenéztem mi van ami menthető és jó állapotú. Előzőleg hallottam valakitől, hogy betoltak "a bontóba" egy vizes kispolszkit, gondoltam lehetne félrerakatni pár dolgot - ha a kiskanizsai bontóba került. A kizárásos elmélet szerint ha nem ide került (akitől származik Csöpi váltója, és Anett generátora), akkor van gáz, ugyanis a mocskos zsidó másikhoz került, akinek így már kettő fog porrá rohadni az udvarán (mivel az elsőből is többet loptak ki apróságokat a melósok, mint amit eladtak belőle - 1db karbi összesen).
 Sajnos nem ide került a vizipók, 30 -ért meg nem veszek majd váltót a másiktól, így a "kompatibilis" dolgokat kezdtem nézni. Találtam is egy jó állapotú (első) csomitértetőt, amiért másnap elszáguldottam faterral egyetemben. Szemre jobb állapotban van mint amit Gyulinhotól vettem tavaly, bár van rajta néhány kezelni való hely. Esélyes hogy ez lesz az, ami beépítésre kerül, ha jövőre indul a fehér (ismételt) felújítása.
-végre nem próbálgatás, hanem végleges beépítés. Bekerült a pár hónapja vett apróság, a SAL VB 2000 -es lejátszó. Kiderült aztán, hogy nem is az erősítő szedte össze a pattogást a hűtő bekapcsolásakor, ugyanis abbamaradt ez az "effekt". Hurrá. Kellett némi audio kábel hosszabbítást is eszközölni, kicsit áthangolni az erőlködőt, meg gariba visszaküldeni a távirányítót. Szépen szól az árához képest, valamint jóval könnyebb, mivel nincsen megpakolva meghajtó mechanikával. Bár eleinte pendrive -ban gondolkodtam, mostanra egy 2Gb -os SD kártya lett beüzemelve a tárolásra. A szerkezet amúgy puritán. A rádió része primitív, RDS meg hasonlókat nem ismeri, igaz tudom mit állítok be, és nem akarok SMS -t sem küldeni a rádióknak...
-műszerfalat újra meg újra szétkaptam. Többször átcsiszoltam mindent, ami a szintjelzővel és hőmérővel kapcsolatos, stekkerek raruit is, és végre jól működik minden. Benzinszint jelző is végre abbahagyta az óriási kilengéseket
-gondoltam nem hagyom még egy tél erejéig a sarokban rohadni a hátsó lengőtrapézokat. Nem egy gyakran beszerezhető darabok, ezért mentjük, ha még menthető. Erőt vettem így magamon, majd leszereltem a gátlókat, illetve az egyiken fent maradt a fék alaplap munkahengeresül, kerékagyastól. Kissé megszenvedtem ezzel, eléggé összerohadtak a csavarjai, illetve a hardyé is nehezen adta meg magát. Némi kapirgálással úgy tűnt, menthető még a cucc, anyag van bőven még, látszólag sehol nem rohadt át. Fel is költözött zergeszegre, jelenleg ha minden igaz, már a szinterezésre vár (azaz nem szóltak, hogy homokolásnál valami nem stimmelőt láttak). Ment amúgy még egy hűtőkeret, egy fék alaplap, és a kékről leszerelt szelepfedél is. A fék alaplap kísérleti jelleggel ment, arra vagyok kíváncsi, hogy a nehezen hozzáférhető részeknél mennyire fog tetszeni a meló minősége. A hűtő kerete még nem lesz szinterezve, mert javítani kell rajta. Viszont elér rondán nekiállt rozsdásodni, gondoltam ha kiderül hogy valahol átrohadt, lehessen azt is javítani, amikor a leszakadt csavarokat fogjuk pótolni
-a végére egy rossz hír: aznap amikor vittem zergeszegre a cuccokat homokolásra, történt egy sajnálatos "baleset". Zalaszentbalázson csatornáznak, ezért a felfelé menő sávot maróval középen "kivágták", majd öklömnyi sziklákkal töltötték fel. Néhol azonban van egy nagy kupac, ahol át kell menni a szembe sávba, hogy kikerüljük a földhányást. Nos egy ilyen átkelésnél egy jókora dobást éreztem. A nap végéig nem tudtam mi is volt ez tulajdonképpen, de végül kiderült, a maróval készített aszfalt peremnél nagy volt a szintkülönbség, és az dobta vissza a két balos felnit. Közben végigkaristolta a gumi oldalfalát, és a szép szintkülönbség miatt a szép felni peremeit is. :( Egyenlőre fogalmam sincs mitévő legyek, lehet e javítani ilyesmit. A peremeket kiegyengettem, így azok nincsenek már olyan hullámos állapotban, mint a fotókon, viszont valamivel kezelni is kellene majd őket.

Viszont megvolt a próbaút. 50+50Km, hibamentesen teljesítve. Az egy erőnléti probléma maradt meg, de ennek is nekiálltam. Jelenleg kísérleti jelleggel kapott egy másik megszakító egységet, amivel egyenlőre csak egy rövid próbautat sikerült megtenni. Arról viszonylag pozitív tapasztalataim vannak, de kell még szöszmötölni egy keveset.

Újabb melók.

Bepakoltam a bal első dobra a vastag (zajszigetelő?) kárpitot. Szembesültem is egy problémával, hogy a bal első hangszórónak (előző gazdái által) kreált "keret" nem igazán passzol így a helyére. Gondolom nem véletlenül maradt ki ez a szőnyeg korábban a gépből...
 Egy kiemelő keretet képzeltem el a hangszórónak, plusz hogy levágok egy csíkot az alsó részből. A keret végül kimaradt, faragás meg volt némi flexeléssel.
 Ha már egyszer sikerült ezt elintézni, gondoltam ebbe a műanyag keretbe telepítem azt a hűtés vészkapcsolót, amit a fehér testvérénél annak idején sikerrel telepítettem. Gondoltam ha valami sikeresen működik, miért ne másoljam e kisautó számára?

 Érkezett amúgy Marelli megszakító egységhez kondi, már az a fajta amire fel van szerelve a fekete bakelit, amin keresztül van vezetve a két draut. Készült egy adag csavar a fékdobokhoz is, mivel a nem tüskés végű lengyelből is beszerezhetetlennek bizonyult.

 Elővettem az idáig dobozban pihenő, hátsó üléshez való biztonsági öveket. Elég retkesek voltak, ezt a melót rábíztam Ancsára. A bontózós sár és retek végre eltűnt, az övek beszerelésre készek - lennének, csak szerezni kell még pár csavart.

Karbi: az utolsó konfiguráció nyerő párosnak bizonyult. Megy a gép, szép alapjárat, kezd erőre kapni a kisautó.
Motorikusan hibátlan a gép, már készülődik az őszi talira. Egy 50+40Km -es próbautat tervezek be hamarosan, ha azt problémamentesen veszi, nyugodtan merek hosszabb utakra is elmenni vele.

Unalmamban megbontogattam picinyt a lebontott kormányművet.

Volt tipp hogy csapágy halálozott el, meg ilyenek - viszont kiszerelve már nem kotyogott annyira a tüske mint beszerelt állapotban, így értetlenül álltam a dolog előtt. No meg jó lett volna, ha kiderül mi okozta a halálát. Bár nem én okoztam ezt a bosszantó problémát, de nem árt ha a hibákból tanul az ember, ezért jó lenne tudni, mi is volt a hiba oka.

 Először is kiderült hogy tengelyirányban mégiscsak tud mozogni a drágaszág.
Majd miután lebontottam a fogasléc támasztását, kiderült hogy tényleg a csapágyak mentek szét, nem is kicsit. Zsír az momentán nem nagyon volt benne, valami rozsdás lével kevert olajszerű izé folydogált belőle fedélbontás után. A hiba oka tehát kenőanyag hiánya, és korrózió volt közös megegyezéssel. Szóval jövőre ha leugrik a testvérgépről is a kormánymű, azt is illik majd feltankolni zsírral.

 Mivel az úszó állítgatása véglegesen nem oldotta meg a fékezésnél leesik a fordulatszám problémát, egy jól irányzott mozdulattal leszabtam a dgf 4/100 -as (új) karbiról a fedelet. Mondom ha mégis tűszelep lesz a hunyó, az kibukik. Sajna időm még nemigen volt hogy üzemmelegre befűtve teszteljem, de ami késik az a MÁV vonat.

 Bajuszkapcsolót ismét leszereltem, majd a biztosító gyűrűjét végre "szabályosan", nem odahányva tettem fel, mint pl legutóbb amikor befejeztem a melót aznapra.
 Kipróbáltam ezt a sokak áltam dicsőített szupcsi Shellcsi üzemanyagot. Csörgésre még nem tudok mit írni, mivel azóta nem hagytuk el a várost, emelkedővel nem találkoztunk így. Városon belül viszont jócskán (érezhetően) visszaesett a fogyasztás, szóval lehet benne valami...

Szokás szerint előre elterveztem hogy mit is fogok melózni, és melyik kisautón, aztán szokás szerint megint nem az lett...

A kék gépen akartam főként melózni, de javarészt a fehér alatt feküdtem.
Mivel kezdett elegem lenni az önindító nem indításaival, nyöszörögve indítgatásaival, gondoltam ideje lecserélni - valamint egy füst alatt ki is lehetne próbálni a tartalék indítót.
A kék összeszerelésekor sikerült rájönni az igazi trükkre, hogy ehhez illik leszedni a légszűrő házat, mert akkor el is férnek a szerszámok a felső két csavarnál. Viszont megnehezítettem a saját dolgomat azzal, hogy nem álltam aknára, gondoltam jó idő van, szereljünk a szabadban.

 Háti elég nehezen adták meg magukat a csavarok. A nehezítés végül az lett, amit anno Csanak emlegetett. Még évekkel ezelőtt azt állította, a vizipókon gyárilag volt valami biztosító lemez, csak szeretik lehagyni az élelmesebb szerelők. Nos ezzel sikerült is találkozni (nem hiába jó puska a kisautó eredetiség gyanánt, ha kell valami a kékre és nem vagyok biztos a dologban), és egyből meg is értettem, miért is teszik ezt egyes jómunkásemberek.
Mondjuk a teljes lista az egy biztosító lemez, egy takaró lemez, illetve egy műanyag takaró, amolyan védőburkolat az önindító szabadon maradt végére. Magát a biztosítást a féltengely gumiharangjának egyik csavarjához, illetve az indító végéhez rögzítették. Hajtogattak még bele néhány "kanyart", hogy véletlenül se lehessen könnyen le, illetve felszerelni.

 Természetesen az volt a terv hogy megy vissza a biztosítás a helyére, de ezt megakadályozta a légesből bányászott tartalék starter. Miért is lenne teljesen egyforma a kettő, már a menetes részt értve ez alatt.
Beköltöztek ezért a "plusz" cuccok a garázsba egy polcra, ha kész a saját indítója, majd visszateszünk mindent a helyére.

 Mivel a karbi szívászajcsökkentője együtt ugrott le a légszűrő fedéllel, gondoltam a karbin is megcsinálok valamit. Ez a valami a hidegindító, az ugyanis a könnyű szerelhetőség miatt úgy lett összehányva állandóan. Nem is lehetett másképp csinálni, a két kis műanyag gyűrű, valamint a biztosítás ehhez még az előző gazdiknál tűnt el réges régen.
 Viszont a dolog igencsak birizgálta a csőrömet, mióta összeállt egy príma kis karbi a kék tesónak. Azon a hideg indítás pofonegyszerűen történik a fehérhez képest, míg a fehéren erősen gázpedálfüggő szokott lenni a dolog az első másodpercekben, hiába a csutka szivatóval próbálkozás.
 Tulajdonképpen a műanyag persely hiánya okozta a problémát leginkább. Van egy ilyen kütyü ugyanis a hidegindító karja, illetve az általa mozgatott "segédkar" között. Ennek hiányában igencsak szép hézaggal fog dolgozni a rendszer (viszont így k*rva egyszerű szétszedni illetve összerakni a karbit, ezért is szeretik kidobálni a jómunkásemberek ), márpedig a hidegindító dobon precízen illik beállítani az emelési magasságot. Amikor tizedmilliméterek tudnak dönteni, egy 2mm -es holtjáték a persely hiánya miatt több mint bosszantó tud lenni.
 Természetesen a hiba nem merült ki nálam ennyiben, mert akkor egyszerűen pótolni lehetett volna alkatrészekkel a hiányt, és hajrá. De mivel évekig alkatrészhiányosan üzemelt a rendszer, a persely hiánya miatt az egymásnak csapódó fém alkatrészek elkezdték koptatni egymást, és az a csap amire fel kell húzni a cuccokat, nem tartotta már meg a csap végére kellő biztosító gyűrűt. Így hát tartalék karbikat elő, emelőt cserélni (+ hézagolni papírral hogy ne kotyogjon). Majd hosszú évek után először, teljes harci díszben dolgozhatott a karbi.

 Az eredmény még engem is meglepett: iszonyat könnyen indul a gép, ha az AC nem eresztette vissza a benyát, mindenféle gázpedálos trükk nélkül azonnal, pöcc röff indul. Huszonpár fokos levegőn (de "hidegen" ) gyakorlatilag azonnal indított a gép, szinte nem is telt el idő a kulcs elfordítása óta. Nem volt hülye aki ezeket a "felesleges" kacatokat kitalálta, meg oda szánta.

 Apropó: az hogy pöcc-röff indult a gép, hozta magával azt az eredményt is, hogy az anno bontóból szerzett önindító tökéletesen üzemel...

U.i.: tegnap szolgálatteljesítés közben "elhalálozott" kedvenc Olympus fényképezőgépünk. Sajnos emiatt már nem készültek a karbis témáról fotók, telefonon meg nincs makró az apró vackokhoz... :(

Ezt már régen meg kellett volna csinálnunk című rovatunk következik.

Mai nap a futóművelődésé volt. Beépítésre került ugyanis a felújított kormánymű.
Bár sokan hitetlenkedtek a hibáját illetően (vizsgaállomáson, műhelyekben, stb), de ragaszkodtam az eredeti elképzelésemhez. A cserét követően aztán eltűnt a morgás, "hajtóműzaj" tekerés közben. Ha megrángatom a pedálok közt a kormánymű kardánját, az nem kotyog többé. Finoman reagál a mozdulataimra, végre olyan érzés vezetni a kisautót, mit a fehér tesóját.
 Szereléssel sok gond nem volt. Ami gond volt, az a duda tartókonzoljával esett meg. Kissé odébb kellett tessékelni erőszakkal, hogy ki lehessen szedni, illetve be lehessen tenni a helyére az "új" kormányművet.

 Még a csáposon szemrevételeztem a gép alját, és feltérképeztem pontosan hogy hol hiányos az alvázvédelem. Két hibát sikerült detektálni, ami viszont nem az alvázat illeti.
 Az egyik hiba az vicces módon a G. Laci bácsitól beszerzett szelepfedél fieber, ahogy gyengéden ereszti az olajat. Használtam idáig sk gyártású bőr alététet, utoljára rossz km spirál kasztni takarógumijából kivágott lemezeket, soha semmi gond nem volt. Most hogy a szinterezett szelepfedélhez elegáns megoldást akartam, erre puff.
 A másik hiba: kuplung felengedésekor szokott lenni egy jellegzetes hang. Ahogy elnéztem, ez a féltengely végén lévő hardi, ahogy holtjáték hatására "kattan" amikor nyomatékot pakol rá a váltó.

 A gyújtáskapcsoló nekiállt sz*rakodni (kulcsot sokszor nem lehetett elfordítani, meg amióta nálunk van, gyújtás elvételre már zárta a kormányt). Mivel akadt némi tartalék, gondoltam cseréljünk. Mivel soha nem fogtam még ilyen melóba, volt távsegítség kérése Csanaktól, illetve Ravertől. Miután mindketten azt állították hogy a kormányoszlop tartóihoz nincs rögzítve a burkolati elem, ezért már igencsak idegesen próbáltam leszedni a helyéről. Aztán a távsegítséget figyelmen kívül hagyva mégiscsak úgy döntöttem hogy annak akkor is kell hogy rögzítve legyen, ezért jobb oldali csavart le, és végre lejött a burkolat. Hurrá.

 Az igazi meglepi számomra most jött, a fene sem gondolta volna, hogy kamikaze csavarokkal szerelik ezeket az izéket. Hála az égnek az egyik beépítésre várót amit előszedtem, azon még megvolt a hatlap fej amivel meg lehet húzni - viszont le kellett fúrni a régi gyújtáskapcsoló csavarjait, hogy le lehessen rángatni a kormány oszlopról.

 Összeszerelésnél egy merész húzással cseréltem bajuszkapcsolót, gondoltam kipróbálom milyen a vastag karral rendelkező, amit egy korábbi bontózásomnál találtam. Sajna a rögzítő bilincsének helyes használatát nem volt türelmem kivárni, mert erősen ment lenekfelé a napocska, aztán kellett a gép is némi fuvarra, így a további dolgok ideiglenesen elhalasztva.

 Hála az égnek alakul a kisautó. Mostanra egyre furcsább, mert minden zaj kezd megszűnni. A fehérhez képest például nincs semmi zörgés (ajtó alkatrészei), csörgés (futómű). Reméljük most már tényleg csak javulásról szóló bejegyzések keletkeznek.

U.i.: a kormány oszlop műanyag burkolatánál legalul miféle rögzítés létezett? Valami négyszög luk van ott a fémben, emlékeztet az indexek rögzítő patentjainak rögzítési pontjára...

Aki ismerte a gépet, az tapasztalhatta hogy milyen durva lógása volt a bal ajtónak. Eleve így vettük a gépet, de gondoltam vannak fontosabb dolgok is, ráér ennek a problémának a megoldása.

A minapi műsor eleinte díszléc lukak behegesztésének indult, de gyorsan témát váltottunk. Anno Gáspáry Laci bácsi szerzett az ajtózsanér részére gyári csapszegeket. Elég sokan kételkedve fogadták az ötletet, mondván ha szépen lóg az ajtó, valószínűbbnek tartják hogy nem is a csapszeg, hanem az "ellen darab" kopott meg durván - akkor meg eleve felesleges lesz a csapszeg. Ettől félve álltunk neki a második lakatossá fogadott kollégámmal.

 Kárpitokkal nem kellett bajlódni, mert azokat eleve vissza sem raktam az ajtóra, gondoltam minek ha majd hegesztünk. Így aztán nem volt nagy küzdelem a lebontásnál, csak egy jól irányzott mozdulattal kellett leszabni (megint) a kp zár kábeleit.
 Az ajtót leszerelés után bevonszoltuk a műhelybe, majd nekiestünk. Az már első pillantásra feltűnt, hogy nem "egyszerű szétkopásról" van szó, ugyanis hiába kerestem az egyetlen tartalék, amúgy gyári állapotú ajtó zárjáról tapasztalt présnyomokat a csapszegek végén. Helyette találtunk batár nagy, ordenáré, igényeSS hegesztéseket. Kollega először nekiugrott az alsó zsanérnak, mivel annak az alsó hegesztése eltört, ez adta a lógás java részét. Felső feléről flex segítségével lesegítettük a felesleget, majd nekiestünk kiütni a gányolt egyedet. Irtó nehezen adta meg magát, emberünk meg is izzadt a melótól, de győzött az erőszak, meg a 2db kalapács. Viszont sikerült annál jobban meglepődnünk, ami ugyanis kijött, az minden volt, csak nem gyári csapszeg. A gyárit a helyére bepróbálva fellélegezhettünk, az ugyanis precízen passzolt bele a helyére. Mázli, hála az égnek újra nekem lett igazam, jól taktikáztam...

 A felső zsanérnak már úgy álltunk neki, hogy támadt egy ötlete a kollégának. Ne is forgassuk meg az ajtót, csak a felső hegesztést fogja lekapni. Az elmélet az volt, hogy ha olyan minőségi hegesztést kapott ez is mint a másik zsanér, úgy fog eltörni, hogy öröm lesz nézni. Akkor meg minek annyit fáradozni vele, nemde?
Az elméletet követte a gyakorlat. Felső hegesztést lekap, kalapács és kiütő szerszám a kézbe. Egy kis ütéstől azonnal el is tört az alsó hegesztés, majd az elsőnél könnyebben, de ez is megadta magát. Természetesen ebbe is tökéletesen belepasszolt a gyári csapszeg, így jöhetett a következő probléma.

 Vagyis dilemma, miszerint hogy oldjuk meg a rögzítést. Gyári megoldás híján két lehetőségre gondoltunk:
-hegesztés
-zömítés/szegecselés kombo.
Mivel mindketten eredetileg lakatosok vagyunk, maradtunk a szakma szépségeinél. Másrészt a hegesztés kiégetné a kenőanyagot is, így viszont ezt a gondot is kipipálhatjuk. Előkerültek a szerszámok, kalapács a kézbe. Némi fabrikálást követően kikísérleteztük az alsó rész, majd a felső rész kialakítását, és kész is lett az első zsanér. Elégedetten nyugtáztuk hogy az eredmény kotyogásmentes, nekiugrottunk a második zsanérnak. Az már gyakorlott mozdulatokkal készült, minden fázis elsőre passzolt.

 Hátravolt még a nagy kérdés: milyen lesz ha a helyére kerül, és az ajtó teljes súlyával fog támaszkodni a zsanérokra? Az mégsem ugyanaz, mint amikor kézzel próbálom mozgatni. Hála az égnek a beszerelés után is patent melónak tűnt a dolog, ezért gyorsan kikaptuk, bemázoltuk a flexelt részeket, majd fixre szerelve bekerült ismét a helyére.

 Bosszantó dolog volt, hogy ekkorát lógott az ajtó. Megszoktam, ezért becsukásnál (kintről és bentről is) segítettem megemelni az ajtót kézzel. Aztán amikor kész lett a mű, azon kaptam magam, hogy továbbra is állandóan emelni akarom az ajtót. Eltartott 1-2 napig mire megszoktam, most már inkább élvezem a normális működést.

 Az utolsó bejegyzésben szerepelt a hibásan működő műszerfal vízhőmérő egység. Egy beszélgetés alkalmával Csanak gyújtáskapcsoló helyett inkább a műszerfal kontakthibát javasolta, azaz testkábel hibát sejtett. Kikaptam a műszerfalat, aztán fogalmam sincs miért, nem a kábel csatlakozókat kezdtem el nézni, hanem a hibás egység rögzítő csavarjait kezdtem el "buzerálni". Meglepetésemre kézzel tudtam tekergetni 2 csavart, így meg is változott a harci terv. Az új terv az lett, hogy egyenként lekapom a csavarokat, kicsit megcsiszatolom a fólia réz érintkezőit, majd összerakva próba. Gyújtáskapcsolóra nem nagyon ugrált a jószág, de mivel meleg motornál, a mutató magas állásánál látványos a hiba, várni kellett egy olyan útra, ahol többször is tolhat hűtési ciklust a gép.
 Itt jön képbe az ajtózsanéros rész, ahol elvonultunk Magyarszerdahelyre, és ez az út volt már olyan hosszú, hogy próbának alkalmas legyen. A műszer úgy tűnik megjavult, sőt: üzemmelegen még 95°C -ig sem ment fel a mutató, valahol a 90-95°C -os tartományban üzemelt a gép. Szóval hurrá meg ilyenek.

 Kisautó visszakapta az eső peremek élvédőjét. Azaz kapott újat, a régit a baromarcú első lakatos tüntette el, pár másik cuccal együtt. Kissé meg kellett küzdeni ezzel a jószággal. Először csak mindenféle trükk nélkül próbáltam feltenni a kb 5 éve meglévő műanyagot. Az viszont nem szeretett volna túl szép lenni a kisautón, ezért az volt a gondolat, megfogadom Geo tanácsát, mivel tőle kaptam anno a szajrét. A javaslat némi jó meleg vizes kezelés volt, aminek hatására szeret az anyag kilágyulni. Viszont sikerült hozzájutni egy hőlégfúvóhoz, így gondoltam azzal is sikerülhet a mutatvány. Aztán nagyjából tényleg sikerült is, csak pár pici hupli maradt a csíkban - majd egyszer ha nagyon ráérős leszek, azt is megoldom.

 U.i.: hamarosan következik a kormánymű csere, pár szépészeti beavatkozás. Aztán ha a dolgok a medrükben folynak tovább, pár liter múlva szeretnénk ezzel a géppel talira menni arra a pápai talira, amit valami Raver nevű jómunkásember szervez...

 Ahogy egyre hosszabb távokat tudtunk menni a felújított kisautóval, úgy jött elő egy probléma. Látszólag működött egy ideig úgy ahogy kell, majd pár hűtési ciklus után elkezdett az üzemi hőfok fölé kúszni a mutató. Szerencsére mindig a garázs körül voltam ilyenkor.

 Az elgondolás az volt, hogy bár lehetetlennek tartottam, de hátha megint légbuborék ragadt a termosztát előtti térben. A dolognak egy szépséghibája volt, hogy a hűtő be tudott kapcsolni, az forró levegőt fújt. Plusz a termosztát működését is lehetett érzékelni, a műszerfalon le lehetett követni ezt az eseményt is. Ha pedig a termosztát nyit, akkor az esetleges légbuborékot már át tudja nyomni a hűtőlé.

 Gondoltam mindegy, csinálunk egy leeresztést, majd óvatosan újratöltöm a lét, közben ügyelve arra hogy sehol ne maradjon légbuborék. Ez sikerült is a mai napon, majd mentünk egy próbára. Az amúgy kimaradt a dologból, hogy korábban volt rá eset, 100°C körül gép leállít, hátrabattyog. Hűtőről kupak le, meg akartam nézni mennyire feszít a rendszer. Előtte csöveket is ellenőriztem, látszólag nem volt "kritikus" az állapot.

 Elindultunk hát Szepetnek felé, hogy megkeressünk egy forrást. Miért is ne kössük össze a kellemest a hasznossal...?
Eleinte úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben. Hurrá hangulat, meg ami ilyenkor szokott lenni - pedig úgy éreztem hogy valami csak nem stimmelt, mert a másodlagos tünetek nem voltak meg a légbuborékos dologhoz (ergo: akkor meg nem az volt a hiba). Szepetnek után egyrészt nem találtuk meg azt az állítólagos táblát, ami a forráshoz vezetne, másrészt ahogy rápillantok az órára, látom hogy a mutató éppen elhagyta a 100°C -ot. Semjénházán megálltunk megfordulni, de ellenőriztem a vizes rendszert is. Látszólag nem feszíti jobban a csövet mint kellene, víz sem tűnt el belőle, szóval passz. Visszafelé eleinte úgy tűnt mint ha hűlne, maradt is 95-100°C között. Aztán kint a 7 -es főúton, több Km -el később hirtelen azt látom, hogy 130°C -on van a mutató. A motor pedig megy, láthatóan semmi baja, vizet a tükörből ítélve nem veszít. szóval nem értem az egészet. Viszont egyre jobban bosszant egy másik tény is, az hogy elkezd egyre jobban "hintázni" a benzinszint mutató, holott az atomstabil szokott lenni.

 Ezután amint megálltunk, kontakt hibát akartam keresni mindenhol. Találni nem találtam, viszont garázsba állás előtt támadt egy ötletem. A műszaki napján ugye párszor nem akart indulni, akkor úgy tűnt a riasztó miatti bedrótozásnál van valami kontakt hiba (lásd blog korábbi bejegyzését . Óvatosan hogy hozzá ne érjek máshoz (műszerfal, kábelköteg a bal első dobon, stb), ráadtam a gyújtást, majd visszafordítottam a kulcsot, és megismételtem ezt még párszor. Az eredmény vicces volt, mert szinte minden alkalommal más értékre ugrott a hőmérő. Kapásból készítettem 3 fotót az esetről, ezeket mellékelem is.

 Villanyosoktól jöhetne tipp hogy most akkor merre kotorásszak:
-műszerfal kontaktos (nem indulás okát meg keressem máshol)
-vagy gyújtáskapcsoló dögledezik, és az képes ilyet is okozni (benzines mutató liftezik, hőmérő meg hol jó, hol meg egy pillanat alatt ugrik durva értékeket)
-egyéb javaslat...

Pörögnek az események.

Mivel az utolsó műszakin panaszkodtak a hátsó fékekre, gondoltam bemegyek a klubba, és fékpadon bemérjük a kisautót. Szeptember elején lejár a műszaki, és ha szerelni is kell, ne maradjon az utolsó pillanatra.

 Gyors telefon az embereknek, szóltak hogy most éppen nincs senki, unalom helyett inkább megnéznék a gépet. Na innentől felgyorsultak az események: mérés után közölték hogy a fékek éppen hogy de átmennek mindenféle trükközés nélkül, mikor akarok vizsgáztatni?
Tudtam hogy az következik ami a kisautó testvérénél is, így gyorsan elrobogtam még több pénzért, nem sokkal később pedig sikerrel le is vizsgázott a kisautó.

Folytatódott a meló.

A tegnapi napon átruccantunk 100Km -el odébb hűtőt venni. A kanizsai köcsög Radák (helyi bontós) ugyanis olyan árat mondott, amiből kettő is kijött a kedvenc bontómban, plusz "maradt" egy ezres. Mondjuk az ezrest elvitte a tankolás, plusz vettünk egy grátisz hűtőventit is, így kicsit túllőttünk a célon anyagi értelemben, de legalább újra van mindenből tartalékunk.

 A mai napon nekiugrottam újra a kisautónak. Először a hűtőt javítottuk meg. A két újonc közül a szemre rondábbikat (horpadt réz fedél) alaposan megpucoltam, beszórtam egy garantáltan jó hőgombát, majd ráapplikáltam a ventit. A ventihez mellékeltem az új szerzeményben talált söntöt, az ugyanis ugyanolyan mint ami a fehérben szolgál (valamivel alacsonyabb fordulatszámmal üzemel vele a venti).

 Karbi fedele ismét lekerült, alámentem a 8mm -es úszószintnek. Úgy tűnik ez lesz a jó beállítás, le nem fullad, meg kezd végre megjönni az erőnléte.

 Kezelésbe vettem az új ventit is. Alaposan lecsutakoltam, majd egy jól irányzott mozdulattal leszabtam a képen látható plusz vezetéket. Fogalmam sincs miért hekkelték rá, ha tippelnem kell, azt mondom valaki így kötötte direktbe az azóta jobblétre szenderült vizipók hűtését.

 Volt még némi ismerkedés is a Marelli megszakító egységek felépítésével is. Próbáltam összeeszkábálni a 3db -ból egy olyat ami patika állapotú lenne. Egy sikerült, bár a megszakító kalapácsok nem egészen sikerültek párhuzamosra, valaki elárulhatná hogy ez mennyire befolyásolná a működést.

 A végére még egy marha jó hír: úgy néz ki, lehet az ajtót is fényezni, még ha csak részben is. A jobb hátsó lámpa mellett, az alsó nyúlványon elkezdett dolgozni némi rohadás a festék alatt. Ezúton is kívánom Ervin nevű jómunkásemberünknek, hogy sz*rjon sünt harántfekvésben...

Kisautó  a tegnapi naptól újra szolgálatba állt, ugyanis sikeres (műszaki) vizsgát tett. Bár egyenlőre voltak (vannak) még orvosolni való bajai, de szépen haladunk:
-fékezésnél előszeretettel lefulladt. Úszót állítottam 8mm -re, de valószínűleg 7mm lesz a helyes beállítás
-alig átment vizsgán a gép, nem akart indítani. Eloxidálódott kábelsaru lesz azon a ponton, ahol a gyújtásra ráfaragták a riasztót, mivel mozgatásra reagál
-hűtő nyomás alatt szivárog. Ez a Fantomee féle bontásból származó egyed, mivel az eredetit hazavágta az első lakatos (gánymunkás). Úgy tűnik ebből csere lesz...
-autó bár erősebb mint a motor felújítás előtt, de nem hozza még az elvárt szintet. Egyenlőre elleszünk vele, de a megoldás egy vezérmű tengely csere/felújítás lesz a közeljövőben
-első oldalsó ablakokról lekerültek a fóliák. 11 -kor szóltak hogy 13 órára befér műszakira a gép, csak azt a fránya fóliát szüntessem meg. Nosza Ancsával neki is ugrottunk, ez a 2 óra majdnem percre pontosan ki lett számolva, borotvapengével és acetonnal pont ennyi idő alatt sikerült leszedni a letépett fólia után visszamaradt raganyót
-sikerült bemérni GPS -el a Km órát. Bár csak a városon belül méricskéltem vele, de úgy tűnik, végre helyesen mér az óra, azaz a kihajtás (az általam másolt, gyártatott csiga hajtással) most végre tökéletes
-bár átment, de hamarosan cserélni kell a jobb hátsó gátlót. Fékdobokból meg valószínűleg rendelek gyári félét, ezek az utángyártottak ha egyszer befűtenek, mintha szenvednének némi alakváltozást, érezni fékezés közben hogy nagyon picit darabosabban fog.

 Úgy néz ki hosszú lesz az út mire a végére érünk a dolgoknak, de legalább sikerült elindulni. Jelenleg az apróbb műszaki problémákon túl megoldandó feladat az első csomagtér szigetelésének reprodukálása, valamint a díszléc problémát kellene kezelni. A díszlécet eredetileg meg akartuk szüntetni, de a nyomorék féle lakatos ezt elsikkasztotta. Később többen próbáltak rábeszélni hogy akkor menjen rá mégis a díszléc, de az utángyártott elemek meg az eltérő festék vastagságnak hála max ragasztani lehetne a műanyag elemeket, különben nem akadnak be a "kampók" a helyükre. Másrészt nagyon nem passzolnak főleg az elsők az ívekre, és megpróbálnak az elemről lefordulni. Jelenlegi állás szerint ezért hajlanék arra, hogy lukakat behegeszteni, majd az adott területet újrafényezni. Ötletek, bölcsességek jöhetnek ezzel kapcsolatban.

 Csanaknak köszönet az eddigiekért, meg az örök üzenet neki: még mindig nem fagyott bele a hűtővíz...

Folytatódik a szappanopera.

Kisautó kapott egy új akksit, így nem kell végre a fehéret felvinni némi rásegítés végett.
Lekaptam a karbit, majd elkezdtem feldarabolni. Eredetileg az úszószintet akartam beállítani rajta, de egy ötlettől vezérelve bezúztam vissza a saját garázsomba, és kihoztam a félresikerülten síkolt másik karbit.

 Végül is van előnye annak ha az ember egy rahedli karbit birtokol. Igaz nem volt egy olyan amit változtatás nélkül be mernék rakni, de a nagy számok törvénye alapján van nálam annyi, hogy össze lehessen legózni egy jót.
 A gondolatot tett követte: kiszereltem a másikból a fúvókákat, keverőket (ezeket is korrodálta ugyanis a szmötyi). Az úszós részhez nem is nyúltam, gondoltam egy az egyben átrakom a "pótkarbi" fedelét úszóstul, tűszelepestül, mindenestül. Tehettem mindezt azért, mert úgy néz ki ennek az úszója jól be volt állítva, így nem kellett még ezzel is külön szöszmötölni. A fedélben található tőcsavart kellett még átköltöztetni, hogy rá lehessen zárni a szívászajcsökkentőt.

 Összeállt tehát az "új" karbi. Alapjáraton szépen ketyeg, indításra könnyen reagált. Emelt alapjárat szintén szuperül muzsikál, egyszóval úgy néz ki, szépen ketyeg vele a gép. Látszik hogy nincs agyon gányolva, minden apró kis persely, gyűrű a helyén van, ezért látszólag úgy működik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

 Fűtéspróba: elsőre nyitott a termosztát, ez a lyukas termosztát tányér tehát ismét bizonyított. Nem sokkal később le is légtelenítettem a két radiátort, majd jöhetett a próbaút.
Próbaúton szépen kiakadt a gázpedál, azaz a rögzítő elengedte a bowdent. Lassan visszaevickéltem a garázshoz, javítottam a hibát, majd újra próba. Menni megy, gyorsításra húz, egyenlőre jónak tűnik. Aztán majd kiderül, hogy a gyakorlatban mindez mire elég.

Sikerült összerakni végre a motrot.
Van még bónusz trekk is macskás képpel, meg emberi hülyeséggel.

Aprólékosan haladtam, mivel anno szó szerint telenyomott mindent az olajos víz. Mosóberendezés nem lévén, nekem meg lehetett mindent kézzel kipucolni. A szívászajcsökkentő meg a légszűrőház teteje volt a két kihívás, gondoltam én. Csanak azt tippelte, a karbival semmi gond nem lesz, mivel a légáramos rész kapott csak a trutymóból, a zárt részeken meg benzines dolgok vannak ugye. Hát ez marha nagy tévedésnek bizonyult...

Szedhettem szét tehát a karbit miszlikbe, a legapróbb darabokig. Ugrott le minden fúvóka, gyorsító pumpa, stb. Mosás meg kompresszoros kezelés után a pumpa végre elkezdett nem trutyit köpködni, így össze lehetett rakni a karbit.

 Megvettem az olajat is. Minőségre mentem most, elsődleges szempont most nem az volt hogy olcsón jót. A városban a két legjobb cucc végül a Shell Helix, illetve a Castrol Magnatec volt. Végül a Shell -t választottam, mert az egyik benzinkúton bővel lesz még utánpótlás a későbbiekben is, a másik meg valami kérészéletű tunying sopp a TUSKÓ kinti üzletsorán. Apropó TUSKÓ: 1600Ft -al drágábban lehetett bent megvenni ugyanezt a Shell olajat, mint a benzinkúton. Háááát...

 Olajat tehát betankoltam, majd kevertem némi hűtővizet is. Mivel a tömény cucc már fogytán volt, meg elsőre el is mértem a dolgot, lett végül egy kb -13°C -os keverék. Télen nem áll szándékunkban használni a gépeket, a garázsban meg csak nem megy le ennyire a hőmérséklet még akkor sem, ha nincs fűtve.

 Olaj és víz a helyén (még ), karbi a helyén, szívászajcsökkentő, légszűrőház a helyén, benzint tankoltunk bele 4-5l -t, ideje lenne indítani. Akksi hiába volt töltőn sokáig, az sajnos sokáig nem húzza, ideje selejtezni lassan. Teker a gép mint (egy vánszorgó) állat, de csak nem indul. Akksi lemerült, felhoztam az alsó garázsból a fehéret besegíteni. Kb egy 5 perc múlva feladom, itt valami gubanc van. Gondolkodás folyamatban, mi lehet még rossz. Hoppá, gondoltam a rendszer gyenge pontja az lehet, hogy a gyertyák maradtak bent, talán az sem szerette a vizet. Gyertya azonban nem akar kijönni nagyon ragaszkodik a helyéhez. Némi kéz szétverés árán csak sikerült rábírni hogy neki most jobb lenne kint, és hát tiszta feketék voltak a szutyoktól. Gyorsan letakarít, majd csodát vár. Csoda elmarad, megint nem jó. Na akkor megint kiszed, gyertya benzines, szikra próba. Szikra nincs, de legalább a karbi jól sikerült.

 Na jött a kérdés, hogy akkor most mi van. Megszakító fedél le, egyáltalán jó helyen van e a gyújtás. Az biza jó helyen van. Hézag látszólag oké, mérőm meg otthon, jó is az. Multi szintén otthon. Fater próbalámpáját lenyúltam, először szórakoztam ilyennel, amióta autózom. Hoppá, nem világol! Na, biztos ez a baj, ezen segíthetünk. Megszakító kalapács csiszatolás, majd lámpával visszaellenőrzés: oké, mukodik a huje kocsog.

 Na akkor újra indítás. Nem megy. Ilyenkor jönnek ugye a "mi a jó b. k. any. van te szemét, meg stb. Kiszáll, lámpa elő, szakításnál oké. Na akkor gyertya ki, szikra vizslat. Szikra az továbbra sincs, de lámpa az boldogan világít. Fantasztikus, most akkor egyenként cseréljek mindent, vagy mi van? Csanak kábel meg trafó cserét javasol. Trafó az nincs, de látszólag baja sincs, az ugyanis CsuTeeeéknál van. Én gyertyára tippelek, majd elnapolom a szerelést.

Következő alkalommal gyertyára vadászás. A fehérben bevált Champion RC9YC a célpont, olyat kellene vadászni. Unixnál: most lett újraindítva a rendszer, várjak minimum 15 percet, vagy jöjjek vissza később. Elúntam, átrobogtam a Sztrádába. Nincs, rendelésre hoznak. Aztán valahogy mégis előkeveredett 2db az egyik polcról, kérdik mennyi kellene, mert csak ennyi van. Mondom nagyszerű, fizettem és téptem a garázsba. Gyertyák beszerelve, szikra próba. Szikra az továbbra sincs, de legalább van tartalék gyertya...

Na akkor újfent Csanak, eszébe jutott hogy mi van akkor, ha a kalapácsok totálkárosak, és csak kis áramot tudnak engedni. Nosza nyitásra állítani a megszakítót, gyújtást ráadni, majd csavarnyúzóval a kézben fenyegetően közelíteni. Manuálisan rövidre zártam a cuccot, és láss csodát, meglett az elkóricált szikra.

 Na most jött el az a pillanat hogy kiszórjam az egységet. De hol a Zelmot amit Raszta visszaadott? Hát otthon. Spuri érte haza, zacskóstul felkap, majd a helyszínen telepítés. Idő kevés, cucc hiányos, Raszta elkeverte azt a kis közdarabot, amit a kivezetés meg a megszakító kábele közé kellene tenni. Hurrá, azt is csinálhatok...
 Utolsó felvonás: kezemben a közdarabbal fenyegetően közeledek a gép felé. Beszerelem, majd elégedetten beülök a gépbe. Szikrát elsőre láttam, mondom csak nem hibáztam. És lám, hosszú pihenés után újra beindult a kis veszedelem!

 Szóval lédiz & dzsentlmen, újra működik a kis kék autó motorja, önerőből tud végre mozogni, bár hogy ne legyek túlságosan boldog, a karbit megint leszedhetem. Gázadásra ugyanis megtorpan, Csanak szerint az úszó környékén érdemes lenne körülnézni. Amúgy alapjáraton nagyon szépen ketyeg, ha óvatosan adagolom a gázt, akkor megyeget is.

 Ismét megkésve, de bejegyzés a Nyári Taliról.

Meló miatt ismét első nap kimaradt. A második napon iszonyat mód szakadt az eső, amire még sötétben kezdtek rá az égiek. Mivel eléggé pocsékul is éreztem magam, némi gyógyszer kúra után le is pihentem, majd dél előtt Ancsa jelezte hogy abbamaradt az esőzés. Összeszedelőzködtünk, akkor már meg is ebédeltünk, majd elindultunk a tóhoz.

 Addigra az utak felszáradtak, és mivel a "jó" időnek hála forgalom sem volt, zavartalanul haladhattunk. Még a balaton partján sem akadályoztak minket a nyaraló mazsolák, alig pár autó lézengett, leszámítva Fonyód környékét.

Fehérváron csatlakoztunk az ottani klubos ismerőseinkhez, majd irány a helyszín. A kempingben sokáig nem maradtunk, mert zavartak is minket a "kémfotózás" helyszínére.
Ott aztán örömmel láttuk, hogy a létszám ismét jó lett, a lengyeleknek külön örültem, hogy szép számban jöttek. Nemsokára megjött a repülő a mi udvari fényképészünkkel, az alant tartózkodók nem kis örömére. Ment is a szövegelés: pl lát e minket KeMa, nem e zuhan közénk a repülő, látszik e a képen hogy valaki egy bizonyos ujját mutogatta felfelé, meg olyan mélyenszántó gondolatok, hogy hall e minket egyáltalán?

 A felvonulás a tavalyi útvonalon ment ismét, a pacsizós résszel együtt. Kellemes perceket az idei "pálya ördögei" okoztak, azaz Chris és Gaben, illetve némileg finomítva Laceeeee. A két rat huszár ugyanis összevissza gázoltak mindenen és mindenbe, amibe bele lehetett. Tengelyig érő pocsolya őket nem nagyon zavart, mert megkeresték az összes potenciális gödröt, akár az út túloldalán is. Ha jól rémlik először Laceeee -ék autójából láttam felbukkanni a szekercét, de végül csak az ő autóján nem láttam csattanni, a ratosok osztották vele egymást. Volt egymásnak ütközés (szándékos csatt), autó tetején ugrálás egy megállásnál, és még sok minden.

 Az éjszakát a városban töltöttük. Sikerült egy garázsba két 126 -ost bepaszírozni, behajtott tükrök alap követelmény volt. A mi gépünket ráadásul úgy kellett betolni előre beállított kormánnyal, majd miután sikerült, a vendéglátónk rájött, hogy bent maradt a lakáskulcs...

 Másnap időben kiértünk, a tábor viszont vagy 2 órás csúszással reagált a "műsorrendre". Idén nem versenyeztem, a pályán próbáltam segédkezni. Hála az égnek eső csak a vége fele volt, az is alig érzékelhető mennyiségben. A pályát sikerült úgy megcsinálni, hogy az a résztvevőknek tetszett, legalábbis a legtöbben ezt nyilatkozták.

 Hazafelé a kaposváriakkal mentünk. Volt Takácsvéder Nagyúrnak némi gondja, Tunyi meg kiderült hogy nem éppen egy GPS egység, szeret totál rossz felé menni kitörő lelkesedéssel.

 Mindenkinek köszönet a hét végéért, jövőre ismét, ugyanott.

Némi szerelés & egyebek:
-szívósor felkerült
-testkábel gyári pontra rögzítve
-önindító felcsavarozva
-kartergáz gumicsöve kitisztítva (nem akartam kidobni, még a gyári fajta - k*rva kellemes kipucolni belőle az olajos vizet )
-lendkerék takaró lemez pucolása

Sajna egyenlőre nem sikerült teljesen kipucolni a légszűrőház tetejét. A szívászajcsökkentő még kellemesebb meló lesz, 2 gázolaj kúrát követően is jön belőle a szmötyi.

A fentieken kívül elkészült a kormánymű részleges festése, így az is beszerelésre vár.

Néminemű módosítás, apróság az egész.

A legszembetűnőbb, hogy újra van dísztárcsa a felniken. Idáig minden ismerős aki nyilatkozott, állította hogy pofásabb lett vele a kisautó. A blogéia meg adni fogja az igazolást, vagy éppen az ellenkezőjét.

Kapott 3db fehér szépségtapaszt is.
Igazából megfelelően ronda mindhárom közelről nézve, viszont messziről nem annyira látványos(an), mint az azt megelőző állapot. A lökös az őzkár során sérült meg, az alsó fehérre fújt részről jókora darabon letört, lehullott a festék. A csomitértető bal oldala a merevítő mögött kirohadt. Az őzkarambol miatt bár sorsa megpecsételődött, selejtezéséig kapott egy adag gittből ráncfelvarrást (hónapokkal ezelőtt), meg most némi nem passzoló színű fehér festést. Gyorsan csak ilyen volt kéznél, a folt meg egy fokkal esztétikusabb mint barna színben...

A bal első sárvédőn volt még némi festék hólyagzás. Ez szintén az őzkár miatt selejtezésre van jelölve, amúgy sem cserélte 2007 -ben az alkoholista jómunkásember. Gondoltam rohad belülről kifelé ahogy kell, viszont meglepődtem hogy a perem sehol nincs átrohadva. Becsiszolás meg kezelés után ez is kapott némi foltozást.

 Jelen állás szerint ez a kisautó visz minket a talira. Bár a kék vizipókot írtam fel a regi lapra, az sajnos addigra nem fog teljesen elkészülni, plusz még műszakizni is kell neki.
Fehér pókunk 2006 óta vitt engem/minket a nyári talira, de jövőre úgy néz ki tényleg átadja a stafétabotot, ha csak egy kis időre is. Az egykori őzes baleset előtt is sokszor volt téma hogy részben fel kellene újítani, de végül halasztva lett csak mindig (pénzhiány, mi mindent javítsunk, nincs meg a színkód, stb).
 Idén tehát még felkészítjük műszakira, és valamikor a jövő év második felében megkaphatja azt a felújítást, amit én már 2007 -ben is szerettem volna biztosítani neki. Az elemek már gyűlnek, igaz egyenlőre csak azok vannak meg, amiket 100% -os biztonsággal el tudunk találni, hogy csere érettek (homlokfal, sárvédők, küszöbök újak, meg van egy csomitértető bontásból). Ha minden igaz motorikusan minimális beavatkozás lesz, egyenlőre egy hengerfej tömítés csere van kinézve, hacsak előbb nem kerül rá sor (Csanak szerint régóta esedékes lenne, de ragaszkodik ez a tömítés a motorhoz... ).

Pontosan 1 hete volt egy kisebb túránk.
A pontos útvonal Nagykanizsa - Sárhida - Szombathely - Győr - Sárhida - Nagykanizsa volt. Sárhidán az öcsémet vettem fel, illetve vitem haza. Szombathelyen bontóztunk két bontóban is, de az igazi cél Győr volt. Győrben várt minket ugyanis a kék vizipók motorja, az ugyanis "garanciális javításra" szorult.

 A megtett táv 450Km volt, egyszer kellett a motortérbe nyúlni. Mivel otthon elfelejtettem gyújtást állítani, így ezt győrben tettem meg, mert szombathely után kezdtem hallani újra a csörgést. Idáig tartott a "rekord", 3 év 11 hónapja volt ugyanis az utolsó gyújtás állítás a vizipókon. Ezt leszámítva semmi gond nem volt. Kivételesen mértem átlagfogyasztást, ez 4.09l lett, mindenféle spórolás nélkül. A szombathely utáni 110 -es szakaszon 110 -el, máshol 85-90 -el mentünk.

Megérkezett a motor. Már megint...

Műszaki lejárt.

Kapott kisautó ötödik felnit, felújítás után ez lesz a pótkereke.
Érkezett ma csomag, tartalma 4db narancs fényforrás az oldalsó indexek számára. Kb kezd abból elegem lenni, hogy átlátszó búra alá nem lehet narancs búrás izzót találni.
A csomag maradéka egy búrafesték, amivel a jelenlegi színtelen búrák lesznek műszaki vizsga kompatibilisek. Másrészt az utóbbi időben egyre inkább érzem úgy, szikrázó napsütésben kicsit veszélyesebb az áttetsző búra.

Végre kikapcsolódás.

Az elmúlt időszakban eléggé ránk járt a rúd anyagilag. Igaz műszaki értelemben is, a kék vizipók ugyanis a mai napig nem járóképes, sőt, jelen állás szerint nincs motorja sem - ismét. :(

E hó 11 -ik napjától immáron papír szerint is csak egy használható autónk maradt, a kékről ugyanis lejárt a műszaki (ez az "élvezetek" halmozása? ). Így hát aztán a hosszú ideje esedékes első (autózós) pihenés lebonyolítása a fehér vizipókra lett bízva. Kirándulást terveztem be, amire meghívtam az öcsémet is családostul, meglepetésemre jöttek is. Elindult hát a két Fiat gép (vizipók és Punto II) Badacsonyba.

Több munkatársam javasolta, parkolás gyanánt használjuk a kikötő melletti MOL kút parkolóját - elég ott a hely. Az elég hely / parkoló stimmelt, csak az a fránya / MOL nem. Volt vagy 6-7db hely, mind foglalt. Ellenben az a sok hely egy aranyos drágaszág fizetős féle volt, messziről nézve azt lehet hinni, a MOL kúthoz tartozik.
Mivel hegyi túra volt a cél, elindultunk felfelé, hátha találunk fentebb "megoldást". Útközben láttam a gyerekkoromban berögzült helyi taxikat - aki járt már szezonban itt, az tudja hogy ezek a hegyre felfutó Uaz -ok.
A megoldás végül egy parkoló lett a Szegedi Róza / Kisfaludy utca sarkánál. A kiírás szerint fizetős volt ez is, de érdekes módon jóval olcsóbb mint a lentiek. A bónusz végül az volt, hogy senkinél nem lehetett a díjat befizetni, úgy néz ki a pénzt beszedő emberek magára hagyták a helyet. Ami azt illeti el is kezdett burjánzani a gaz a parkolóban elég rendesen, látszott rajta hogy jó ideje nem gondozza senki.

 A parkolóból már gyalog mentünk fel. A Kisfaludy ház tövében feltankoltunk forrásvízzel, aztán go to hegy. A Rózsakőnél valakik komolyan vették a pünkösdi ajánlást, mert tele volt szórva a környéke rózsaszirmokkal. Az idevágó passzust (Badacsony, Rózsakő) keresse ki önszorgalomból az, akik kíváncsi a történetre.
 Őszintén szólva tartottam az öcsém 5 éves kislányától, Nikitől. Azt gondoltam lesz ribillió a kis mozgás miatt, legnagyobb meglepetésemre viszont nagyon élvezte a hegyi túrát, elég sokszor miatta siettem, nehogy már az apja "megelőzze". Nem érdekelte mekkora lépcsők vannak, akkor sem, ha a lépcsőfok kb a derekáig ért.
 Hála az égnek a hegy tetején sikerült kerülő nélkül mennünk. Először megtaláltuk a Fonyód felőli kilátót, majd tőle észak-nyugatra megtaláltuk a kőkeresztet is, amit célként jelöltünk meg előzőleg. A nap aranyköpése amúgy az volt, hogy ha már egyszer nálam volt az E61i telóm GPS modulja, egy elágazásnál nézzem már meg, merre kell menni. NDrive és a gyalogösvény a hegy tetején, halálos kombó...

 Lefelé könnyebb menni mint felfelé. Ez Niki mai napi felfedezése, bár ez utóbb igaznak bizonyult. Lefelé tényleg összehasonlíthatatlanul könnyebb volt, bár a csapat nő tagjai nem egyszer fogtak padlót/követ. Aztán végül sikeresen leértünk, bár a lány vicces módon 100m -el az autók előtt elhatározta, ő az apja nyakában utazva akar tovább menni. Akkor és abban a szituban ez jobban ütött, mint bármilyen pia.

 Hegyi túra után átnyargaltunk Nemesvitára. Erről a menetről nem tudtunk előre, nem is értettem öcsém miért megy "rossz" irányba Balatonedericsnál. Hát ha a lány lómániás, be lett fizetve némi lovaglásra. A hely szép amúgy, van szállás, a körülmények kulturáltak. Nem lenne rossz akár tali helyszínnek sem.
 Volt még némi átvonulás Balatonfenyvesre is, mert az öccs és lánya fürödni akartak. Mi még körülnéztünk, aztán go haza.

 Kisautó végig tette a dolgát. Lassan ideje lenne gyújtást ellenőrizni, mert bár nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik 2007 -ben, a nyári talin állítottam utoljára (most néztem és tényleg: blog szerint is ). No meg vezérműláncot is jó lenne cserélni, mostanában elkezdett csörögni (kb 35-40eKm lehet benne, ha az előző tulaj nem cserélte eladás előtt - és miért cserélte volna...). Megtett táv kb 200Km, átlag fogyi 5l körül. Jó volt kikapcsolódni végre...

Anyagiaknak igaz eléggé híján vagyunk, de "ajándék" kategóriában sikerült végre feljavítani a vizipók nyári gumis felnikészletét. Megtörtént a homokszórás, majd szinterezés. A rohadósabb fajtákon a sebhely emlékeztetett csak arra, hogy milyen is volt kezelés előtt.

A dolog nem volt azért olyan egyszerű, kiderült ugyanis, hogy az egyik gumiban van egy szeg. Legalábbis ezt hittük, de amikor kiszedtük, inkább tűnt egy csavarnak. Végül a probléma meg lett oldva, a gumi meg befoltozva, a vizipók meg visszakapta a saját papucsait.

Leszedtük a gumikat a gyári felnikészletről. Így már érthetővé vált, miért is kellett bizonyos gumikat gyakran pumpálni.

Találós kérdésünk a következő: melyik felni (1db) az, amelyik tömlő nélküli gumival volt szerelve?
A készlet utolsó darabja a fotózás pillanatában éppen megszabadult a gumitól, de jelentem az is olyan állapotban van, mint a képeken legjobbnak tűnő - szintén tömlő nélkül volt szerelve. Ha a felnik állapota engedi (még előbb a most elég lapos pénztárcám), a távoli jövőben a téli gumiszett felnijei is kapnak szintert, meg utána tömlő nélküli szerelést.

U.i.: a fűtő légtelenítés azóta sem lett megejtve, de tökéletesen működik a hűtő/fűtő rendszer, a fűtés pedig durvább mint volt.

Természetesen itt is megállt az idő több hónapra.

December 24 -én jött egy meglepi: olyannyira lemerült az akksi, hogy a műszerfalon sem volt élet a gyújtáskulcs elfordítása után. Ekkor próbáltunk bele életet lehelni a kék segítségével, de ezt végül feladtuk, esélytelen dolog volt ilyen állapotú akksival.

Az akksit később hazavittem, majd töltőre került. Úgy tűnt, egy hosszú töltést követően üzemképes marad. A fehér közben megkapta a kék akksiját, jelenleg is azzal üzemel. Az immáron kékbe került másik akksi viszont annak ellenére szenved, hogy használat előtt rámértem, és stabil 12.5V feletti feszültséget lehetett mérni rajta, több héttel a töltés után.

 Második napirendi pontként előszedtük a téli gumis szettet, megfelelő nyomásra felpumpáltam, majd felszórtuk a gépre.
Nem, továbbra sem óhajtjuk hóban használni egyiket sem, a csere oka csak az, hogy lassan mennek a felnik szinterezésre. A gumik mostanra iszonyat megbízhatatlanok, gyakran eresztenek le, a korrodált felnik miatt mostanra teljesen megbízhatatlanok lettek.

Pénteken volt egy utam zergeszegre, akkor érezhettem első alkalommal, milyen az ha nincs termosztát a hűtő rendszerben. Iszonyat nehezen melegszik fel a gép, pedig akkor már bőven pluszban volt a hőmérséklet.
Tegnap a kék sikeres "légtelenítése" után beterveztem, hogy ma megkapja végre a fehér is a (most már lyukas) termosztátot. Kapott új hűtőlét is (20 fokosra keverve ez is), mert a régi hiába töltött kevesebb mint 1 évet a rendszerben, szedte össze a sok retket. Bár az is igaz, hogy ez már érezhetően kevésbé volt retkes, mint amit akkor eresztettem le, amikor először cseréltem le a vétel után.
 Volt még némi kipuff buherálás is tőcsavar cserével, majd jött egy próbaút, ahol a hűtő elsőre normálisan üzemelt. Fűtőradiátort újfent nem légtelenítettünk, ezt is idő hiányában, majd legközelebb megejtem.

 Régen született bejegyzés, ideje volt hát a következőnek.

 Valamikor tavaly az összerakás után volt egy kínkeserves légtelenítés, akkor egy fél napos melóval sikerült elérni, hogy a hűtő normálisan működni kezdett.

 December 24 -én faterral tettünk egy kört a Puntoval, majd a garázsba pakolás után be akartuk indítani a két vizipókot. A kéket sikerült is, majd átgurultam vele a fehérhez, hogy segítsen indulni a fehérnek (róla megy a blog szintén).
 Nos a segítség közben elkezdett kúszni a hőmérő szépen, majd elhagyta a 95°C -os beosztást, és indult a 100 -as érték felé. Ennek a fele sem tréfa, rá is toltam a fűtőradiátort, meg a ventijét bekapcsoltam. Szerencsére elég hatékony a szerkezet, így szépen megfogta a túlmelegedést. Akkor a hideg miatt nem is próbáltam meg javítani. A hideg miatt nem született amúgy blogbejegyzés sem, mert az autók nélkülem a garázsban pihentek e pár hónap alatt (korábbi kórházas kalandjaim miatt a család befenyített... ).

 A tegnapi napon végre megjött a jó idő, bár ha hinni lehet a híreknek, 1 hét múlva megint a hó fog szakadni.
A szép időnek köszönhetően húztam is ki a garázsba. Az első elvégzendő feladat a hűtőrendszer gatyába rázása volt. Vizet leeresztettem, majd kiszereltem a termosztátot. Mivel az elég retkes volt, ezért kapásból félre is szórtam. Előszedtem az egyik régebbi projectet, azaz a lyukat termosztátot.
Történt ugyanis, hogy a Mester tett egy javaslatot, még a fehér termosztát gondja idején. A javaslat a következő volt: ha az új autóknál divat a lyukas termosztát, lyukasszam ki én is. 2, maximum 3mm -es lyukat javasolt, plusz pozicionáljam a lyukat összeszereléskor úgy, hogy az felül legyen. A lyukasztás eleinte annyiból állt, hogy a termosztát tányérjába mélyesztett pontozást megreszeltem a dudoros oldalán, mert akkor még nem volt szó a lyuk méretéről, csak arról hogy legyen. Még tavaly év közben készült egy V1.1 verzió ebből a dologból, ezt a fehérnek szántam. Aztán beépíteni lusta voltam, mert amíg jó idő volt, termosztát nélkül röhögve elvolt a gép. A fehérrel azonban a minap mentem "állás interjúra" (cégen belül, röhej), és hát a hidegben elég nehezen akart bemelegedni a hűtővíz. Ekkor gondoltam hogy a kéken összekötöm a kellemest a hasznossal, jöhet a teszt élesben.

 Most azonban jött a javaslat, hogy ez a lyuk legyen egy 2-3mm -es furat. Szétkaptam hát a legjobbnak ítélt termosztátot, ami egyben a fehérnek szántam régebben. Mivel ez volt amit megreszeltem - de a furat meg jóval kisebb volt - kaptam elő egy 2.5 -ös fúrót, majd adtam neki.

 Hogy mi is ez az egész?
Nos álljon itt egy kis magyarázat: a vizipók vízpumpája az olajkarter külső oldalán, gyakorlatilag a motor bal alsó felén található. Ez előtt van közvetlenül a termosztát, ami értelemszerűen hidegen zárt állapotban van. Az ehhez csatlakozó 3 vízcső közül a legvastagabb pont a termosztát elé van bevezetve, emiatt hajlamost arra, hogy a hűtőfolyadék feltöltése közben itt megszorul egy légbuborék. Természetesen ha ez megtörténik, akkor van egy ördögi kör: ahhoz hogy kinyisson, kellene felfűtött víz a hűtőn keresztül, ami nyitná a termosztátot. Viszont amíg ott a buborék, addig nem fog nyitni a termosztát, pedig ha nyitna, a buborékot átdarálná a vízpumpa a rendszeren, és végül az a kiegyenlítőben "landolna".

 Nos a lyuk elvileg ezen segít, és még valami máson.
Eredetileg feltöltés közben átjárhatóvá teszi a rendszert, így nem tud összegyűlni a levegő a termosztát előtt. A valami más az a hengerfej tömítés kezdődő átégése, amikor még forralni nem forralja a rendszert, de juttat némi égésterméket a rendszerbe, ami állítólag hasonló problémát tud okozni. No ezzel a megoldással elviekben kitolható a problémamentes használat időszaka, akár 5-8e Km -el is.

 Ez idáig puszta elmélkedés volt, de aszongyák' a puding próbája az evés, az evésé meg ugye a hányás...
Felkerült tehát a módosított termosztát (V1.2), ezt követően jött a hűtőlötyi. Kapásból többet nyelt be mint szokott elsőre, aztán jött a próba. Gép beröffent, majd kivittem a garázs melletti kis féloldalas emelkedőre. Gondoltam rásegítek hogy biztos ne maradjon bubi a termosztát előtt, de erre úgy néz ki már nem lett volna szükség (lásd másik gép kövi bejegyzése). Elsőre lehetett látni, hogy lassan kúszik a hőmérő, és amint elérte a kapcsolási hőfokot, a hűtő beindult.
 Üres hűtőrendszert feltankolva még soha nem volt ilyen egyszerű dolgom. Fűtőradiátort még nem légtelenítettem, de korábban hiába kínlódtam azzal is, akkor is csak gyötrelmes küzdelemmel lehetett légteleníteni. Most meg - mint az álom - ennek így kellett volna működnie alapból.

 A mai napon aztán újult erővel mentem ki a garázshoz, azaz mentünk Ancsával.
A kék gép kapott végre külső visszapillantó tükröket, ezeket idáig elfelejtettem felszerelni annak ellenére, hogy voltam egyszer egy 2-3Km -es próbaúton (tavalyi, elvileg megtörtént légtelenítés után).
 Volt továbbá egy bosszantó dolog is, ami már azóta zavart, hogy megtörtént a felújított motor első indítása. Ez a bosszantó dolog egy zörgés volt. Olyasmi, mint ha egy léges motorburkolatát lelazítanám, és az a motor lendülésére rezonálna. A hangot ugyanis akkor lehetett hallani, amikor éppen elindulok, vagy váltok, és a motor alacsony fordulaton kissé jobban beleng. Viszont ez elég hülyén hangzik, tekintve hogy ennek a motornak nincs is külső, lemezes burkolata.
 Még a hűtő babrálása alatt feltűnt, hogy valami nem stimmel a tank körül. A tank egyik csavarjához van rögzítve az egyik bowden tartó konzolja (vagy mi a neve), ez azonban a levegőben lógott - szerencsére nem veszett el a több próbaút alatt sem. Ma tehát ez rögzítésre került (plusz megmozgattam mindent ami akár csak hasonló hangot is adhatna szerintem), és az ezt követő próbaúton nem hallottam a szokásos zörejt.

 Szintén ide tartozik, hogy megtekintettem, dolgozik e a depressziós előgyújtás. Jelentem a karbi átalakítása nem sikerült, legalábbis úgy néz ki. Gyaníthatóan ezért érezte meg az emelkedőt a tavalyi menetpróbán...
Hogy ez utóbbi a karbi vagy a megszakító egység hibája, majd legközelebb kiderül.

 Ami még kimaradt:
úgy néz ki megvan, miért hülyült az egyik karbi korábban. Meg hülyül most ez is, bár csak bizonyos esetekben. A megoldás a mágnesszelep, ami alap esetben zárva van. Nos ez alap esetben is picit nyitva van, szóval érik a csere. Poénból megsasoltam a helyi kedvenc Fiat cuccos boltomban, és nagy meglepetésre lehet is rendelni újat. Már ha van kedve valakinek kifizetni érte több mint 17 ezrest. Sikerült szerezni egy "új" szelepet (beépítés későbbre tolva), szóval megint Audi alkatrésszel üzemelhet majd a gép...