A múltkor gátlós problémára meglett végül a megoldás: sikerült szerezni a légeshez való gumi pogikat. Mint kiderült, ez is beletartozik a 800 alkatrésznyi eltérésbe, ennek megfelelően a méretekkel nem stimmelt minden. A vizipók gumi pogácsái szélesebbek mint a légesé - viszont mivel csak az utastér oldali porlott szét, ezért felesbe ment a csere. Szerencsére a problémát megoldotta, azóta újra használatban van a kisautó.

 Viszont egy másik probléma most buktatta le magát.
Korábban, a felújítás alatt ki volt szerelve a hátsó szélvédő, amire akkor felragasztottam a bal oldali fűtőszál sarut. Mivel nyáron nem nagyon lehetett tesztelni a páramentesítő funkciót, ezért kénytelen voltam megvárni az őszi időt. Csak annyiban bízhattam, hogy ha a műszer szerint van vezetés, akkor funkcionálisan is jó lesz. Hát nem lett...
 Aztán valamelyik nap kissé idegesen kivittem egy multimétert, és gondoltam nekiállok méricskélni. Mivel lehúzott sarukkal is akartam, ezért először a javított, balos sarunál csatoltam szét, aztán következett a jobb. Az viszont jól ott maradt a kezemben, úgyhogy mindjárt még jobb kedvem lett. Viszont ha már leesett a helyéről, gondoltam megnézem hogy így működne e, ha kézzel odaszorítom - hátha csak a szentlélek tartotta, amíg le nem esett. Nos odaszorításra elkezdett a szélvédő fűtés dolgozni, így (és a szabadon maradt felületekből ítélve) az előző tulaj barkácsolhatta oda valami nem odavaló ragasztóval. Hurrá, lehet megint kiszedni a szélvédőt...

Apropó kiszerelés: mivel a gépek fűtetlen garázsban vannak, lenne egy kérdésem a tapasztaltabbaktól. Lehet, vagy nem célszerű ilyen hideg időben a szélvédőhöz tartozó kéder gumikkal szórakozni? A hátsó szélvédőé nekem ugye igencsak kritikus, mert nem kompatibilis alkatrész, így nem szívesen áldoznám fel.

Épp tartalék dolgokra vadásztam a városban, amikor elkezdett egy aranyos kis fémes kopácsolás hallatszani. Erősebb lett, majd olyan volt gödröknél, mint ha valaki egy fém valamivel a kasztnin kopácsolna. Mivel a hang jobb hátulról jött, elkezdtem ott keresni. Sorra vettem mindent, ami lazulásnál ilyet tud okozni, de hátsó ajtó rendben, kalaptartó konzoljai stabilak.

Aztán gondoltam egy merészet, és kikaptam a hátsó ülést. Kb ez a látvány fogadott...

Mivel a kisautó(k) elsődleges feladata az utóbbi időben a lekésett melósbusz pótlása, pár hete is ezért tett egy tiszteletkört. Viszont nekiállt jelezni kanyarokban az olajnyomás jelző lámpa, aminek marhára nem örültem. Miután felidéztem hogy mikor is volt utoljára szint ellenőrzés (nyári tali előtt közvetlenül), még jobban elkezdtem aggódni, mert a mocskos anyagiak miatt alig voltak használva a gépek. Melóból hazaérve gondoltam tankolok rá ha tényleg kevés az olaj, de már ott elakadtam, hogy amikor leszedtem az olajbeöntő sapkát...

Nos jelentem a rugó és a tányér az mint olyan, na az hiányzott.
Aztán e két tettest megtaláltam amikor belenéztem a betöltő nyílásba, fennakadt mindkettő a lefolyó peremén. Csak a rugót tartó alátétet nem leltem, az a vezérműfedél alján lehet, majd lánc cserénél levadásszuk.

Apróságok: első csomagtartó tetőről kiderült, hogy lehetne még szintezni. Kapott egy pár mm vastag teflon alátétet a menetirány szerinti jobb oldali zsanér alá, így végre tényleg szintbe került lezárt állapotban, érezhetően szebben is áll.

Hátsó lámpabúrákat lecseréltem újakra. Nagyon szépek a régi viselteshez képest a narancs és vörös fények. Csak nem találtam narancs üvegfejű csavarokat, azt kell venni.

Tegnap és ma próbaúton volt a kisautó. Nem nagy távok, spórolás van ezerrel. A tegnapi út a szép szintkülönbségekkel operáló 7 -esről szólt, szépen vette az akadályokat. A mai út már pocsékabb útminőség alapján lett választva, egy Nagykanizsa - Murakeresztúr távot futottunk le. Vicces módon megtette a gép a távot hibátlanul, majd amikor "programon kívül" elmentünk bevárásolni vele, nekiállt fulladozni, majd le is fulladt. Azt hittem alapjárati probléma, már készültem a legrosszabbra, mivel ilyen gondja nem lehetett a karbinak. Nagyon nehezen, nagyon szenvedve, hosszú indítózás után lehetett csak beindítani. Gondoltam adok az alapjáratra, de nem igazán érdekelte a gépet. Ahogy nézegettem a karbit, láttam hogy kipattant a tartójából az egyik gyújtáskábel. Meg nem néztem közelebbről, de mivel volt a fehérnél is egy hasonló tüneteket produkáló hibánk, sejtettem hogy mi a gond. Alighanem a kipattant kábelt elkezdte megsütni az egyik kipuff leömlő...

Igazítás után  újra pöccre indult, újra hibátlanul ment. Kábelt meg legközelebb visszanyírjuk, elég nekünk jóval rövidebb is.

Hónapok óta alig haladtam a géppel.
Időnként ténykedtem a karburátorokkal, hogy sikerüljön összehozni végre egy olyan motort, ami pöcc-röff indul, szépen viselkedik, szép alapjárata van, és menni is megy annak ellenére, hogy az ex-Raszta motor vezérmű tengelye is rendesen kopottnak tűnik (egy hengerre).

A felújításkor anno sikerült beszerezni egy Weber 30 DGF 4/100 -as karbit újonnan, az OGY&KG Művek segítségével. Azt tudtam még a behozatal előtt, hogy lesz meló a karbival, de hiába faragtattam rá a gyárilag hiányzó csőcsonkot a depressziós szabályzás számára, a szaki alaposan félremérte a dolgokat. Túl kicsi lyukat fúrt a csőcsonk belsejébe, emiatt nem tudott akkora vákuum hatást kelteni a dobon, ami ki tudja téríteni a megszakító alaplapját. Az viszont látszott hogy próbálkozik, innen aztán tudtam, hogy az elképzelésem jó volt, csak el lett szabva. Még mielőtt jön a kérdés: azért óhajtottam ezt a funkciót akár utólag is beépíteni, mert igencsak megérezte a kisautó, ha emelkedőn kellett küzdeni - nem egy haszontalan találmány...

Felfúrni már nem volt olyan egyszerű: előszöris nem tudtam, mekkora átmérővel lett fúrva a csonk. A gumicső felőli végén olyan belső átmérőt kapott mint a karbi gyári megfelelője, a torokban viszont ugye nem lehet méricskélni. Az öreghez nem nagyon akartam visszamenni, mivel lenyúlt a karbiról egy műanyag alkatrészt, amit pofátlanul le is tagadott. Aztán nem sokkal ezelőtt az is kiderült, hogy nem is találtam volna meg (mármint az öreget), ugyanis időközben elhalálozott. Gond volt még az is, hogy beépítve nem találtunk olyan kis átmérőjű fúrót, ami átérte volna a beépített csonkot teljes hosszában.

 Félre is tettem a 4/100 -as karbit. Elővettem helyette egy másikat, ezt anno a Rasztától vettem, szemre olyan, mint ha új lenne. Ez a 3/151 -es viszont tuti volt használva, mert elég szép íve volt a talpnak, ami nem jellemző az új, vagy alig használt karbikra.
Mivel alapvetően nem ment rosszul a gép vele, csak az alapjárat szórakozott, először próbálkoztam tömítésekkel, nem jött be. Később véletlenül beelbotlottam egy emberbe, aki mint kiderült tud karbi talpat síkolni nekem - nosza repültek is le a karbiról az alkatrészek, és lett is szép sík talpa a delikvensnek. Mostanra kezdett nagyon kultúrált kinézete lenni a karbinak, az alapjárat viszont továbbra is olyan volt, amilyet én nem tűrtem meg. Bár ki lehetett trükközni a gázkar és az emelt alapjárati rész hangolásával, de akkor sem tetszett, ha pl a fehér vizipók után kellett meghallgatni.

 Az utolsó felvonás már pár nappal ezelőtt zajlott. Dexter javaslatai miután nem váltak be, kipróbáltam a frissen megérkezett, vadi új karbitálcát. Már az idejét sem tudom mikor lett megrendelve, nyári talin is elkallódott, most viszont Gyulának hála megérkezett. Gépkönyvből sasoltuk a gyári paramétereket, mindent amit lehetett beállítottam rajta (esküszöm a fehér pók karbijával összesen nem molyoltam ennyit ), bekerült az új tálca, új tömítések, és vártuk a csodát...

 A csoda végül az lett, hogy ugyanolyan sz*r az alapjárat, vagyis izé, még sz*rabb.
Na itt lett elegem az egészből: leporoltam az "A" tervet, azaz előkaptam a 4/100 -as karbit. Gyári állapotúra visszafarag, fúvókák, fedél vissza, úszót a megszokott helyre (ennyit a könyvről). Tálcánál volt egy kis gubanc: anno Csanak átfaragott egy karbi tálcát a 4/100 -asnak, mert hát az nem olyan az emelt alapjárat vezérlésnél, mint a vizipók gyárija. Mivel az új tálcát nem óhajtottam szétvágni egy olyan kísérlet miatt, aminek nem látom előre az eredményét, előkerestem a faragott tálcát. Mivel marhára nem volt kedvem épp akkor tömítést vágni, előkotortam két használtat.
 Jött a 4/100 -as műtétje: régebben egy varrótűvel kiderítettem, hogy az utólag beépített csőcsonk belső átmérője 0.6mm (tű épphogy befért, azt meg tolómérővel már le lehetett mérni). Viszont nem tudtam hogyan volt rögzítve a csonk, ezért megpróbáltam finoman megmozdítani. Miután a finomkodást nem szerette, kombinált fogó a kézbe, és a csőrén lévő négyszög profillal megragadva elkezdtem tekergetni a csonkot. Nagy nehezen rá is állt a noszogatásra, de borzalmasan nehezen adta meg magát, negyed óra tuti volt, mire sikerült kitépni a helyéről. Mint utólag kiderült, az öreg pillanatraganyóval rögzítette...

 Innentől felgyorsultak az események: mentem is a megszokott esztergályos műhelybe. Itt jött egy olyan rész ami idegőrlős, ugyanis fogalmam sem volt, mekkorára kellene felfúrni a csonkot. 0.6mm -nél nagyobb kell, az tuti. Ha túl nagy, az a gond hogy olyankor is vezérelhet, amikor nem kellene. Ha túl kicsi lesz a furat, akkor meg ugyanott fogok tartani, ahonnan indultam. Ezek ráadásul akkor derülnének ki, ha újra be lenne ragasztva a helyére, és élesben próbálnám a karbit.
Végül elvetettem a korábbi 0.7-0.8mm körüli tervet. Már csak azért is, mert az esztergályos műhelyben nem találtunk hirtelen 1mm -nél kisebb fúrót...

 Fúrás, meg a fogó nyomainak eltüntetése után nyomás haza ragasztani. Itt aztán kiderült, hogy az öreg anno elszabta a csonkon lévő vállat is, ami felült korábban a karbi öntvény házára kívül. Nagyjából belőttem a szöget (torok miatt a csonk vége szögben le van csapva), majd ragasztóval bekenés után óvatosan bepozícionáltuk a pillangó szelep tányérjáig (így most legalább nem támasztja ki egy picit sem, mint korábban).
Usgyi ki a garázsba, ahol használt tömítésekkel, és egy viharverte karbi tálcával olyan gyönyörű alapjárata lett a kisautónak, hogy öröm hallgatni.

Üröm az örömben, hogy az emelt alapjárati vákuum rész szépen lassan elkezdi emelni a gázt, és elég pörgős lesz az alapjárat emiatt. Pár perc után sikerült rájönni, hogy már megint az a nyavajás vákuum szelep szórakozik (zárt állapotban mégsem zár teljesen), ami egyszer már szivatott. Ideiglenesen kikötöttem ezt a funkciót, már csak azért is, mert egyenlőre érthetetlen okból alig változik az alapjárat a hűtő ki/bekapcsolásakor. Alighanem most végre meg lesz csinálva az egykoron Csanaktól beszerzett mágnesszelep, ami valami "négykarikás" gépből származik.


 Hosszú volt ez idáig, de a lényeg:
-felújított megszakító egység idáig szépen teszi a dolgát, 10° -on megy ismét, azon nem csörög (lassan nekiállok a fehér pók megszakítójának is)
-ex-Raszta mobil motorja beépítve, működik
-végre sikerült összetákolni egy fasza kis karbit, ami mostanra úgy működik, ahogy én azt már az elejétől fogva akartam. A depressziós vezérlés is üzemel végre, az 1mm -es fúróval úgy tűnik tényleg sikerült jól eltalálni a méretet.

 Ezek után tényleg semmi akadályát nem látom, hogy talira induljunk a kis kék veszedelemmel. Bár addig még van nagyon sok minden, amit meg akarunk oldani (pl kis díszlécek, első csomagtartó fedelének gumiszalagját beépíteni, futóművet állítani, fékdobokat próbaképpen cserélni a gyári újakra), de végre megvan az a lépcsőfok, hogy van egy szépen ketyegő, üzembiztosan doromboló motor, amivel el merek menni találkozókra is.
Tehát ha nem jön közbe semmi, őszi talira húzunk mint a vadlibák, és végre kék autóval.

Remélem felgyorsulnak az események. A cél az, hogy végre a más(od)ik vizipók is eljusson végre a nyári talira. Igaz tavaly is ez volt a cél, de jobb későn mint soha.

NKH -nál érdeklődve (vagy minek hívják, ha nem annak akkor írja le valaki ) közölték, hogy kicsit egyszerűbb és olcsóbb hivatalossá tenni egy motorcserét mint gondoltam, így el is lett döntve, hogyan lesz megbízható motorja a kisautónak. Gyári motort  kiszórjuk, az ex-Raszta mobil motorja kerül a helyére. E motor megbízhatóan üzemelt a kisautó haláláig, így most a két "fél"  összeházasításából remélhetően újra egy megbízható vizipók fog származni. A gondolatot tett követte, a motor meg is kezdte a felkészülést arra, hogy ismét munkába álljon.
 A mai napon faterral kiszálltunk a garázshoz. Mivel nem mostanában csináltunk ilyet (motor+váltó ki/be pakolás), a motor szerelékein kívül mindig kifelejtettünk valamit, hogy mit kell volna még leszerelni, szétkapni. Aztán legnagyobb örömömre végre kiszórtuk a sokat kritizált motort, beszerelésre előkészítettük a váltást. A régi motorral fogalmam sincs mi lesz, majd ha magamhoz térek (meg Csanak nyilatkozik, mi is lehet már megint) akkor megpróbálunk kitalálni valamit.

A kiszerelés lehetőséget adott egyebek mellett arra is, hogy cserélhessem a felső vastag vízcsövet. Szerencsére van még nem toldozott-foltozott jó állapotú raktáron, így egy szép példányt kaphat a gép - igaz így viszont nem a vékonyabb, első szériás lesz, mint amit szántam eredetileg.

A kisautók mostanra alig vannak használva. Anyagi lehetőségeinket összeszedve erősen más dolgokra koncentráltunk, pl rendeztük az leguzsorásabb hazai bankot, emiatt aztán nem igen jutottak források a melók folytatására. Használat szempontjából a fehér tesó volt egy hosszabb kiránduláson (pesten temetés miatt), szokásához híven vitt és hozott egy szál hiba nélkül. Hosszabb utat ezen kívül egyik sem tett meg.

A kék kisautón emiatt aztán olyan vastagságú por gyűlt össze, hogy életemben nem láttam még ilyet a saját autóimon. Gondoltam megérdemel annyit a kicsike, hogy hétvégén futkozós autónak használjuk, a megszakítós javítást leszámítva nem volt ugyanis hónapok óta mozgásban. Mosás után össze lett számolva minden olyan meló amit még nem végeztem el, de rövid távon sort kerítünk rá. Díszléceket ha jól vettem észre lehet formázni bizonyos mértékig hőlégfúvóval, viszont a sajátok eléggé tré állapotban vannak, ezért kell keresni az ajtókon kívüli 4db kis elemet. Akinek van ilyen és meg is szabadulna tőle, írjon már ide plizz.
 Fékdobokat asszem' lassan kidobálom, és felszórom a lengyelből érkezetteket.  Első csomagtér szigetelőgumit kell még rendezni, meg elvinni egy futómű beállításra. Valamint kell egy felső vízcső csere, mert a jelenlegi meg van kissé repedve a tartógyűrű alatt, és szépen szivárog a víz.

 Ami a hosszú szünet alatt kimaradt:
még tavaly nekiálltam hogy felújítsam az egyik Marelli elosztót. Gondoltam ha van már három, hát összehozok belőlük egy olyat, amibe a legjobb alkatrészek kerülnek. A megszakító egységet kapásból selejtezni kellett volna, de az egyiket korábban barkácsolták, így mindkét kalapácsot ki lehetett szedni. Ezeket némiképpen meg is csiszoltam, ugyanis minden kalapács kráteres/dombos volt. Bár volt egy vadi új egységem, de ezt a gyári vezérműláncokhoz hasonlóan tartalékolni akartam.
Természetesen nem a legjobb lett az eredmény, ezért ezen a ponton elkezdtem mélyebbre ásni az öntvény házban. Kikerültek a röpsúlyok, alátétek, rugók, minden. Ekkor derült ki, hogy mi az ami csalásra tudja késztetni a viseltes egységet, nevezetesen a röpsúlyokat nyitó kics csapoknak amikor elkopik a műanyag hüvelye. Kapni nem lehet ugye, ezért átszaladtam a másik garázssoron lévő esztergályoshoz. Nem volt olcsó a méretéhez képest, de készült kapásból 4db ezekből, a más(od)ik 50% marad egy majdani fehér vizipókos felújításhoz. Na ekkor jött az hogy mindenféle szutyok/hideg idő tombolt, én meg hónapokig oda sem néztem a garázsba. Idén aztán amint megjött a jó idő, folytattam mindent ott ahol hagytam - konkrétan egy szerelős szőnyegen, ahol darabokra kapva ott pihent a 3 Marelli szétterítve. Szemre a leg esztétikusabb rugók kerültek be, alátéteket hézagoláshoz nulláról indulva válogattam össze. Bekerült az új megszakító egység is, és a legkevésbé kotyogó csuklójú vákuum dob.
 Ezután megint nem történt semmi, mivel ekkor már csak a szintén vadi újonnan várakozó kondit keleltt volna csak berakni, de erre azért nem került sor, mert Krizsy még állította hogy jön az a román csodaEgyújtás. Aztán egy nap elfogyott a türelmem, kondit bevágtam a helyére. Hézagmérővel beállítottam a 0.4mm -t, majd bekerült az egység a helyére. 10° gyújtásszög, aztán hajrá. Mivel elég régen nem szórakoztam ilyennel, elsőre zárást sikerült eltalálni nyitás helyett. Aztán összejött végül a móka: a motor gyönyörű szép alapjárattal dolgozik, teszt emelkedőn nem csörög, Zelmotot leszámítva nem is volt még ilyen faszagányos "elosztóm". Viszont a gép ugyanolyan gyenge országúton, szóval úgy néz ki tényleg a vezérműtengely van kuka állapotban (a felújítással ezt akartuk megerősíteni vagy kizárni).

 Friss hír, miszerint bár forralni azóta sem forralt, olajat sem engedte össze a vízzel (vagy fordítva), de véletlenül bekukkantottam motortérbe. Mivel valami gőzölgött a karbi környékén, gondoltam megnézem mi lehet az. Kábelre gondoltam ami nekiér a kipuff leömlőnek, és azt pörköli. Aztán arra lettem figyelmes, hogy olajtócsa van több helyen is, pl hátsó gyertya külső üregében, légszűrőház és harmonikás kanyarcső csatlakozásánál, stb. Szűrő házát lekaptam, kanyarcső harmonikáiban tócsákban állt az olaj. Azt hiszem kezdek lassan ideges is lenni, de nem adom fel, továbbra is cél hogy a kékkel menni nyári talira...