A nyári tali után nem nagyon volt használatban egyik gép sem. Jött azonban egy "macskamentés" project (nem az itthoni macsekot érintette), aminek keretében előszedtem a kék gépezetet. Gondoltam leugrok még bepakolás előtt a benzinkútra, ahova gyakorlatilag majdnem végig "lejtmenetben" kell közlekedni. Az egyik kereszteződésből kikanyarodva aztán egy jókora dörrenés volt hallható hátulról, majd megszűnt létezni a meghajtás...

Na, gondoltam most esett szét a múltkori menesztőt túlélt hardi, vagy a csereként beszerelt menesztő. Az odáig stimmelt, hogy menesztő lett végül a helyes tipp, de kivételesen most a jobb oldali, nem a múltkor szerelt balos. Fogalmam sincs hogy a fenébe történt, hogy 5-600Km -en belül ugyanúgy tört el mindkettő (lásd képeket), de sikerült összehozni. Beszórtam egy újabb tartalékost, illetve új csavarokkal láttam el (a megmaradt kettő amúgy is enyhén szólva meg lett hajtogatva). Folytatásként amúgy a fehér gép kapta meg a feladatot (illetve azzal vontattuk fel a garázsába a kéket), majd 60Km -el később az is nekiállt tiltakozni, orbitális csatazajt produkálva kitekerte a kipuff 8 tartócsavarja közül az alsó négyet. Az a napunk rohadtul nem volt szerencsés, bár nem autós téma, de a mindig vigyázós merevlemezeink közül az egyik terrást a nagy semmiből ellepték a szektorhibák, tehát nagyon örültünk aznap...

 Elviekben készült egy újabb szélvédő fűtéses műtét is.
Anno a megvételkor le volt esve a balos saru, azt korábban sikerült visszaragasztani. Mivel a fűtés akkor sem akart működni, kicsit megmozgattam a jobbos sarut is - aminek sok nem is kellett, legalább megtudtam, miért nem volt működőképes a balos ragasztása után.
Jó ideig nem találtam meg az első alkalomról megmaradt ragasztót, aztán amikor megtaláltam, szembesültem azzal, hogy az ezüstös komponens elkezdett eléggé beszáradni. Kaptam lakk alapú fűtőszál javítót, de az tényleg csak a szál meghekkelésére alkalmas, a saru megtartására viszont teljesen alkalmatlan volt. Ezek után módosítottam az alapanyagokon, majd kikaptam és hazahoztam a szélvédőt javításra. Párával azóta még nem sikerült találkozni belülről (kevés használat miatt), de az utolsó garázsolásnál eléggé hideg volt, és kézfejjel érezhetően más hőmérséklet volt tapasztalható a fűtőszálas részen bekapcsolás után 5 perccel, szóval elviekben működik (műszerrel kimérve is jó volt a beszerelés előtt).

Érkezett két gyári ritkaság is (mármint az a hazai vizipók állományon):
-az egyik a kartergázcsövet a fém villába befogó gumigyűrű. Csuteeeee küldte el, ami eléggé (mélyen) repedezett volt, így azt egyenlőre elraktam "emlékbe". Illetve ez alapján egy esztergályos készített "másolatokat", amelyek bár nem pontos másolatai az eredetinek (színre pl rohadtul nem ), de a célnak tökéletesen megfelelnek, azaz a gázcsöcset nem vágja szét a fém villa, ami megvezeti. Az egyik utolsóként elkészült példányt próbáltam végül ki, külalakra az az egyik legrondább, de ha az kibírja, majd kap egy szebbet a motortérbe
-a másik egy gumidugó, a motortartó rugó szerelőnyílását takarja. Ez utóbbit Barnapolskinak köszönhetem, és a kék gépre került.
Mindkét kollégának ezúton is köszönet az apróságokért!

Még a szélvédő koszorú (fehér számára) hazahozatalakor lett gyanús, hogy szerencsétlen kék vizipók mint ha betegeskedne. A miklósfai templomnál alig bírt felvánszorogni hármasban, majd kettesben is az emelkedőn, és megszaporodtak a nehezen indulások is. Konkrétan tekerni kellett üzemmeleg motornál is az önindítónak, holott korábban pöcc-röff módon indult. A nehezen induláskor pedig elkezdett "tüsszögni" is az utolsó időkben, szóval ideje volt sámánkodni kicsit.

Mivel djsms féle elektronika üzemelt a fedélzeten, azt zártam ki először, hogy annak lesz baja. Aztán pár emberrel konzultálás után azt okoskodtuk ki, hogy mégiscsak elektronikai hiba lesz a dolog mögött. Csanak alapból a kondit akarta javasolni, csak ugye elvileg ez a gyújtás a "gyári" kondi nélkül is üzemképes, páran anno egyenesen azt mondták, azt kössem is le. Nem kötöttem le, mert ment azzal is. Igazából ez volt az első amit megnéztem, aztán már kiszerelés előtt is lehetett látni, hogy az oda benézést megejthettem volna korábban is. A megszakító ház oldalából kilógó két vezeték közül ugyanis az egyik, a kondié nem egészen arra tekergett, amerre a kondi volt. A megszakító egység kizerelésekor aztán kitisztult a kép, a vezeték tőből szakadt ki a kondiból, szóval hurrá. Bónusz hurrá azért is, mert idáig nem mókolt "kondis csomag" volt, direkt azért vettem újat a Unix -nál, hogy egyben legyen, ép szigeteléssel mindenhol. Hát eddig tartott, most ugyanis egy légeshez kért kondi lett odaforrasztva a drót végére, aztán majd helyet cserél a jelenleg beépített (és kissé szakadtan kinéző) tartalékkal.
Egy kérdés csak a bölcsekhez: ha állítólag enélkül is üzemképes, hogy a fenébe érezte meg a hiányát?

 Az elektronika amúgy okozott mást is:
többen jelezték anno, hogy nem kell nagy borda, hülye vagyok, hogy akkorát raktam az első (nálam végül soha be nem szerelt) e-gyulára. A vizipóknál aztán arra lettem figyelmes, hogy minél melegebb van odabent, annál jobban fog összevissza szanaszéjjel ugrálni a fordulatszámmérő mutatója, persze csak egy bizonyos tartomány felett. Másrészt volt egy másik összefüggés, miszerint forró bordával az alapjárat is lejjebb került (most, kiszerelt e-gyulával igazolva is lett az elmélet). Gondoltam jó buli lenne, ha a FET átkerülne a fém házra - nem zárt térben lenne egyre melegebb kis légtérrel, hanem lenne egy jóval nagyobb hűtőfelülete, szabad légtérrel. Némi dróttal meg lett hosszabbítva minden láb, aztán izgalmas várakozás beszereléskor, majd jön a próba...         ...semmi.
A LED villog rajta, de gyújtás nincs. Hurrá. Örömömben kiszereltem, aztán ha lesz türelmem hozzá, átnézem mi lelte.

 Volt egy olyan dolog, amit már akkor meg akartam oldani, amikor még el sem kezdtünk készülni a tavalyi nyári talira. Csanak nem emlékezett arra, hogy az ex-Raszta motorban miféle szelepemelők dolgoznak, de az OGy féle szótárból származó varrógép hang arra engedett következtetni, hogy ebben bizony a gyári emelők vannak.
Közel két hét kényszerszabadság a melóhelyen, mikor, ha nem most? Na nekiugrottam. A garázs padlóján félig alábakoltam a lebontott (felújított) motort, hogy legalább az olaj ne szabaduljon ki belőle. Szelepfedél le, himbasor le, emelő pálcák ki. Na akkkor most a másik motoron is. Emelőt alá, kisautót fel, földön fetrengés on, szelepfedél le, himbasor le, szelepemelők ki...
Na most mi a jó tetves van, ezek nem a gyári pálcák, Csanak ezek szerint mégis rakott bele "tuning kit" -et. De akkor mi a jó tetvesért varrógépezett? Valaki ordas nagy hézagot állított be szerencsétlennek, mert magától nem állítódik el ennyire, pláne az összes.
Nem is idegesítettem magamat ezzel tovább. Ha már szétkaptam mindent, gondoltam legózok. A lebontott motorról átugrott a himbasor, azon jobban ki voltak hézagolva a rések. A hőmérsékletre tekintettel lőttem egy 0.05mm -es hézagot, aztán mivel kezdett kényelmetlen lenni a fetrengő póz méricskéléshez, elkezdtem Csanakot utánozni, be lehet azt állítani érzésre is. Fél óra, egy rakás káromkodás, a végére viszont belejöttem egész szépen. Az eredmény magáért beszélt, mert szebben ketyeg a kis gép, mint a tesója - megöltem a varrógépet. (grátisz felkerült az egyik szinterezett szelepfedél is, a parafa fedél tömítés kb harmadik-negyedik alkalommal lett újra felhasználva, és már a második hengerfejen szolgál ).

  Ma sikerült hozzájutni egy polcrendszerhez. Igazi régi, veterán, kommunista időkből származó retró darab, kiselejtezték egy intézményben. Ennek (és Ancsának) hála erősen redukálódott a földön heverő cuccok száma, remélem nem tűnik el megint egy önindító (vagy bármi más), mint az utolsó nagy "rendrakásnál".
 A polcrendszer telepítése után faterral választottunk a két soron következő meló közül:
1.: sebességmérő, váltóból a léges csigakerekének kiszórása (jó messzire), majd egy vizipókhoz való beszerelése
2.: olajcsere, szűrő pucolással.
Végül az idő előrehaladtára tekintettel utóbbi mellett tettük le a voksot, szűrő pucolás nélkül. Fater elment aknázni, olajat leereszteni, én meg addig előkerestem a feltöltésre valót. Egy káromkodás is jött az aknából, az akna alján landolt ugyanis az olajleeresztő csavar.
Leeresztés után ment volna vissza a csavar, erre fater kérdi, mi ez a rugó ott. Mondom nem rémlik hogy kellene oda, de biztos nem ok nélkül van ott. Vissza is tekerte a csavart, majd feltöltöttük friss olajjal (Shell Helix).
 Na itt jön az a rész, hogy rakom a rendet, és valamiért megakadt a tekintetem az akna felett valamin: egy fényes gyűrű az akna alján. Mondom lemegyek megnézni mi az, hát egy rézgyűrű. Fasza...

 Kikászálódok az aknából, mutatom az öregnek, kérdi most akkor mi van? Ugye nem kell vissza leszedni az egészet? Mondom volt ott alátét? Mondja nem emlékszik. Fasza, akkor nézzük meg. Hát, a csavar alatt van valami, de nem látni rendesen a sötét miatt. Az viszont biztos, hogy nem réz, pedig az való oda. Na akkor olaj leereszt, csavar kiszed...
 Na itt jöttek az anyázások először. Valami rugószerű izé tényleg volt ott, de mozogni nem mozog, és hát kiáll a karter síkjából. Szereztem világítást, aztán alaposan megvizsgáltam a szerkezetet. Mivel nem találkoztam még élőben ilyennel, csak tippeltem, hát ez egy menetjavító (spirálos, vagy hogy nevezik). Hurrá, megint egy jó pont a "semmi baja" motornak.
Az viszont legalább tiszta lett, hogy az először alátétnek nézett izé nem volt más, mint a menetjavítóból másfél menetnyi kilógó rész, amit a csavar a meghúzáskor szétfeszített akkorára, hogy látszatra alátétnek nézzen ki összeszerelve. Gondoltam felhívok nálam bölcsebb embert, hogy mi a fene legyen, mert bár így üzemelt eddig is, de csak nem hagyom hogy így nézzen ki összeszerelve. Telefon Csanaknak, hogy ő rakta e be ezt az izét. Ő ugyan nem, az valószínűleg még abból a korból származott, amikor még szombathely környékén a kettővel ezelőtti gazdatestben dolgozott, még a bontózás előtt, ahonnan aztán Raszta Bandihoz került később. Végül arra jutottunk, ha így is tömített, akkor rakjam össze, aztán ha nem lesz jó, köszörüljek le belőle annyit, hogy a csavar+alátét síkra fel tudjon feküdni. Nosza akkor rajta, csavar vissza, olaj feltölt, próba. Eleinte semmi, aztán megjelenik óvatosan az első olajcsepp. Fasza. Óvatosan próbálok húzni, gyorsabban jön az olaj. Any*d...

Na akkor szólok az öregnek, olaj megint le. Na neeee...
Pedig de. Olaj le, aztán csípőfogó kézbe (az, köszörűvel két centire a vízcső mellett), öreg lenyisszant egy darabot. Persze nem ott ahol mondtam neki, mindenesetre levágtam még egy darabot belőle, így már fasza. Menet végét visszaigazítottam a helyére, óvatosan beszórtam a csavart, óvatosan meghúztam, aztán amikor szemre felfeküdt az alátét rendesen, úgy gondoltam elég lesz a húzásból. Olaj ismét betölt, gép beindít, szivárgás megszűnt. Hurrá, bár nem valószínű, hogy az olajcserét másra bízom ezek után ezen a gépen...
Az olajcsere után kicsit finomabb hangja lett hidegen. Jelenleg egy másik testvérgéphez hasonlít a hangja a motortérnél állva, az említett gép a Hubo féle ezüst vizipók.

Odáig már eljutottam, hogy még egyszer a büdös életben nem veszek kéz alól akksit...

Kb 8 hónappal később eljutottam odáig, hogy mire már majdnem sikerült elintéznem az imént említett történet főszereplőjének gariztatását, kiderült, még sem lehet megoldani adóügyi marhaság miatt (pesti cég vásárolta, ráadásul gyöngyösön, én meg magánszemély vagyok). Személyesen meg nem fogom bejárni az országot azért, hogy elbenzinezzek egy valagravaló pénzt, aztán (legjobb esetben) kapjak egy ugyanolyan hulladék márkájút, csak másikat. Így hát fogtam a még garis akksit, bepakoltam mellé az elődjét is (ami 6 év után adta be a kulcsot), leadtam hulladékként, majd elmentem szépen vásárolni egy újat, helyi akksis üzletben. Olcsóbb volt mint pestig menni, ott befutni a várost, plusz így nem ment rá egy napom, és persze tanultam a történetből (lásd első mondat).

8 hónap állás után, végre ismét saját akksival a fedélzetén, elő lett szedve a garázsból a fehér vizipókunk. Kissé (rohadtul ) poros, retkes volt szegény, az első próbakör után le is csutakoltuk Ancsával. Kapott amúgy egy bal első munkahenger cserét, és be van tervezve mind a 4 fékdob cseréje - mivel bár (szükség esetén) fékhatás van, de eléggé izmozva kell hozzá megtaposni a pedált. A Maff pofák alig futottak 1-2e Km -t, így több ember tippje alapján fékdob csere lesz, ezért bevetésre kerülnek alighanem a lengyelből érkezett gyári dobok.

Hogy egy régi klasszikust idézzek: vettem vasat.

Barnapolskinál "elbontódott" a BIS kasztni, legalábbis ami engem érint, kiugrott belőle számomra egy fontos karosszéria elem. Az első szélvédő alatti koszorú elemről van szó, ami a fehér gépünkön szépen berogyott az évekkel ezelőtti őzkarambolnál. Szerencsére jókora ráhagyással került ki az elem, így végre - remélem hamarosan - nekiállhatunk ismét rendbehozni a mostanra szakadtan kinéző vizipókot (bár még most is jobban néz ki, mint amikor meg lett véve).
Barnapolskinak ezúton is köszönet az elemért, és a szerzett kanizsai fuvarért.

Kifejezetten bosszantó hibák régóta nem fordultak elő, de az utóbbi időben (kb 4-5 hónap alatt) akadt azért pár ilyen.

Sorrendben az első a gázbowden végén lévő faudi fej, ami egy zergeszeg-kanizsa útvonalon, az S kanyarban, dombon felfelé megadta magát. Némi hulladék dróttal kipótolva sikeresen hazajutottam, kellemetlen csak az állandóan fennakadó gázbowden miatti üvöltés volt. Valószínűleg rosszul állítottam be a gázpedálnál a bowden hosszát (a DGF 4/100 -as karbival valamiért más szögben áll alapon a gázpedál, ez ugye nem ehhez a géphez tartozik hivatalosan), és a pedál padlóig nyomásánál feszíthette a csuklót. Ami a törés alapján nem ma kezdett elrepedni, de legalább most adta meg magát. Azóta bekerült az új csukló, a gázpedált meg némi segítséggel belőttem, hogy ez ne fordulhasson elő ismét.

A sorban következő mutatvány az volt, hogy elporladt ismét egy gumipogácsa a jobb hátsó lengéscsillapítónál, kivételesen most a bódélemez alatti, amit korábban lustasági okok miatt nem cseréltem ki. Most kénytelen voltam...
Ugyanezen az úton történt, hogy a kipuff is nekiállt hisztizni. Korábban kitekerte az önindítónál található tartókonzolos csavarokat (először az egyiket, lehúztam, aztán a mellette levőt), de most új mulatságot eszelt ki. Istentelenül rezonált, de a csavarok rögzítve voltak. Mire hazaértem zergeszegről (ismét, sikeres állás keresés), durván csattogós hangja volt. Hazaérve ismét megnéztem a csavarokat a konzolnál, azok meg voltak húzva. Aztán jobban figyelve már észlelhető volt a hiba lehetséges oka, a lendkerék felőli leömlőnél a cső végén lévő gyűrű túl távol volt a leömlő talpától. A gyanú be is igazolódott, konkrétan leszakadt a talp a leömlő végéről. Az ok itt valószínűleg az előző gazdik által összemókolt tartó, amin eszközöltem némi módosítást, majd próbálok beszerezni. egy hibátlan példányt oda.

Aztán jött az egyik legviccesebb, legalábbis számomra: mostanság lesz 10 éve annak hogy nekiálltam 126 -osokkal foglalkozni, a jubileum alkalmából összehoztuk az első törött menesztőt...

Megszabadulok/elajándékozok (mindenkinek mást és mást jelent) akció keretében hozzájutottam némi kormányhoz (megfelelő aggyal), egy strobihoz, meg egy - ha jól láttam - erősítőhöz. Bár a strobin lehetne azért jelzés a 2 hengeres konfighoz is, viszont kérdés, hogy "átszámolással" lehet használható ilyen géphez is?