Fiat 126 BIS

BIS V1.0
Évjárat: ablak kód alapján 1987

Neve: Hógolyó, Dyna

2006 február 3 -án került hozzám, mintegy névnapi ajándék (saját magamnak ). Előzőleg egy szombathelyi aszfaltkeverő telep egyik eldugott sarkában álldogált, a volt tulajdonos szerint azt megelőzően 6 hónapja nem mozdult. Az első látogatás jó benyomást tett rám (szerelem az első látásra), ezért előteremtettem a megvásárlásához szükséges összeget, és mindenki (klubtársak és szülők) erős tiltakozása ellenére elhoztam. Időközben nagyon megszerettem e kisautót, és a két vizipók közül annak ellenére ez a kedvencem, hogy a másikat nézik meg jobban az utcákon, a fényezése miatt.

Azóta történt vele egy s más, időszerűvé vált egy kicsit felújítani. Ez csak félig sikerült egy „jómunkásember” és a saját naivitásom miatt, de küszöbön áll a kisautó "teljes" befejezése..

Eddigi megvalósított dolgok vele kapcsolatban:

-sportülések

-Elegant ajtókárpitok (az eredetiek tönkrementek)

-18 -as farostlemezből készült kalaptartó (az eredeti nem állt rendelkezésre)

-kalaptartóba beépített 2db ovál MNC hangszóró, alsó felén egy SAL erősítővel

-CD lejátszó

-karosszéria kilakatolva, újrafényezve

-lökhárítók félig színrefújva, szélvédő alatti műanyag elemek színrefújva

-(első) ablaktörlő mechanika új elemekkel lecserélve

-ZEUS Exhaust egyedi, 0.5 -ös savállóból készült kipufogó (az 50 ezres árával jelenleg ez a legdrágább általam vásárolt alkatrésze )

-direkt (vész) hűtéskapcsoló

-automata biztonsági övek rendbetétele (egyik helyett VW öv völt, másiknak a csatoló része megtörve)

-Weber30dgf karbi perselyezése, felújítása

-belső (gyári) visszapillantó tükör pótolva, jelenleg eredeti BIS tükör van ismét

-AC pumpa, gyújtáskábelek, AC bakelit talpa kicserélve

-Silver 53/450 -es akksit kapott újonnan (stilszerűen ez is lengyel)

-áttetsző BIS lámpabúrák

-"csirkecsentó"/elegant BIS hibrid műszerfal

„Egyéb” tartozék:

-MyGuide 3060 PNA (GPS) egység, ezt eme kisautóval sikerült elnyerni. Egy kedves vérfarkasnak köszönhetően azóta nevet is találtam neki: Bundás

Tervezett beruházások:

-hátsó ülések kárpitozása, hogy az első ülésekhez passzoljon

-a jelenleg hiányos alváz és valószínűleg üregvédelem megcsináltatása, első csomagtér rendbetétele

-új „hangrendszer”, a leendő hatás kedvéért erről nem nyilatkozom...

<< Vissza

Lapozás a billenytűzet balra ill. jobbra gombjaival

Legfrissebb bejegyzések az autóról

Évforduló

Február 3.

Nem csak a névnapom szerepel e dátum alatt, hanem egy évforduló is. Ebből az évfordulóból sikerült most összejönni a 10 -esnek, bár anno az elsőt sem jósolták meg sokan.

Idén február harmadikán volt 10 éve, hogy megvettem a jelenlegi flotta első darabját, a fehér vizipókot. A megbízhatatlan autót, ahogy a szakértői tartják, bár sajnos ezt a vizipókkal elfelejtették közölni, hiszen mindig visszavitt onnan, ahová elvitt. Bár az elmúlt években egyre kevesebbet volt használva, azelőtt elég sokat volt nyúzva. Vásárlásának évében tette meg a számomra legkellemesebb kirándulását is, a 2006 -os keleti talis bulit, a maga kb 1300Km -es futott távjával, ami a várakozásokkal ellentétben nem az autót, hanem engem fárasztott le.

Az óracsere miatt nem számoltam a nálam lehúzott kilómétereket, de félidőnél már átléptük a 40 ezret. Azóta egyre kevesebbet ment, de a legendásan megbízhatatlan motorja a vásárlás óta nem lett kiszerelve, mint ahogyan a váltója sem. Persze sok dologhoz hozzá kellett nyúlni, még több dologgal pedig megszivatott a kicsike, de ilyen ez a popszakma...

Nyáron lejárt a műszakija, ami nem lett meghosszabbítva. Korábban volt róla szó, hogy eladósorba kerül, de most, hogy az anyagi helyzetünk stabilizálódik (direkt nem javulásról írok

), újra előkerült annak a lehetősége, hogy végre (ismét) fel legyen újítva. A kasztni elemek évek óta megvannak, a lakatos is ki van választva a melóra, inkább csak fényezőt nem találok, akire rá merném bízni a kis veszedelmet. Ironikus módon pont ahhoz a motorhoz nem kell nyúlni továbbra sem, amit miatt anno mindenki le akart beszélni arról, hogy ezt a gépet megvegyem.

Remélem az égiek is úgy akarják, hogy még sokszor 10 évet együtt tölthessünk. Nekünk már sokszor bizonyított, sok kellemes emléket köszönhetünk neki, ezért továbbra is szeretnénk az állományban tudni. Isten éltesse...

Akksi

Odáig már eljutottam, hogy még egyszer a büdös életben nem veszek kéz alól akksit...

Kb 8 hónappal később eljutottam odáig, hogy mire már majdnem sikerült elintéznem az imént említett történet főszereplőjének gariztatását, kiderült, még sem lehet megoldani adóügyi marhaság miatt (pesti cég vásárolta, ráadásul gyöngyösön, én meg magánszemély vagyok). Személyesen meg nem fogom bejárni az országot azért, hogy elbenzinezzek egy valagravaló pénzt, aztán (legjobb esetben) kapjak egy ugyanolyan hulladék márkájút, csak másikat. Így hát fogtam a még garis akksit, bepakoltam mellé az elődjét is (ami 6 év után adta be a kulcsot), leadtam hulladékként, majd elmentem szépen vásárolni egy újat, helyi akksis üzletben. Olcsóbb volt mint pestig menni, ott befutni a várost, plusz így nem ment rá egy napom, és persze tanultam a történetből (lásd első mondat).

8 hónap állás után, végre ismét saját akksival a fedélzetén, elő lett szedve a garázsból a fehér vizipókunk. Kissé (rohadtul

) poros, retkes volt szegény, az első próbakör után le is csutakoltuk Ancsával. Kapott amúgy egy bal első munkahenger cserét, és be van tervezve mind a 4 fékdob cseréje - mivel bár (szükség esetén) fékhatás van, de eléggé izmozva kell hozzá megtaposni a pedált. A Maff pofák alig futottak 1-2e Km -t, így több ember tippje alapján fékdob csere lesz, ezért bevetésre kerülnek alighanem a lengyelből érkezett gyári dobok.

Vas

Hogy egy régi klasszikust idézzek: vettem vasat.

Barnapolskinál "elbontódott" a BIS kasztni, legalábbis ami engem érint, kiugrott belőle számomra egy fontos karosszéria elem. Az első szélvédő alatti koszorú elemről van szó, ami a fehér gépünkön szépen berogyott az évekkel ezelőtti őzkarambolnál. Szerencsére jókora ráhagyással került ki az elem, így végre - remélem hamarosan - nekiállhatunk ismét rendbehozni a mostanra szakadtan kinéző vizipókot (bár még most is jobban néz ki, mint amikor meg lett véve).
Barnapolskinak ezúton is köszönet az elemért, és a szerzett kanizsai fuvarért.

Sporting műszerfal fabrikálás

Folytatódik a szappanopera.

Anno a Somától vett műszerfalon pár dolog meg volt csinálva, most azonban a nulláról kellett kezdeni a műszerfal vizipókba átszabását. Íme egy teljes szösszenet azoknak (tuti sokan nem lesznek

), akik Cinque Sporting műszerfalat akarnak vizipókba telepíteni, a gyári műszerfal minden funkcióját megtartva, első rész.

Első lépésként természetesen szétbombáztam a műszerfalat. Esetemben lett egy plusz feladat is, az idióta matricát távolítottam el első lépésben a plexiről. Ezt követően a durvább retket takarítottam le a fehér készülékházról, majd előkerestem a saját gyártású fűrészemet (tudtam hogy jó lesz valamire az egyik első, ipari tanuló koromban készített műremekem

), és leszabtam azon tartókat, amelyek a Cinquecento -ban való rögzítést biztosítják. Viszont csak azért, hogy a műszerfal belseje a fekete gyári keretbe beszerelhető legyen, kellett a csatlakozók csúszósínjén is variálni. A (vizi)pók esetében ugyanis a csatlakozót a fekete keretbe beszerelés követően célszerű megejteni, a csúszó rész viszont (a fehér műanyag kereten) túl hosszú ahhoz, hogy a stekkert beszerelt állapotban rá lehessen húzni a helyére. Sománál ez anno gondolom azért nem volt probléma, mert a fekete keretbe nem lett rögzítve a belső rész, így jobbra-balra lehetett mozgatni a szerkezetet, így lett elég hely a csatlakozók rögzítéséhez, vagy kioldásához. A múltkor viszont csúnyán beszoptunk miatta, emiatt kellett még egyszer ki, majd beszerelni a belső részt. Most viszont meg lett faragva szépen, így nem az utolsó utáni pillanatban kell bajlódni vele.

Következő napirendi pont a fordulatszámmérő módosítása volt. Cserealkatrésszel már korábban ellátott egy (volt) munkatársam, a Weller páka meg jó haver, gyorsan végeztem is a melóval. Remélem nem lesz vele gond, mivel bontott alkatrészről van szó, bár kettőt kaptam, tehát lehet még legózni.

Az áramköri fólia is sorra került, rutinból ment az áthidaló vezeték felforrasztása. Mondjuk most megpróbáltam vékonyabb huzalt keresni, ami esztétikusabban néz ki, bár a kutya sem fogja látni összeszerelt állapotában.

Mivel leírás jellegűnek ígértem az irományt, természetesen itt van a magyarázat is: az áramköri fólián alapvetően azért kell munkálkodni, mert különben a vizipók egyik funkciójához más jelzés fog társulni. Ezt a funkciót számtalanszor említettem már, így most is megteszem, a "kevés hűtővíz" visszajelzőről van szó, helyette a középső CODE világítana, vagy ha kifaragjuk, akkor a szívató. Az Elegant / Cinquecento / Cinquecento Sporting műszerfalakat mivel nem a vizipókhoz szánták, ezért nem gondoltak a tervezésénél arra, hogy ilyen szempontból kompatibilis maradhasson ezen gépekkel. Mindhárom műszerfalon van viszont egy hely, ahova be lehet ezt üzemelni, ez pedig a visszajelző izzó sor jobb szélső pozíciója, a megfelelő piktogramos layereken ugyanis ide rakták a jól ismert hőmérős emblémát. A módosítással így mindenképpen vörös színű figyelmeztető fényt kapunk, bármelyik layer is akadjon a kezünkbe.
A sporting műszerfal esetében a két jobb szélső izzó közül a legszélső kapott egy kivezetést a csatlakozó stekkerre, ez az alsó stekkeren alulról felfelé a második láb. Az első módosítás ennek megfelelően az, hogy a felső stekkerből, felülről lefelé a harmadik lábat kibontjuk, majd "átcsoportosítjuk" az alsó stekker említett, alulról második pozíciójába. Ez csak az egyik fele a dolognak, mivel a jobb szélső izzóról áramköri fólia csak a szomszéd foglalathoz (jobb oldali CODE) megy, ráadásul az arról kimenő ág meg aztán sehova sincs kötve (magyarul ami nekünk kell, az a "levegőben lóg"

. Ekkor kell előszedni a Weller pákát (vagy egyéb hasonszőrű okosságot), keresni egy darab erre a célra megfelelő drótot, és felforrasztani a fóliára pluszként. Ahogy a képen látható, a benzinszintjelző alsó lábára lehet is forrasztani, és ezzel meg is oldottuk a problémát, megvan minden funkció, ami a gyári műszerfalon is.

Ami engem illet, én még annyival bolondítottam meg az eljárást, hogy kifaragtam a szivató visszajelző amúgy gyárilag "befalazott" fóliáját, hogy oda is lehessen izzót elhelyezni (...és ha a lehetőség adott lesz, be is üzemelni).

Volt még némi machinálás a Km órával. A 184253Km -es állás sehogy sem nyerte el a tetszésemet, így a múltkor kipróbált módszerrel átállítottam a számláló állását. Az első gondolat az volt, hogy másolom a mostani óra állását. Aztán eszembe jutott, hogy anno a gyári óra Ele/Cinqe félére cserélésénél nem lett állítás, az új óra így kb.: 4000Km -el a gyári mögött járt. Mivel a pontos állások elvesztek, saccra belőttem az értéket a mostanra véltnek megfelelően, így végre nem kell állandóan matekozni a valós értéket illetően.

Aztán jött a meló vége, összerakás, majd kipróbálás...

Sportcsirkés műszerfal #2 :)

A Google találati arányának javítása érdekében, meg persze csak azért mert megérkezett - kitörő örömmel jelentem be, hogy megérkezett a fehér vizipók műszerfala is, egyenesen németországból. Jövő héten állok is neki hogy átfaragjam olyanra, amire a kisautónak szüksége van.

A történet: anno amikor megvettem Somától az azóta beüzemelt műszerfalat, feltettem a nagy kérdést pár embernek, hol lehet még ilyet szerezni, lehetőleg nem horror áron. Két embertől is azt a tippet kaptam, hogy esetleg az E-bay (német) megfelelő terep lehet. Amint elkezdtem nézegetni (és rájöttem hogy milyen szóval illetik ugye dajcslandban), rögtön megakadt a szemem egy műszerfalon, aminek relative baromira alacsony ára volt. Mint kiderült licites a cucc, viszont vészesen fogyott az idő. Szóltam a németben tartózkodó ismerősömnek (thx Ewing

) hogy tudna e segíteni, főleg abban, mit vakertak' az oldalon németül. Miután minden kérdésre választ kaptam, jött is a kérdés, hogy rástartoljunk e (úgy rémlik másnap járt le az idő). Mondom naná, és maradtunk abban, hogy majd a vége felé aktivizáljuk magunkat.
Másnap nem sokkal a vége előtt ment is a tét, de ugrott az ár is amint liciteltünk, valaki a háttérben magasabbra lőtte a saját licitjét. Kérdeztek mehet e feljebb, mondtam mi a limit, elkezdtük tolni felfelé. Pár perccel a vége előtt aztán kiderült hogy a másik fél nagyjából mit adott volna max, mert nyerőre állt a licitünk. Izgalmas utolsó másodpercek voltak itthon, mert erről az aukciós portálról még semmit sem vadásztunk, még ha csak áttételesen, más segítségével sem. Végül sikeresen nyertük az egészet, ha jól rémlik 6-7 ezresnek megfelelő összegért (a többi műszerfal fix áras volt, a legolcsóbb is kb 18-19 ezresért).

A műszerfal aztán megérkezett az ismerőshöz, majd 1-2 hét alatt eldőlt, valakivel lehozatják idáig, ha családtag vagy ismerős közlekedik a Nagykanizsa - Ludwigshafen Am Rhein útvonalon. A mai napon végre kezembe kaptam a csomagot, egy ráadás meglepetéssel, miszerint a műszerfal ajándék, így nem kell fizetnem érte semmit. Nagy voltál Ewing, köszi szépen!

Kaptam én már kézhez Elegant, Cinque, Cinque Sporting műszerfalat, de egy sem volt a hátsó részén olyan tiszta, mint ez. A fóliája is retektől mentes, a szabadon kikandikáló réz felületek pedig nincsenek mattulva, feketedve. Az elején retkesebb picit, de azon a tisztítás majd segít - viszont a plexire valaki egy ronda izét ragasztott, azt szedhetem le.

Olaj

Mivel a kisautó(k) elsődleges feladata az utóbbi időben a lekésett melósbusz pótlása, pár hete is ezért tett egy tiszteletkört. Viszont nekiállt jelezni kanyarokban az olajnyomás jelző lámpa, aminek marhára nem örültem. Miután felidéztem hogy mikor is volt utoljára szint ellenőrzés (nyári tali előtt közvetlenül), még jobban elkezdtem aggódni, mert a mocskos anyagiak miatt alig voltak használva a gépek. Melóból hazaérve gondoltam tankolok rá ha tényleg kevés az olaj, de már ott elakadtam, hogy amikor leszedtem az olajbeöntő sapkát...

Nos jelentem a rugó és a tányér az mint olyan, na az hiányzott.

Aztán e két tettest megtaláltam amikor belenéztem a betöltő nyílásba, fennakadt mindkettő a lefolyó peremén. Csak a rugót tartó alátétet nem leltem, az a vezérműfedél alján lehet, majd lánc cserénél levadásszuk.

2011.12.25. Vasárnap

Kicsit borult az éves terv.
Mostanra úgy terveztem, hogy már hosszú téli álmát alussza a kisautó. Feledékenységből nem tettem meg az óvintézkedést, ami annyi lett volna, hogy akksiról lehúzom a sarut, ha már egyszer tervezett hosszú leállásra került sor. Akksi ennek megfelelően le is merült, de olyan szinten, hogy a visszajelző lámpák sem világítottak a műszerfalon, amikor fel kellett kelteni "téli" álmából.

Akksi így hát kapott egy kiadós töltést, majd többször volt járatva hol a városban, hol a melósbusz lekésése miatt zergeszegre.

Közgyülire úgy terveztem, kölcsönkérem a fater Puntoját, és nem lesz gond az időjárásos kérdéssel, plusz kellene a raktér is, mivel időközben KeMa fényképezős segítségével gyártattam a klub számára egy tisztes adag naptárat a helyi nyomdában. Nem szívesen használom a gépet felsózott utakon, ezért próbáltam másik gépet szerezni. Pár nappal az indulás előtt viszont tisztán látszott hogy nem lesz ilyen probléma, ezért eleve a vizipókkal mentem a rakományért. Majd vásároltam pálya"matricát", gyanítom hosszú évekig nem kell ilyesmivel foglalkoznom a jövőbeli árak miatt.

Pályán kivételesen nem volt semmi gond. Alig pár 180 körüli tempóval közlekedő, előzéskor nem tolt le senki, nem villogott le senki, nem is értettem ez hogy lehetséges. Az egyetlen őrült csak hazafelé volt, az is valami olasz rendszámos istenbarma. Pesten mi nem csatlakoztunk a többiekhez a libegőzés miatt, pedig szívesen mentem volna, mivel bírtam azt pár évvel korábban. Volt helyette elnökségi ülés, utána közgyűlés. Kiosztásra kerültek a KeMa által fotózott anyagokból készült naptárak, remélem legalább a fiúknak bejött a dolog, mert KeMa elég sok melót beleölt. Többször éjszakába nyúlóan foglalkoztunk a melóval, kerestük a naptár rész hibáit (amiért KeMán kívül köszcsi az asszonypajtinak is

), vagy próbáltuk a nyomdai gépnek emészthetővé tenni a kinézetet, míg végül pár nappal az indulás előtt valóra vált a kolléga álma. A részemről gratula érte, és örömömre szolgál azt mondani, a nyomdásoktól kezdve csak dicséretet hallottam az anyagról, nőket is beleértve.

Nem lenne közgyülis tali, ha nem mentünk volna el alkatrész börzére OGy által. Kissé nehéz (a lehetetlen pontosabb kifejezés) arrafelé olyan parkolót találni, amivel nem sértem meg a KRESZ -t, de azért nagy nehezen egy környékbeli utcában sikerült mégis. Még jó hogy csak küszöböket kellett kézben vinni...

A kisautó továbbra is méltatlan a hírnevéhez. Csak nem akarja tudomásul venni hogy ő megbízhatatlan, ennek megfelelően gond nélkül falta a kilómétereket, talira menet és jövet semmi probléma.
Apróság, de úgy néz ki itt is kell majd csiszolni rezet, mert a hőmérő a műszerfalon néha úgy trükközik, mint nemrég tette azt a tesógép. Látszólag vizet forral, de gyújtáskapcsolózással ki lehet szűrni a trükköt (100°C, gyújtást el, pár másodperccel később gyújtást rá, zuhan vagy 5-10°C -ot). Szerencsére fejben van már egy check list, ami alapján ki lehet zárni a hf, vagy termosztát elé beszoruló légbuborék problémát, alkalomadtán majd betolom a 126.hu FAQ rovatába.

U.i.: időközben rászoktam arra, ha garázsban állásnál 1 napon belül nem tervezek újra menni vele, akksi sarut szerelem is le. Azóta még a legnagyobb hidegben is ott lehet hagyni hetekre az akksit, legközelebb ugyanis töltés nélkül is indít pöccre, önindítót tekeri rendesen.

2011.09.19. Hétfő

Szokás szerint előre elterveztem hogy mit is fogok melózni, és melyik kisautón, aztán szokás szerint megint nem az lett...

A kék gépen akartam főként melózni, de javarészt a fehér alatt feküdtem.
Mivel kezdett elegem lenni az önindító nem indításaival, nyöszörögve indítgatásaival, gondoltam ideje lecserélni - valamint egy füst alatt ki is lehetne próbálni a tartalék indítót.
A kék összeszerelésekor sikerült rájönni az igazi trükkre, hogy ehhez illik leszedni a légszűrő házat, mert akkor el is férnek a szerszámok a felső két csavarnál. Viszont megnehezítettem a saját dolgomat azzal, hogy nem álltam aknára, gondoltam jó idő van, szereljünk a szabadban.

Háti elég nehezen adták meg magukat a csavarok. A nehezítés végül az lett, amit anno Csanak emlegetett. Még évekkel ezelőtt azt állította, a vizipókon gyárilag volt valami biztosító lemez, csak szeretik lehagyni az élelmesebb szerelők. Nos ezzel sikerült is találkozni (nem hiába jó puska a kisautó eredetiség gyanánt, ha kell valami a kékre és nem vagyok biztos a dologban), és egyből meg is értettem, miért is teszik ezt egyes jómunkásemberek.

Mondjuk a teljes lista az egy biztosító lemez, egy takaró lemez, illetve egy műanyag takaró, amolyan védőburkolat az önindító szabadon maradt végére. Magát a biztosítást a féltengely gumiharangjának egyik csavarjához, illetve az indító végéhez rögzítették. Hajtogattak még bele néhány "kanyart", hogy véletlenül se lehessen könnyen le, illetve felszerelni.

Természetesen az volt a terv hogy megy vissza a biztosítás a helyére, de ezt megakadályozta a légesből bányászott tartalék starter. Miért is lenne teljesen egyforma a kettő, már a menetes részt értve ez alatt.

Beköltöztek ezért a "plusz" cuccok a garázsba egy polcra, ha kész a saját indítója, majd visszateszünk mindent a helyére.

Mivel a karbi szívászajcsökkentője együtt ugrott le a légszűrő fedéllel, gondoltam a karbin is megcsinálok valamit. Ez a valami a hidegindító, az ugyanis a könnyű szerelhetőség miatt úgy lett összehányva állandóan. Nem is lehetett másképp csinálni, a két kis műanyag gyűrű, valamint a biztosítás ehhez még az előző gazdiknál tűnt el réges régen.
Viszont a dolog igencsak birizgálta a csőrömet, mióta összeállt egy príma kis karbi a kék tesónak. Azon a hideg indítás pofonegyszerűen történik a fehérhez képest, míg a fehéren erősen gázpedálfüggő szokott lenni a dolog az első másodpercekben, hiába a csutka szivatóval próbálkozás.
Tulajdonképpen a műanyag persely hiánya okozta a problémát leginkább. Van egy ilyen kütyü ugyanis a hidegindító karja, illetve az általa mozgatott "segédkar" között. Ennek hiányában igencsak szép hézaggal fog dolgozni a rendszer (viszont így k*rva egyszerű szétszedni illetve összerakni a karbit, ezért is szeretik kidobálni a jómunkásemberek

), márpedig a hidegindító dobon precízen illik beállítani az emelési magasságot. Amikor tizedmilliméterek tudnak dönteni, egy 2mm -es holtjáték a persely hiánya miatt több mint bosszantó tud lenni.

Természetesen a hiba nem merült ki nálam ennyiben, mert akkor egyszerűen pótolni lehetett volna alkatrészekkel a hiányt, és hajrá. De mivel évekig alkatrészhiányosan üzemelt a rendszer, a persely hiánya miatt az egymásnak csapódó fém alkatrészek elkezdték koptatni egymást, és az a csap amire fel kell húzni a cuccokat, nem tartotta már meg a csap végére kellő biztosító gyűrűt. Így hát tartalék karbikat elő, emelőt cserélni (+ hézagolni papírral hogy ne kotyogjon). Majd hosszú évek után először, teljes harci díszben dolgozhatott a karbi.

Az eredmény még engem is meglepett: iszonyat könnyen indul a gép, ha az AC nem eresztette vissza a benyát, mindenféle gázpedálos trükk nélkül azonnal, pöcc röff indul. Huszonpár fokos levegőn (de "hidegen" ) gyakorlatilag azonnal indított a gép, szinte nem is telt el idő a kulcs elfordítása óta. Nem volt hülye aki ezeket a "felesleges" kacatokat kitalálta, meg oda szánta.

Apropó: az hogy pöcc-röff indult a gép, hozta magával azt az eredményt is, hogy az anno bontóból szerzett önindító tökéletesen üzemel...

U.i.: tegnap szolgálatteljesítés közben "elhalálozott" kedvenc Olympus fényképezőgépünk. Sajnos emiatt már nem készültek a karbis témáról fotók, telefonon meg nincs makró az apró vackokhoz... :(

2011.08.24. Szerda

Pörögnek az események.

Mivel az utolsó műszakin panaszkodtak a hátsó fékekre, gondoltam bemegyek a klubba, és fékpadon bemérjük a kisautót. Szeptember elején lejár a műszaki, és ha szerelni is kell, ne maradjon az utolsó pillanatra.

Gyors telefon az embereknek, szóltak hogy most éppen nincs senki, unalom helyett inkább megnéznék a gépet. Na innentől felgyorsultak az események: mérés után közölték hogy a fékek éppen hogy de átmennek mindenféle trükközés nélkül, mikor akarok vizsgáztatni?

Tudtam hogy az következik ami a kisautó testvérénél is, így gyorsan elrobogtam még több pénzért, nem sokkal később pedig sikerrel le is vizsgázott a kisautó.

2011.08.06. Szombat

Ismét megkésve, de bejegyzés a Nyári Taliról.

Meló miatt ismét első nap kimaradt. A második napon iszonyat mód szakadt az eső, amire még sötétben kezdtek rá az égiek. Mivel eléggé pocsékul is éreztem magam, némi gyógyszer kúra után le is pihentem, majd dél előtt Ancsa jelezte hogy abbamaradt az esőzés. Összeszedelőzködtünk, akkor már meg is ebédeltünk, majd elindultunk a tóhoz.

Addigra az utak felszáradtak, és mivel a "jó" időnek hála forgalom sem volt, zavartalanul haladhattunk. Még a balaton partján sem akadályoztak minket a nyaraló mazsolák, alig pár autó lézengett, leszámítva Fonyód környékét.

Fehérváron csatlakoztunk az ottani klubos ismerőseinkhez, majd irány a helyszín. A kempingben sokáig nem maradtunk, mert zavartak is minket a "kémfotózás" helyszínére.

Ott aztán örömmel láttuk, hogy a létszám ismét jó lett, a lengyeleknek külön örültem, hogy szép számban jöttek. Nemsokára megjött a repülő a mi udvari fényképészünkkel, az alant tartózkodók nem kis örömére. Ment is a szövegelés: pl lát e minket KeMa, nem e zuhan közénk a repülő, látszik e a képen hogy valaki egy bizonyos ujját mutogatta felfelé, meg olyan mélyenszántó gondolatok, hogy hall e minket egyáltalán?

A felvonulás a tavalyi útvonalon ment ismét, a pacsizós résszel együtt. Kellemes perceket az idei "pálya ördögei" okoztak, azaz Chris és Gaben, illetve némileg finomítva Laceeeee. A két rat huszár ugyanis összevissza gázoltak mindenen és mindenbe, amibe bele lehetett. Tengelyig érő pocsolya őket nem nagyon zavart, mert megkeresték az összes potenciális gödröt, akár az út túloldalán is. Ha jól rémlik először Laceeee -ék autójából láttam felbukkanni a szekercét, de végül csak az ő autóján nem láttam csattanni, a ratosok osztották vele egymást.

Volt egymásnak ütközés (szándékos csatt), autó tetején ugrálás egy megállásnál, és még sok minden.

Az éjszakát a városban töltöttük. Sikerült egy garázsba két 126 -ost bepaszírozni, behajtott tükrök alap követelmény volt. A mi gépünket ráadásul úgy kellett betolni előre beállított kormánnyal, majd miután sikerült, a vendéglátónk rájött, hogy bent maradt a lakáskulcs...

Másnap időben kiértünk, a tábor viszont vagy 2 órás csúszással reagált a "műsorrendre". Idén nem versenyeztem, a pályán próbáltam segédkezni. Hála az égnek eső csak a vége fele volt, az is alig érzékelhető mennyiségben. A pályát sikerült úgy megcsinálni, hogy az a résztvevőknek tetszett, legalábbis a legtöbben ezt nyilatkozták.

Hazafelé a kaposváriakkal mentünk. Volt Takácsvéder Nagyúrnak némi gondja, Tunyi meg kiderült hogy nem éppen egy GPS egység, szeret totál rossz felé menni kitörő lelkesedéssel.

Mindenkinek köszönet a hét végéért, jövőre ismét, ugyanott.